Sötétség

darkness

Összebarátkoztunk. Sokáig kergettük egymást, játszottunk a fénnyel és árnyakkal, bújócskáztunk és megijedtünk mindketten egymás démonaitól. De az elmúlt néhány nap megnyugtató és békével betöltő egyesülésben telt. Már nem félek, már nem játszik trükköket velem az agyam, hogy vajon mi bújhat a sarokban. Úgy fogadtam be a sötétséget, mint régi szeretőt, és ő hálás, meleg bundaként takart magába. Rám borult és védelmezett, elringatott, mikor már az altató sem használt.

Hosszú hétvége jön, ami azt jelenti, hogy ma várhatok csak néhány sort. Aztán keddig csend. Süketítő, kérdőjelekkel teleszúrt, vérző csend, ami elzsibbasztja a tudatom. Fékezem a gondolataim, a vágyaim, és igyekszem mederbe terelni őket, előtérbe helyezni a valóságot… de… ez is valóság volt. Ez is megtörtént, ezt is átéltem. És fojtogat az emléke, úgy, ahogyan az Ő kezei fojtogattak…

Egy másik kapcsolatban, egy másik szereplő egyszer azt mondta a párjának: “Honey, don’t overthink it”. Milyen igaza volt 🙂 Nekem sem kéne. De az isten verje meg… nőből vagyok. Most jobban, mint valaha. Soha nem látott, idegen tulajdonságokat vált ki belőlem, és én gyorsan elhaló, fekete szirmokat bontok tőle, mint egy mérgező, húsevő virág. Csillogó, pozsgás, fekete szirmokat, melyek csak neki virágzanak.

Könyörgöm, adj erőt a hétvégéhez.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s