A negyedik – Mocskos, hármas hierarchia

negyedik

Tegnap este megmutattam a mocskos arcom… azt a fétist, amelyről (a férjemen kívül) senki nem tud. A férjem elutasítja… Ő ünnepli. “Fantasztikus!” Ez volt a reakciója a videómra… És megajándékozott érte..! Vele álmodtam, konkrétumra alig emlékszem, de nagyon közel voltunk egymáshoz… Elmentem álmomban. Ezt le is írtam neki reggel…

Mikor kiléptem a lift mellől, már éreztem a kölnije illatát. Betöltötte az egész teret, elöntötte az agyam, átjárta minden porcikám, atommagig hatolt, belém vegyült… Felfigyelt a cipőm kopogására, nem voltam még magas sarkúban. Beszélgettünk… ismét megdicsérte a videóm…

“Közelebb jöhetsz.” Felemelte a szoknyám… ez volt a dresscode mára, és a fehér bugyi. Hófehér tanga volt rajtam. Benyúlt… a csiklómat izgatta… közben olyan közel álltunk egymáshoz… Épp hogy elélveztem volna, de abbahagyta. Belekente a vadonatúj, fehér bugyimba a kezét és behúzta a finom, vékony anyagot az ajkaim közé.

Mia még a liftnél várakozott. Ekkor hívtam magunkhoz. Megvizsgálta… Meg volt szeppenve, mint egy kislány! Pedig 43 éves, két gyermekes anya. Igazi MILF kategória. Felszólítottam, hogy szedje össze magát és húzza már fel a szoknyáját. Engedelmeskedett.

Majd következett a büntetés… Mint a jó diákok, feleltünk előtte… kikérdezett minket, hogy tudjuk-e még miért kapjuk? Persze, hogy tudtuk… belénk égett. Legalábbis belém.

“Mondj egy számot egy és öt között” – fordult oda Miához, aki a hátam mögött állt és hátrafogta a hajam. Kettőt mondott. Repült két pofon. Összekoccantak a fogaim, égett az arcom és pumpálta a szívem az adrenalint… Másodszor már négyet mondott. Majd eljátszottuk fordítva is. Először csak négy pofont engedélyezett adnom a lánynak, majd mikor látta, mennyire élvezem, megengedte, hogy ráhúzzak még kettőt. Csillogott a szeme, de nem sírt.

Majd következett a koreográfia… Még a legelején, mikor ketten voltunk, megkérdezte, mit szeretnék csinálni Miával… Azt feleltem, hogy amit én szeretnék csinálni vele, arra még nincs felkészülve. Erre egy mosoly volt a válasz… Közölte, hogy én sem vagyok még felkészülve arra, amit ő szeretne csinálni velem.

Így ő döntötte el, mi lesz. Nálam volt a “lila”, kedvenc vibrátorom, ami nagy segítségemre van a fotók és videók gyártásánál – melyekkel a kedvére akarok tenni minden nap. Tehát befeküdtem a hátsó ülésre, bugyi nélkül, lábaim széttárva. Belém nyúlt, majd bedugta az ujját Mia szájába, hadd ízleljen meg. Eztán Mia rám hajolt és nyalni kezdett. Nem volt különösebben ügyes szegénykém… de próbálkozott. A Dominánsom utasított, hogy mikor úgy érzem, adjam a kezébe a “lilát”. Hamar eljött a pillanat, mert éreztem, hogy csiklóizgatással semmire sem megyünk. A fenekemben volt az üveg plugom, amely megnehezítette kicsit a vibri útját, és Mia sem volt ügyes… Az első orgazmus nehézkes volt. Ezt Ő is látta… hagyott kicsit pihenni és magára húzta Mia fejét. Majd visszatolta rám. Ismét nyalni kezdett, de kis idő után ismét a kezébe adtam a vibrit. Ezúttal irányítottam is kicsit, majd… egyszer csak magamon éreztem a kezét… simogatni kezdte a lábam, majd megmarkolta a vádlim, combom, amíg elérte, ahogy behajolt a kocsiba ő is. Ettől szinte azonnal robbant az orgazmus.

Eztán már nem volt pihenő, kiszálltam, elé térdeltem és az ajkaim közé fogadtam. Közben Mia mellettem állt, pucsítva, felé fordulva. Megujjazta, a fenekét és a pináját is. Micsoda látvány… micsoda érzés, ahogy megkeményedett a kettőnk hatására… Mikor már mereven ágaskodott, ráhúzta a gumit és utasított, hogy álljak ugyanúgy Mia mellé. Velem kezdte. Majd áttért Miába és benne élvezett el. Ez… jobban fájt, mint a pofon, de a tény, hogy neki jó volt, valamelyest nyugtat… illetve rásegít az is, hogy az enyém volt ismét a “nektár”. Mia pedig az én nedvem nyalogatta le a vibrátoromról. Jó alaposan…

Ezek után útjára küldtem Miát, de MI ketten még elszívtunk egy cigit az autója mellett. Beszélgettünk. Mennyire az elején vagyok még…

Friss még minden… de már mardos a hiánya. Holnap elutazik, nem lesz ideje írni, de megígérte, hogy amikor tud, szakít rám időt. Jó volt élőben is kommunikálni… Nagyon hűvös… profán, szigorú, nyers, de emberi. A két legkeményebb pofon után a vállamra tette a kezét. És ebben a mozdulatban benne volt minden, ami őt fantasztikus vezetővé teszi.

Part I.

Besötétedett. A tisztes polgárok visszavonultak, de a magunk fajta ragadozók számára csak most kezdődik az éjszaka. A helyszín csupa pompa, csupa márvány és bársony látomás, olyan, amilyet a hercegnők álmodnak maguknak, amikor selyem párnára hajtják a fejüket. Már a puszta jelenlétünk is bemocskolja ezt a szépen lecsiszolt, hamis világot. Mert a mi létezésünk igaz; hibázunk, elbukunk, talpra állítjuk magunkat, ismét görbe utakra tévedünk, káromkodunk, iszunk, dohányzunk, a szánkra vesszük az isteneket, de nem imáinkban. Mert mi tudjuk, hogy milyen a mélyről indulni és megjárni a kátrányos, iszapos, bűzös valóságot. Mi már láttuk milyen a körút vasárnap reggel; ott terül szét a narancssárgás hányásfoltokban a múlt éjszaka összes eltúlzott mozdulata, a reménykedés, a próbálkozás, a csalódás, a savanyú csókok a sokadik cigaretta után, az idegen, elmosódott alakok, a részeg érintések, a csalódottság, a hányinger… és végül mindent kiad magából a meggyötört szervezet.

De most egy egészen másfajta világ vesz körül minket. Halk zongoraszó szűrődik át az estélyi ruhák susogása között. Élő zene, nem is rossz… persze senki nem figyel rá. Csak egy drága kiegészítő, mint a poharanként több ezres pezsgő, az ínyencségekkel megrakott büféasztal és a pazar kilátás. Úgy vonulok le a lépcsőn, mint ahogy azt már annyiszor megálmodtam újra és újra verejtékkel átitatott éjszakákon. A cipőm sarka sem akad be a szőnyegbe, a ruhám a divatnak és alkalomnak megfelelő nagyestélyi. A sminkem hibátlan, elfedi a bőröm apró tökéletlenségeit. Az ékszerem ezüst és Swarovski műalkotás, de még így is eltompul a kristályok fénye a szemem zafír ragyogása mellett. A jobb kezemet kecsesen csúsztatom magam mellett az ébenfa korláton, s noha ez csak bájosan felesleges mozdulatnak tűnik, mégis jólesik valami támasz – még mindig nem érzem magam biztonságban a platformcipőben, ami olyan jól kiemeli a bokám. A hajamat épp csak két oldalt tűztem fel, de hagyom, hogy a mély barna tenger hullámai elmossák a hátam vonalait.

Végignézed, ahogy leérek a márványlépcsőn. Nem nézek rád, de érzem magamon a tekinteted. Pontosan tudjuk, mit gondol a másik, hiszen elég már egyetlen pillantás is… egy örökkévalóságnak tűnő pillantás, amíg elveszek a szemed tengerében és te az enyémben. Megmártózunk benne és magunkba szívjuk a másik legapróbb rezdüléseit is.