Várakozás

varakozas

Eltelik lassan egy hét. Használhatatlan vagyok (voltam) a héten, a vörös napok miatt. Kiderült az is, hogy vannak alapvető hiányosságaim… Nem mondom, hogy nem roppant meg a női önbizalmam gerince, de feladni nem fogom.

Úgy telnek a nappalok, hogy a lassan, szűkösen csöpögtetett üzeneteit várom, amiket úgy szívok be, mint a szomjas föld az esőt a hosszan tartó szárazság után. Egyre később jönnek a levelek és egyre kevesebb. Nagyon jól csinálja… tökéletesen behálózta a tudatom, hamarosan nem csak a testem adom át neki teljesen. De addig még van… Még ki tudnék szállni, még képes vagyok öntudatomnál maradni.

A félálomban töltött, zaklatott éjszakák azonban fantáziákkal telve követik egymást, immár lassan három hete. Gyönyörű sötétségbe burkolt, fájdalommal átitatott képek, történetek, párbeszédek… Annyira nehéz ez a várakozás. A bizonytalanság, hogy meddig látja még bennem a potenciált. Meddig maradok számára érdekes…? Mikor mondja azt, hogy maradjak otthon inkább a babaházamban és játsszak papás-mamást a nagyok dolga helyett…? Rettegek ettől. Rettegek, hogy nem leszek elég jó.

Mellesleg, nagyon érdekes, hogy ma másodszor találkoztam A Férfival 🙂 Két és fél év után először aznap, amikor átadtam magam a sötétségnek. Ma pedig már másodszor. Bármikor összefuthattunk volna… Egy utcányira lakunk egymástól, és szinte egymás mellett dolgozunk! És most. Pont most bukkan fel az életemben. Mennyire nevetséges, hogy valaha vágytam rá… Mennyire gyenge és mennyire nincs már hatalma felettem!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s