A negyedik – Mocskos, hármas hierarchia

negyedik

Tegnap este megmutattam a mocskos arcom… azt a fétist, amelyről (a férjemen kívül) senki nem tud. A férjem elutasítja… Ő ünnepli. “Fantasztikus!” Ez volt a reakciója a videómra… És megajándékozott érte..! Vele álmodtam, konkrétumra alig emlékszem, de nagyon közel voltunk egymáshoz… Elmentem álmomban. Ezt le is írtam neki reggel…

Mikor kiléptem a lift mellől, már éreztem a kölnije illatát. Betöltötte az egész teret, elöntötte az agyam, átjárta minden porcikám, atommagig hatolt, belém vegyült… Felfigyelt a cipőm kopogására, nem voltam még magas sarkúban. Beszélgettünk… ismét megdicsérte a videóm…

“Közelebb jöhetsz.” Felemelte a szoknyám… ez volt a dresscode mára, és a fehér bugyi. Hófehér tanga volt rajtam. Benyúlt… a csiklómat izgatta… közben olyan közel álltunk egymáshoz… Épp hogy elélveztem volna, de abbahagyta. Belekente a vadonatúj, fehér bugyimba a kezét és behúzta a finom, vékony anyagot az ajkaim közé.

Mia még a liftnél várakozott. Ekkor hívtam magunkhoz. Megvizsgálta… Meg volt szeppenve, mint egy kislány! Pedig 43 éves, két gyermekes anya. Igazi MILF kategória. Felszólítottam, hogy szedje össze magát és húzza már fel a szoknyáját. Engedelmeskedett.

Majd következett a büntetés… Mint a jó diákok, feleltünk előtte… kikérdezett minket, hogy tudjuk-e még miért kapjuk? Persze, hogy tudtuk… belénk égett. Legalábbis belém.

“Mondj egy számot egy és öt között” – fordult oda Miához, aki a hátam mögött állt és hátrafogta a hajam. Kettőt mondott. Repült két pofon. Összekoccantak a fogaim, égett az arcom és pumpálta a szívem az adrenalint… Másodszor már négyet mondott. Majd eljátszottuk fordítva is. Először csak négy pofont engedélyezett adnom a lánynak, majd mikor látta, mennyire élvezem, megengedte, hogy ráhúzzak még kettőt. Csillogott a szeme, de nem sírt.

Majd következett a koreográfia… Még a legelején, mikor ketten voltunk, megkérdezte, mit szeretnék csinálni Miával… Azt feleltem, hogy amit én szeretnék csinálni vele, arra még nincs felkészülve. Erre egy mosoly volt a válasz… Közölte, hogy én sem vagyok még felkészülve arra, amit ő szeretne csinálni velem.

Így ő döntötte el, mi lesz. Nálam volt a “lila”, kedvenc vibrátorom, ami nagy segítségemre van a fotók és videók gyártásánál – melyekkel a kedvére akarok tenni minden nap. Tehát befeküdtem a hátsó ülésre, bugyi nélkül, lábaim széttárva. Belém nyúlt, majd bedugta az ujját Mia szájába, hadd ízleljen meg. Eztán Mia rám hajolt és nyalni kezdett. Nem volt különösebben ügyes szegénykém… de próbálkozott. A Dominánsom utasított, hogy mikor úgy érzem, adjam a kezébe a “lilát”. Hamar eljött a pillanat, mert éreztem, hogy csiklóizgatással semmire sem megyünk. A fenekemben volt az üveg plugom, amely megnehezítette kicsit a vibri útját, és Mia sem volt ügyes… Az első orgazmus nehézkes volt. Ezt Ő is látta… hagyott kicsit pihenni és magára húzta Mia fejét. Majd visszatolta rám. Ismét nyalni kezdett, de kis idő után ismét a kezébe adtam a vibrit. Ezúttal irányítottam is kicsit, majd… egyszer csak magamon éreztem a kezét… simogatni kezdte a lábam, majd megmarkolta a vádlim, combom, amíg elérte, ahogy behajolt a kocsiba ő is. Ettől szinte azonnal robbant az orgazmus.

Eztán már nem volt pihenő, kiszálltam, elé térdeltem és az ajkaim közé fogadtam. Közben Mia mellettem állt, pucsítva, felé fordulva. Megujjazta, a fenekét és a pináját is. Micsoda látvány… micsoda érzés, ahogy megkeményedett a kettőnk hatására… Mikor már mereven ágaskodott, ráhúzta a gumit és utasított, hogy álljak ugyanúgy Mia mellé. Velem kezdte. Majd áttért Miába és benne élvezett el. Ez… jobban fájt, mint a pofon, de a tény, hogy neki jó volt, valamelyest nyugtat… illetve rásegít az is, hogy az enyém volt ismét a “nektár”. Mia pedig az én nedvem nyalogatta le a vibrátoromról. Jó alaposan…

Ezek után útjára küldtem Miát, de MI ketten még elszívtunk egy cigit az autója mellett. Beszélgettünk. Mennyire az elején vagyok még…

Friss még minden… de már mardos a hiánya. Holnap elutazik, nem lesz ideje írni, de megígérte, hogy amikor tud, szakít rám időt. Jó volt élőben is kommunikálni… Nagyon hűvös… profán, szigorú, nyers, de emberi. A két legkeményebb pofon után a vállamra tette a kezét. És ebben a mozdulatban benne volt minden, ami őt fantasztikus vezetővé teszi.

“Fájnia kell a hiányomnak”

csend

Nem hittem neki. Nem gondoltam, hogy képes leszek erre. Nem gondoltam, hogy alig bírom majd benntartani az ebédem. Hogy láncban szívom a dohányt, amíg már kapar a torkom és a balzsamos gyógyír csak az ő belém lövellő spermája lehetne. Nem hittem, hogy nem leszek képes átaludni egyetlen éjszakát sem teljes egészében anélkül, hogy ne ébrednék meg és ne ő lenne az első éber gondolatom.

Mardosó, savas fájdalomban érlelődve kavarognak a gondolatok a fejemben. Talán csak dolgozik, nincs ideje… De máskor mégis van. Legalább egy sorra. Talán büntet… valami rosszat tettem, rosszat mondtam. Pénteken fárasztó voltam… túl sok. Nincs kedve hozzám. Megunt. Miával szeretne játszani, és csak addig tart, amíg “le nem szállítom neki”. De az nem lehet! Ekkorát nem tévedhetek, ennyire nem ismerhettem félre.

Talán ma már csend lesz… így telik el a nap. Majd holnap… esetleg. Egy sor, egy szó, egy “Szia”.

Fizikailag rosszul vagyok.

Azok után, hogy… mindent megtettem. Mindent pontosan úgy, ahogy kérte. Mindent arany tálcán kínálok elé, neki csak el kell venni. Összemocskolhatja, összerondíthatja, megkínozhatja, megtiporhatja, beletörölheti magát, bele is ürítheti magát, kihasználhatja… ha utána egyetlen dicsérettel vagy érintéssel illeti. Övé a testem. Neki engedelmeskedik már… És roppant erejű fekete lyukként szippantja magába a lelkem is, apró cseppenként.

Switch

Submission_I_by_Wandeclayt

Van egy sub tanoncom. Az enyém, ha akarom és ha foglalkozom vele. Tekintve, hogy eddig még egy növény sem élte túl a kezeim között… Nem tudom, mit kezdek egy emberi lénnyel (egy nővel!), ráadásul ez egy rendkívül fárasztó és problémás folyamat. Nem is tudom, a Domnak hogyan van türelme ehhez… Mert hogy én is fárasztó tudok ám lenni. Éppen ma is… Kihoztam a sodrából és tudom, hogy legszívesebben elküldött volna a… Mondjuk úgy, hogy a háta közepére sem kívánt.

De, mint mondta, ez egy rendkívül törékeny kapcsolat, amelyet fenntartani folyamatos munkát és odafigyelést igényel. Túltoltam a lelkivilágom… Kissé. Hiba volt. Hétfőn szigorúan a házi feladatunkat fogjuk neki prezentálni. Miácska (subom) ügyes tanítvány, de az én Dominánsom őt nem inspirálja… Sőt. Ő engem akar; minden formában szolgálni és kielégíteni. Isten tudja miért.. talán mert a lelkére hatok, mert meghallgatom és figyelek rá. Egészen másképp, ahogy a Dom rám, de nekem egészen másra is van szükségem.

A kemény szigor, amivel ma is helyre tett, megtette a kívánt hatást. Szerdán alázattal fogok elé borulni, és könyörögni fogok a pofonokért, amit joggal mér majd rám. Bárcsak megkaphatnám már a büntetésem…

A harmadik

harmadik

Reggel 6:00 óra. Fürdés, hajmosás, átlagos göncök, de táskába bepakolva egy csini ruha és smink. Testápoló, parfüm, hajpakolás, hajhab… Kis szárítás, formázás… szereti, ha természetes csigákban omlik a hajam a mellemre.

Már 7:00 óra elmúlt… nincs levél, nincsenek instrukciók. Utolsó simítások, kellékek a táskában, behelyezem a plugot. Szűkebb a fenekem a szokásosnál… keveset gyakoroltam… Végre becsúszik. Fotó: “Indulok munkába”. 7:55.

Válasz: “Láttad az előző levelem…?” 7:54-kor küldte. Egyszerre írtunk.

8:50-kor, parkolóház. Ugrál a szívem a mellkasomban és lüktet minden porcikám. Vissza minden!

Lerángatom magamról az undorító göncöket, belebújok a csini ruhába… felrakom a sminkem, és már indulok is! Tizenöt perc alatt ott vagyok, várakozok a lift előtt. Fülsüketítő csend van, azt is hallom, ahogy a talpam alatt lévő kavics bömbölő hangerővel súrolja a betont, ahogy mozgatom a cipőm. Megnyitom a fotóját a telefonomon… benedvesedek. És abban a pillanatban felbőgött a motor… felkanyarodott a hatodikra, elcsorgott a leghátsó parkolóhelyig, beállt, helyesbített. Csattan az ajtó, kattan az öngyújtó. “Jöhetsz”.

Lassú léptekkel közeledek, ahogy már megszokta. Az autójának támaszkodva áll, szívja a cigarettát. Az az ing van rajta, amit a legutóbb küldött fotóján visel. Öv, óra, karikagyűrű. Picit borostás, így még nem láttam. Beleszédülök az illatába. A táskámat és bőrdzsekimet a hátsó ülésre dobom és térdre ereszkedek. Végre megint… érzem a farka ízét, a felette lévő, sima domb illatát, az előcseppek fanyarát a nyelvemen… Kéjes táncot járva lüktet a hüvelyem, ahogy érzem, hogy ő is megkeményedik… egy lehelet elhagyja az ajkait, majd egy nyögés… Őrjítően izgató a hangja! Magára húzza a fejem és ott tartja… A torkomig érzem a keménységet, fogy a levegő, egekben a pulzusunk… Lehúz magáról, majd utasít, hogy forduljak meg. Nadrág le, popsi kitár, benne a plug. Kihúzza, majd szinte azonnal magamban érzem!

Mennyei fájdalom! Kemény, ütemes, követelőző, szigorú… Hangot adok a fájdalomnak, de még nem hagyja abba… istenem, mennyire imádom, hogy még nem hagyja abba! Majd egy gyors mozdulattal gumit cserél és vált! Tűhegynyire szűkült a pupillám, majd kitágult, mint az univerzum! Közelebb húzott magához és éreztem, hogy még egy mélyebb lökés és elmegyek. Megtörtént… Pulzálva fogadtam magamba újra és újra, miközben majd’ összecsuklott a térdem a gyönyörtől, ahogy előtte álltam. Közel járt… ismét az a kéjes nyögés… és lüktetve mélyedt belém a farka. Elélvezett. Ebben a pillanatban – immár másodjára – én is.

Rendbe tette magát, majd odaadta a gumit és utasított, hogy fogyasszam el a tartalmát… Már kezdtem csalódott lenni, hogy nem érezhetem az ízét, és mégis megajándékozott vele. Tökéletes… Mocskos… Borzongatóan beteges… Micsoda gyönyörű világot építünk ketten! Milyen szigorú, roppant erejű pilléreken egyensúlyozunk, míg össze nem állnak a téglák és közéjük nem kerül a malter… Óh, mennyire kívántalak már, nem is tudod.

Micsoda nap..!

bdsm-2464

Nem is úgy nyílik ki a világ, mint egy ajtó vagy kapu, ahogy sokan elképzelik. Az én világom úgy nyílik, mint egy kemény burokból kikelt, pozsgás húsú növény, melynek nehéz szirmai egyenként pattannak ki. Minél többet tapasztalok és minél inkább nyitok, annál több élmény és élet ömlik belém. Izgalmas, új kapcsolatok, régiek újragondolása… Emberek jönnek-mennek, mégis… mindig megtaláljuk egymást azokkal, akikkel meg kell találnunk egymást. Nincs ebben semmi misztikum, semmi okkultizmus és spirituális háttér. Így működik az univerzum, így működik még az ember is, ez a legapróbb, legjelentéktelenebb porszem is. Azt veszi észre, azt keresi-kutatja folyamatosan és azt vonzza magához, amire éppen szüksége van. A tegnapi nap leltárához hozzátartozik tehát egy barátság szexuális irányba történő mélyítése, egy régi kapcsolat felkutatása és újrakezdése, és egy új, különös ismeretség. A két állandó csillag persze ott ragyog gondolataim egén: az örök szerelem, aki biztos pontom és táptalajom, illetve az új “szerető”, aki hűvös, acélos keménységével csiszol magához.

Hétfőn büntetett. Nem pofonnal, nem fizikai fájdalommal, nem is szavakkal. Csönddel. Tudja, mennyire várom mindig a hétfőt, hogy ismét felvehessük a szálat egymással. Ráhúzott még egy napot. Nagyon szenvedtem. Legszívesebben útnak indultam volna gyalog, hogy felkutassam a városban. Feltúrnám az egész kerületét, megmozgatnék minden kapcsolatot, hogy megtudjam hol dolgozik és elé térdelnék, hogy rendelkezzen velem. Gyönyörű forralt béka effektus… Nekem soknak tűnt ez a másfél hónap, de nagyon is kevés, ahhoz képest, amennyire magához tudott kötni.

A héten már nem számíthatok semmire… Reménykedem, hogy jövő héten találkozunk. Látni akarom… érezni akarom a teste közelségét, még akkor is, ha nem érinthetem meg. Mennyire zseniális ebben az egészben az érintés nélküli kontakt. A legdurvább fizikai aktust bonyolítjuk le, mégsincs érzelem… Nincs érintés, nincs ölelés, nincs simogatás, nincs csók. Az ő csókja egészen más lesz…

Tegnap azonban írt…! Dühös rám, meg fogom kapni a fizikai büntetésem is… Azt mondta, most valami nagyot kell villantanom, hogy kiengeszteljem. Hmm… Puhítani kezdtem Miss. M-et., a gyönyörű főnöknőmet. Szerencsére, nálam volt a kedvenc vibrátorom. Valami ürüggyel bementünk a tárgyalóba és videóra vettem, ahogy megdug a vibrivel. Azt hiszem, sikerült villantanom… 🙂

Kreativitás, proaktivitás és alárendeltség. Neki az egyik oldal, nekem a másik. Ő fölöttem, én alatta. Mint a kék égbolt és a zöld fű. Kívánom, hogy találkozzon a tekintetünk, hogy kiolvassa, milyen vágyak fulladoznak bennem a hiányától.

varakozas

Agyzsibbasztó csöndbe fagy az idő, mikor várakoznom kell. Megáll addig az élet, megáll a lélegzetvételem is; lelassul a világ, egy helyben posztolnak a felhők, mint haragos katonák, majd lassan golyózáport eresztenek ránk. Minden mindegy. Zakatol a munka és öntudatlan robotként teljesítem a napi feladataimat.

Leülök az alannyal szemben, beszélgetünk, mozognak az ajkaim, de nem én irányítom. Tudom jól az előre betanult szöveget, mérem a reakcióit, jegyzetelek… kérdezek, válaszolok, adatokat veszek fel… Ő izgul kissé… meglazítja a nyakkendőt – mégiscsak egy interjún ül. Fogalma sincs, mi játszódik le az interjúztató fejében. Fogalmam sincs, mi játszódhat le az ő fejében; nem is érdekel. Egy sakkbábu a sok közül, majd elhelyezem valahova, ahol stratégiai előnyt jelent – és ahonnan plusz pénzt hoz a konyhára.

Egy sort csak… Néhány szót. Vagy csak kettőt: “jó kislány”. Egyedül maradtam önmagammal és őrjítő a csend odabent.

Fantaisie Impromptu I.

rain2

Csatába készülő hadseregként gyülekeztek a szürke pamacsok, mígnem egybefüggő, nehéz burokként borult rám az ég. Alig volt délután három óra, de szürkülethez illő sötétségben sétáltam. A mező harsány, tavaszi zöldje pompás kontrasztot alkotott a haragos égbolttal, mintha ügyes festő ecsetje pingálná elém a horizontig húzódó tájat. Síkság, bokáig érő, zsenge fű, apró, épp nyíló virágok, a távolban egy kis ház, fölöttem meg az esőillatot árasztó sötétség. Vibrált a levegő, elhallgattak a madarak, a méhek, a bogarak… a zümmögés dallamát visszafojtott csend váltotta fel.

A bennem zakatoló érzések gyorsvonata is elérkezett újabb állomásához: lecsendesült a tudatom, vergődő szívem mély ütemű gépezetté kapcsolt át. Kitisztult a fejem, kiürült belőle minden más Rajta kívül. Megszállt a nyugalom, a bizonyosság, hogy hamarosan az övé leszek ismét; különleges mágneseink pólusai újra egymásra találva csatlakoznak össze. Acélos tekintetét láttam viszont az égbolton, mintha hívna magához. Szaporábbra vettem a lépteim – egyre közelebb a kis ház.

Az első csepp. A kezemen, az arcomon, a combomon… Majd elöntötte egész testem. Megfürdetett magában a természet, mintha ő is Neki engedelmeskedne; felkészítette fekete menyasszonyát a közelgő, véres nászra. Lüktetett a gyomrom a várakozás izgalmától és megfeszült a hüvelyem a birtoklása emlékétől. A könnyed nyári ruhám már teljesen rám tapadt. Hajam a vállamra és hátamra lapult a nehéz, kristályos cseppek súlyától. Magamra vettem a mező, a levegő, a nap, a felhők illatát. Kinyitottam a testem és a lelkem, amikor megláttam sötét sziluettjét, ahogy feltűnt az ajtóban. Megsemmisülve és újjászületve álltam előtte. Ő bent a száraz, meleg biztonságban; én kint, a villámokkal szaggatott éggel a hátam mögött.

Beengedett. Magába olvasztott, és én befogadtam sötétsége minden cseppjét…