Ennek nem volt tétje. Úgy éreztem, minden mindegy, alakul majd valahogy. Laza beöntés reggel – már gyakorlott vagyok. Csipkés, fekete fehérnemű, csütörtök reggelhez illő ruhák és pufi kabát. Iszonyatosan fáztam… Picit késtem, de addig ő reggelizett. A vár aljában sikerült kivennie egy szobát, amihez tartozott reggeli is. Édes szájú 🙂 Mire megérkeztem, már túl volt a reggelin, kértünk még egy-egy kávét, aztán sütit hozott magának.
A kuglófja utolsó falatjait ette, közben a kávé ízét elemezgettük, a savanykás utóízt, amit nem könnyű megszokni, ezért sokan cukorral isszák. Ő cukor nélkül. Én is mindig. De akkor automatikusan téptem fel a cukros zacskót… Bizarr volt, hogy egy idegennel ülök szemben, akivel eddig kétszer kávéztam, és tudtam, hogy mindjárt keményen meg fog kúrni.
– Kérsz egy pohár pezsgőt, hogy ellazulj kicsit?
– Igen… köszönöm!
Megittam, ő is beleivott, de csak két kortyot. Autóval jött. Majd elindultunk a szoba felé. Ő már korábban becsekkolt, bent volt a bőr táskája, a kabátja és még egy kis sport zacskónak tűnő szütyő… Talán ma még edzeni megy…? Akkor még nem tudtam, mit rejt a kis tatyó.
Körbevezetett, kinéztünk a teraszra is, majd elmentem mosdóba. Aztán vetkőztem… Megragadta a vállam, félresöpörte a hajam és belém harapott… Még most is érzékeny a helye. Majd fenekelni kezdett, a húsomba mart….. a karjaimba, a combjaimba. Noha megállapítottunk egy biztonsági szót, nem állt szándékomban kimondani. Nem… fájdalmat akartam! És meg is kaptam…
A kis szövet zsák kötözőket rejtett. Háttal állt nekem, csak félig-meddig láttam egy pillanatra, hogy egy szájpecek is előkerült, de aztán úgy döntött a számat még használni akarja… nem lenne értelme betömni.
Így hát a hasamra fektetett; megkötözte a kezeimet, majd a lábaimat a karjaimhoz erősítette. Csak ütött, marcangolt és ujjazta a fenekem, közben néha-néha a számba adta a farkát. Hatalmas makkja van, a mérete is egészen szép, vastag is. Kellemes illatú, izgató az íze. De nem ment le rendesen a torkomon… Ekkora makkot még sosem láttam. Éreztem, hogy szétfeszíti a manduláimat!
Mikor már eleget kínzott, belekezdett az igazi gyötrelembe: kegyetlenül és hosszasan seggbe kúrt. Tövig… Először csak ordítottam, aztán már csak bőgtem… a sminkem összefolyt és maszatos foltot hagyott a ropogósra vasalt, hófehér ágyneműn. A nyálam a padlóra csorgott, ahogy egyre jobban lecsúsztam az ágyról a lökések erejétől. És egy idő után…. megszűnt minden létezni. Mintha a végtelen kékségben lebegtem volna… Mintha a tenger morajló zúgása csiklandozná a fülem, ahogy alattam csapkodnak a habok.
Miért nem Veled vagyok itt…? Hol vagy most… kivel vagy… miért nem velem vagy itt…? Mennyire szerettem volna, hogy te vegyél birtokba így… neked tartogattam…
G. vasmarokkal rántott vissza a valóságba. Határozott mozdulattal letépte rólam a köteleket, majd összezárta a lábaimat és ismét fölém hajolt… minden mozdulata kínszenvedés volt, újra és újra a szűk, szinte szűz fenekembe mártotta a hatalmas, duzzadó farkát. Végül hanyatt feküdt és magára húzta a fejem. Alig kaptam levegőt, tele volt az orrom a sírástól. Kirohantam gyorsan a fürdőbe, kifújtam az orrom, hogy levegőt tudjak venni, aztán bevégeztem a dolgom. Kellemes íze van… semleges. A hangja… nos, az nagyon izgató. A hangokra rendkívül fel tudok izgulni. Nincs is annál nagyobb “turn on”, mint amikor egy mély, férfias sóhaj vagy nyögés hagyja el a partnerem ajkait. Attól az én nedveim is beindulnak.
Miután lenyeltem, a szemébe néztem és csak mosolyogtam rá. Hálás voltam neki. Jólesett… jól csinálta. Nem gondolkodott, nem kerülgetett, mint B. Csak belecsaptunk a közepébe! Maga mellé hívott az ágyra és simogatott; a vállára telepedtem és beszélgettünk még egy kicsit. Kielemeztük a szoba belső dizájnját, beszélgettünk a lakásfelújításról – aktuális téma mindkettőnknél. Majd előre küldött fürödni, és miután végeztem, ő is beállt a zuhany alá, miközben én még sminkeltem. Minden nagyon természetes és kellemes volt. Úriember és igazi férfi.
Kíváncsi vagyok, találkozunk-e még.
Legközelebb azonban másról mesélek! Egy új kék szempárról.
Laura Naplója 