Part III.

A reggeli nap aranyló mézzel csorgatta végig a szoba öreg tapétáját, ahogy lusta nyalábjaival besütött ebbe az elhanyagolt lakásba is. Nem válogatott, mindenkinek jutott melengető szeretetéből, s bár nem sietett az ébredéssel, volt aki helyette is virrasztott. Logan álmatlanul fetrengett izzadsággal átitatott lepedőjén és vöröslő szemmel bámulta, ahogy lassan beindul a város körforgása. Mint egy lüktető vérkeringés, úgy indultak meg a villamosok, buszok. Apró pontokként nyüzsögtek odalent az emberek, és Logan csak arra tudott gondolni, hogy egyenként eltaposná őket, mint a bogarakat. Csontig hatoló fájdalmai voltak, a tegnap esti méreg az ízületekig hasított, beszivárgott a vérébe, az izmaiba, a tudatába és a lelkébe. Beférkőzött a gondolataiba a félelem, mint a féreg az érett gyümölcsbe. Rettegés járta át egész testét és delíriumos félálomban töltötte el a sokadik éjszakáját is, mióta nem látta őt. Órák óta gyűjtögette az erőt, hogy felemelje a kezét és benyúljon az éjjeliszekrény fiókjába, ahol a fájdalomcsillapítót tartja, de ereje cserben hagyta. Inkább csak nézte a világot a hatalmas, tetőtéri ablakon át. Bámult kifelé és azon merengett, vajon mikor vált ki közülük… Mikor érezte utoljára a társadalom tagjának magát, mikor voltak céljai, mikor küzdött utoljára valamiért, úgy igazán. Talán neki is sietnie kéne most valahová, neki is futnia kéne a villamos után, hogy beérjen egy léleksanyargató helyre, ahol olyasmit csinálhat éhbérért, amit gyűlöl. Talán az lenne a legjobb, ha elvenne egy nőt, elkábítaná a szavaival, elhitetné vele, hogy szereti, hogy vigyáz rá, hogy mást soha nem kíván meg, hogy otthont teremt a gyermekeik számára. Ezt várják el a vele egykorú férfitól. Ezt hiányolta belőle mindenki, ezért menekült el. Logan nem akart hazugságban élni, de a magány sem egyszerű. Önmaga választotta ezt a megjósolhatatlan, bizonytalan jövőt. Épp ez benne a kihívás és épp ez benne a szép: bármelyik pillanatban összetörhet; beomlik, rászakad, eltemeti a törmelék és végre nyugodtan alhat.

Délután két óra harmincnégy perc volt, mire felkelt. Kávét főzött, meztelenül ült az amerikai konyhában, amelyben a kávéfőzőt és vízforralót kivéve érintetlen volt minden eszköz. Mohón kortyolta a forró, fekete italt és közben cigarettára gyújtott. Megbújt az ebédlőasztal sarkában, ahova már nem értek el a lándzsaként hasító fénysugarak. Telefonja hangtalanul jelezte a hívást, villogott a kijelzőn Paul vigyorgó feje. Nem volt kedve hozzá, lezárta a képernyőt és újabb cigarettára gyújtott.

Egyre csak az ő képét látta maga előtt. Azt a moziba illő, vászonra kívánkozó, mennyből alászállt, mégis pokoli képet, amikor utoljára találkoztak. A tetőteraszon álltak, pontosan ott, ahol legelőször találkoztak évekkel ezelőtt. Most is olyan kislányosan kurvás volt a mosolya, ahogy beleharapott az ajkába. Melle megrebbent, ahogy felült az erkély korlátjára. Hajával szelíden játszott a szél, miközben a délutáni napsugarak opálos ékkővé varázsolták a szemét. Kemény volt és hajthatatlan. Nem használtak már sem a szép szavak, sem a macsó sértődöttség, sem az a rossz fiús tekintet, amire ő úgy bukott. Elege lett belőlem – gondolta Logan, ahogy hallgatta a nőt. Kiadta az útját, de ezt is olyan fondorlatosan csinálta, hogy nem zárt be minden kaput, hagyott egy apró kis rést, egy kérdőjelet, ami savként mardosta a férfi gondolatait. Agya úgy kattogott, mint egy rossz óra, aminek egy helyben jár csak a mutatója.

De miért? Mi volt az oka annak, hogy nem akarja látni többé? Látszólag minden tökéletes volt. Pontosan olyan mérgező, keres-édes szenvedély volt a kapcsolatuk, ahogy azt mindketten megkívánták. Kettejük groteszk, kicsavarodott, valószínűtlen világképe éppen egymásra illeszthetően megegyezett, ami a legritkább jelenség ebben a beteges, normákkal átitatott világban. Mintha megtalálták volna a mindent tudás és élet forrását, de nem ittak bele.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s