varakozas

Agyzsibbasztó csöndbe fagy az idő, mikor várakoznom kell. Megáll addig az élet, megáll a lélegzetvételem is; lelassul a világ, egy helyben posztolnak a felhők, mint haragos katonák, majd lassan golyózáport eresztenek ránk. Minden mindegy. Zakatol a munka és öntudatlan robotként teljesítem a napi feladataimat.

Leülök az alannyal szemben, beszélgetünk, mozognak az ajkaim, de nem én irányítom. Tudom jól az előre betanult szöveget, mérem a reakcióit, jegyzetelek… kérdezek, válaszolok, adatokat veszek fel… Ő izgul kissé… meglazítja a nyakkendőt – mégiscsak egy interjún ül. Fogalma sincs, mi játszódik le az interjúztató fejében. Fogalmam sincs, mi játszódhat le az ő fejében; nem is érdekel. Egy sakkbábu a sok közül, majd elhelyezem valahova, ahol stratégiai előnyt jelent – és ahonnan plusz pénzt hoz a konyhára.

Egy sort csak… Néhány szót. Vagy csak kettőt: “jó kislány”. Egyedül maradtam önmagammal és őrjítő a csend odabent.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s