“Fókuszálj!”

submission

Ma reggel kifakadtam. Elfogyott az erőm, minden energiám. Elmondtam neki. Megmutattam a gyenge oldalam… Ahelyett, hogy keményen leszidott volna, csak szelíden rám pirított.

Ő teljes titoktartásban él, nem tudja ezt megbeszélni otthon (milyen szerencsés vagyok, hogy én igen…), és most helyettem is erősnek kell lennie. Tanácsot ad és irányt mutat. Nem csak attól lesz jó domináns, hogy a megfelelő pillanatban a hajamnál fogva irányít és keményen a kezei között tart… A pofonjai mögött ember lapul. És ez… eleinte taszított, most viszont magához húz vele.

Erőt kell vennem magamon. És már tudom is, hogyan hálálom ezt meg neki holnap…. 🙂

“Nem félsz, hogy egyszer elveszted a kontrollt?”

kontroll

Óh, dehogynem… Ha tudnád, micsoda erőkkel tartom magam nap mint nap… Az önkontroll is olyasmi, amit te injektálsz belém a saját példamutatásoddal. Nem csak mint domináns, de mint mentor is.

Kegyes vagy… még a kegyetlenség közepette is. Megerősítést adsz, mikor már nagyon szükségem van rá. Fontos lettem neked… az életed részévé váltam (te magad mondtad). És ez a sor mindennél nagyobb ajándék volt. Erőt ad. Hogy kibírjam a hiányod, amíg újra láthatlak. Akárhol, akármennyi időre.

Már nem merengek rajta, már nem jártatom az agyam azon, mennyire átadtam magam neked és te milyen szinteken vettél birtokba. Édes semmittevés és szenvedés a dolgom, és persze az, hogy megfeleljek az elvárásaidnak minden szinten.

Bárcsak érezhetném már a farkad ízét…

Megint látlak

mellekvagany

Ha a csillagok is úgy állnak, akkor a héten találkozunk. Sokat dolgozik ő is, én is… Sok minden miatt jobb lenne a hét második fele, de ha hajnali háromkor hívna magához, akkor is rohannék a sötét parkolóház leghátsó sarkába.

Múlt héten szokatlanul sokat leveleztünk; beszédes kedvében volt. Legnagyobb örömömre… 🙂 Valóban csak munka volt, és “sokat gondolt rám”… Rajongás. Mézédes fájdalommal jár a hiánya. Durva függősség.

“A héten a feneked fogom célba venni azt hiszem… lélekben készülhetsz rá!”

Rendszeresen megujjazom magam fenékbe, de az mit sem tágít… kifejezetten vastag farka van. Istenem, már a gondolatától is borzongok, érzem, hogy libabőrös a testem és megemelkednek az apró kis pihék is a tarkómon az izgalomtól. Hétvégén két spontán orgazmusom volt anélkül, hogy magamhoz értem volna… Ő uralja az elmém, minden második gondolatom, minden mocskos fantáziám…

Szeretnék többet tudni róla… kicsit megismerni, de az veszélyes. Akkora biztonságban még nem érzem magam.

Kétségek

next step

Hogy miért vannak kétségeim…? Nem tudom. Így telt a tegnap délután, és így ébredtem ma is. Mia elvesztése nem sokban érintett meg. A gyenge jellem taszító számomra… A fájdalmat még bírta, de a megalázottságot nem. Nincs meg benne, ami ehhez kell, affektálva panaszkodik és nyávog, hogy miért kellett a fenekét megujjaznia..? Istenem! Hát miért? Ostoba kis nőstény, vártam, mikor jön el nála ez a pont, de hamarabb eljött, mint gondoltam. Tulajdonképpen… tudtam, hogy nem fogja bírni az Ő kiképzését, pedig én magam is tapasztaltam, hogy Miára való tekintettel csak az alapokat vettük át. Mint az ismétlés az iskolában. És ez az én leckéimet is visszavetette egyel.

No, és ennek kapcsán költözött be egy apró termeszként rágcsáló kis érzés a lelkem sötétebbik sarkába: miért ilyen engedékeny…? Miért ilyen puha? Nem bízik még bennem eléggé? Vagy nem nézi ki belőlem, hogy többet tűrnék…? Mert az nem lehet, hogy benne ennyi van… Tudom, hogy nem… Éreztem már a kezei szorítását a húsomon, éreztem a pofonját, ami még így is visszafogott volt, pedig belezsibbadt az állkapcsom.

Lépjünk mát tovább egy fokot, könyörgöm! Hidd el, készen állok…

A negyedik – Mocskos, hármas hierarchia

negyedik

Tegnap este megmutattam a mocskos arcom… azt a fétist, amelyről (a férjemen kívül) senki nem tud. A férjem elutasítja… Ő ünnepli. “Fantasztikus!” Ez volt a reakciója a videómra… És megajándékozott érte..! Vele álmodtam, konkrétumra alig emlékszem, de nagyon közel voltunk egymáshoz… Elmentem álmomban. Ezt le is írtam neki reggel…

Mikor kiléptem a lift mellől, már éreztem a kölnije illatát. Betöltötte az egész teret, elöntötte az agyam, átjárta minden porcikám, atommagig hatolt, belém vegyült… Felfigyelt a cipőm kopogására, nem voltam még magas sarkúban. Beszélgettünk… ismét megdicsérte a videóm…

“Közelebb jöhetsz.” Felemelte a szoknyám… ez volt a dresscode mára, és a fehér bugyi. Hófehér tanga volt rajtam. Benyúlt… a csiklómat izgatta… közben olyan közel álltunk egymáshoz… Épp hogy elélveztem volna, de abbahagyta. Belekente a vadonatúj, fehér bugyimba a kezét és behúzta a finom, vékony anyagot az ajkaim közé.

Mia még a liftnél várakozott. Ekkor hívtam magunkhoz. Megvizsgálta… Meg volt szeppenve, mint egy kislány! Pedig 43 éves, két gyermekes anya. Igazi MILF kategória. Felszólítottam, hogy szedje össze magát és húzza már fel a szoknyáját. Engedelmeskedett.

Majd következett a büntetés… Mint a jó diákok, feleltünk előtte… kikérdezett minket, hogy tudjuk-e még miért kapjuk? Persze, hogy tudtuk… belénk égett. Legalábbis belém.

“Mondj egy számot egy és öt között” – fordult oda Miához, aki a hátam mögött állt és hátrafogta a hajam. Kettőt mondott. Repült két pofon. Összekoccantak a fogaim, égett az arcom és pumpálta a szívem az adrenalint… Másodszor már négyet mondott. Majd eljátszottuk fordítva is. Először csak négy pofont engedélyezett adnom a lánynak, majd mikor látta, mennyire élvezem, megengedte, hogy ráhúzzak még kettőt. Csillogott a szeme, de nem sírt.

Majd következett a koreográfia… Még a legelején, mikor ketten voltunk, megkérdezte, mit szeretnék csinálni Miával… Azt feleltem, hogy amit én szeretnék csinálni vele, arra még nincs felkészülve. Erre egy mosoly volt a válasz… Közölte, hogy én sem vagyok még felkészülve arra, amit ő szeretne csinálni velem.

Így ő döntötte el, mi lesz. Nálam volt a “lila”, kedvenc vibrátorom, ami nagy segítségemre van a fotók és videók gyártásánál – melyekkel a kedvére akarok tenni minden nap. Tehát befeküdtem a hátsó ülésre, bugyi nélkül, lábaim széttárva. Belém nyúlt, majd bedugta az ujját Mia szájába, hadd ízleljen meg. Eztán Mia rám hajolt és nyalni kezdett. Nem volt különösebben ügyes szegénykém… de próbálkozott. A Dominánsom utasított, hogy mikor úgy érzem, adjam a kezébe a “lilát”. Hamar eljött a pillanat, mert éreztem, hogy csiklóizgatással semmire sem megyünk. A fenekemben volt az üveg plugom, amely megnehezítette kicsit a vibri útját, és Mia sem volt ügyes… Az első orgazmus nehézkes volt. Ezt Ő is látta… hagyott kicsit pihenni és magára húzta Mia fejét. Majd visszatolta rám. Ismét nyalni kezdett, de kis idő után ismét a kezébe adtam a vibrit. Ezúttal irányítottam is kicsit, majd… egyszer csak magamon éreztem a kezét… simogatni kezdte a lábam, majd megmarkolta a vádlim, combom, amíg elérte, ahogy behajolt a kocsiba ő is. Ettől szinte azonnal robbant az orgazmus.

Eztán már nem volt pihenő, kiszálltam, elé térdeltem és az ajkaim közé fogadtam. Közben Mia mellettem állt, pucsítva, felé fordulva. Megujjazta, a fenekét és a pináját is. Micsoda látvány… micsoda érzés, ahogy megkeményedett a kettőnk hatására… Mikor már mereven ágaskodott, ráhúzta a gumit és utasított, hogy álljak ugyanúgy Mia mellé. Velem kezdte. Majd áttért Miába és benne élvezett el. Ez… jobban fájt, mint a pofon, de a tény, hogy neki jó volt, valamelyest nyugtat… illetve rásegít az is, hogy az enyém volt ismét a “nektár”. Mia pedig az én nedvem nyalogatta le a vibrátoromról. Jó alaposan…

Ezek után útjára küldtem Miát, de MI ketten még elszívtunk egy cigit az autója mellett. Beszélgettünk. Mennyire az elején vagyok még…

Friss még minden… de már mardos a hiánya. Holnap elutazik, nem lesz ideje írni, de megígérte, hogy amikor tud, szakít rám időt. Jó volt élőben is kommunikálni… Nagyon hűvös… profán, szigorú, nyers, de emberi. A két legkeményebb pofon után a vállamra tette a kezét. És ebben a mozdulatban benne volt minden, ami őt fantasztikus vezetővé teszi.

“Fájnia kell a hiányomnak”

csend

Nem hittem neki. Nem gondoltam, hogy képes leszek erre. Nem gondoltam, hogy alig bírom majd benntartani az ebédem. Hogy láncban szívom a dohányt, amíg már kapar a torkom és a balzsamos gyógyír csak az ő belém lövellő spermája lehetne. Nem hittem, hogy nem leszek képes átaludni egyetlen éjszakát sem teljes egészében anélkül, hogy ne ébrednék meg és ne ő lenne az első éber gondolatom.

Mardosó, savas fájdalomban érlelődve kavarognak a gondolatok a fejemben. Talán csak dolgozik, nincs ideje… De máskor mégis van. Legalább egy sorra. Talán büntet… valami rosszat tettem, rosszat mondtam. Pénteken fárasztó voltam… túl sok. Nincs kedve hozzám. Megunt. Miával szeretne játszani, és csak addig tart, amíg “le nem szállítom neki”. De az nem lehet! Ekkorát nem tévedhetek, ennyire nem ismerhettem félre.

Talán ma már csend lesz… így telik el a nap. Majd holnap… esetleg. Egy sor, egy szó, egy “Szia”.

Fizikailag rosszul vagyok.

Azok után, hogy… mindent megtettem. Mindent pontosan úgy, ahogy kérte. Mindent arany tálcán kínálok elé, neki csak el kell venni. Összemocskolhatja, összerondíthatja, megkínozhatja, megtiporhatja, beletörölheti magát, bele is ürítheti magát, kihasználhatja… ha utána egyetlen dicsérettel vagy érintéssel illeti. Övé a testem. Neki engedelmeskedik már… És roppant erejű fekete lyukként szippantja magába a lelkem is, apró cseppenként.

Switch

Submission_I_by_Wandeclayt

Van egy sub tanoncom. Az enyém, ha akarom és ha foglalkozom vele. Tekintve, hogy eddig még egy növény sem élte túl a kezeim között… Nem tudom, mit kezdek egy emberi lénnyel (egy nővel!), ráadásul ez egy rendkívül fárasztó és problémás folyamat. Nem is tudom, a Domnak hogyan van türelme ehhez… Mert hogy én is fárasztó tudok ám lenni. Éppen ma is… Kihoztam a sodrából és tudom, hogy legszívesebben elküldött volna a… Mondjuk úgy, hogy a háta közepére sem kívánt.

De, mint mondta, ez egy rendkívül törékeny kapcsolat, amelyet fenntartani folyamatos munkát és odafigyelést igényel. Túltoltam a lelkivilágom… Kissé. Hiba volt. Hétfőn szigorúan a házi feladatunkat fogjuk neki prezentálni. Miácska (subom) ügyes tanítvány, de az én Dominánsom őt nem inspirálja… Sőt. Ő engem akar; minden formában szolgálni és kielégíteni. Isten tudja miért.. talán mert a lelkére hatok, mert meghallgatom és figyelek rá. Egészen másképp, ahogy a Dom rám, de nekem egészen másra is van szükségem.

A kemény szigor, amivel ma is helyre tett, megtette a kívánt hatást. Szerdán alázattal fogok elé borulni, és könyörögni fogok a pofonokért, amit joggal mér majd rám. Bárcsak megkaphatnám már a büntetésem…