Hamarosan

Már egészen korán ráébredtem a szexualitásom sötét oldalára. Tudtam, hogy az én hercegem nem fehér lovon fog belovagolni az életembe, hanem sűrű, fullasztó köd hátán érkezik; a pokol kénköves lángjai izzanak majd fekete paripája tekintetében, Ő pedig maga lesz a bűn, a csábító, mágneses elemi erő, ami elsöpör és megsemmisíti egész lényem, hogy aztán magába olvasszon, és örökre szolgájává tegyen. Éreztem a csontjaimban és a tudatom legmélyén, hogy egy napon belép az életembe és újraír minden szabályt, amit addig ismertem. És pontosan tudtam, hogy oda fogom adni magam, átlényegülök azzá, amivé formál, ami számára kívánatos, amit csak ő lát bennem.

Azt is tudtam, hogy akkor talál meg, amikor legkevésbé számítok rá. Kegyetlen, gyönyörű, hűvös tekintetű, sötét hercegem. Most már nem csak árny vagy fantáziáim elmosódott horizontvonalán. Megismertelek, megízleltelek és magamba fogadtalak. Milyen kicsavarodott gyönyör volt… Micsoda rettegés, hogy elveszítelek és milyen édes gyötrelem a hiányod, már most. Semmit nem kívántam még jobban, mint a távolságtartó, mégis követelőző közelséged. Boldogan vetem alá magam parancsaidnak, és óh, mennyire akarom azt a mámorító fájdalmat, amivel megajándékozol…

Félek. Nagyon félek a bukástól és minden próbatételed álmatlan éjszakákkal kínozza az elmém, míg meg nem bomlik.

Jövő hét.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s