Kétségek

next step

Hogy miért vannak kétségeim…? Nem tudom. Így telt a tegnap délután, és így ébredtem ma is. Mia elvesztése nem sokban érintett meg. A gyenge jellem taszító számomra… A fájdalmat még bírta, de a megalázottságot nem. Nincs meg benne, ami ehhez kell, affektálva panaszkodik és nyávog, hogy miért kellett a fenekét megujjaznia..? Istenem! Hát miért? Ostoba kis nőstény, vártam, mikor jön el nála ez a pont, de hamarabb eljött, mint gondoltam. Tulajdonképpen… tudtam, hogy nem fogja bírni az Ő kiképzését, pedig én magam is tapasztaltam, hogy Miára való tekintettel csak az alapokat vettük át. Mint az ismétlés az iskolában. És ez az én leckéimet is visszavetette egyel.

No, és ennek kapcsán költözött be egy apró termeszként rágcsáló kis érzés a lelkem sötétebbik sarkába: miért ilyen engedékeny…? Miért ilyen puha? Nem bízik még bennem eléggé? Vagy nem nézi ki belőlem, hogy többet tűrnék…? Mert az nem lehet, hogy benne ennyi van… Tudom, hogy nem… Éreztem már a kezei szorítását a húsomon, éreztem a pofonját, ami még így is visszafogott volt, pedig belezsibbadt az állkapcsom.

Lépjünk mát tovább egy fokot, könyörgöm! Hidd el, készen állok…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s