Vigyél magaddal…

Megemeled a kezed lassan… megmozdulnak az ujjaid, tenyered az ég felé… S mire kitárod a karjaid, beleremeg a föld. A káoszból és kavargó, sűrű, sötét porfelhőből egyenletes téglákat formálsz, egymásra illeszted őket és fájó lassúsággal kezded építeni kettőnk közös világát.

Virágot hozok bele, szalaggal díszítem, az én kezeim mozdulatára megnyílik az ég és megerednek a kövér, zamatos, tápláló cseppek, melyek nyomán aranyból szőtt pázsitszőnyeget terítek eléd. Eltiprod. Beletörlöd a lábad és összemocskolod egy gúnyos mosollyal. És én akkor is visszamosolygok rád. A neked nyíló virágokat kegyetlen hűvösséggel szakítod le és téped szét harmatos szirmaikat. És én a nyomodban járva takarítok a rombolás után.

Még tart a káosz, még félig sem vagyunk kész. Fogytán azonban az erőm. A teremtés és odaadás hatalmas energiákat emészt fel, és te elpazarolsz. Neked kínált testem használatlanul hever, az otthoni vágyak nem elégítik ki már a tudatom. A neked szőtt történetek és gondolatok… ki tudja, célba értek-e, java részt megválaszolatlanul maradtak.

Hetek óta.

Valóban gondolsz rám? Valóban a napjaid részévé váltam? És tényleg jobb lenne neked minden nap csak velem?

Arra van időd, amire szakítasz magadnak, K. Gyönyörű, kék tekintetű, márvány testű, sötét lelkű, zárkózott, kegyetlen, szigorú K. Élvezem, hogy jelentéktelen kavicsként rugdosol magad előtt a porban… de kérlek, most már tegyél zsebre… és vigyél magaddal.

“Fókuszálj!”

submission

Ma reggel kifakadtam. Elfogyott az erőm, minden energiám. Elmondtam neki. Megmutattam a gyenge oldalam… Ahelyett, hogy keményen leszidott volna, csak szelíden rám pirított.

Ő teljes titoktartásban él, nem tudja ezt megbeszélni otthon (milyen szerencsés vagyok, hogy én igen…), és most helyettem is erősnek kell lennie. Tanácsot ad és irányt mutat. Nem csak attól lesz jó domináns, hogy a megfelelő pillanatban a hajamnál fogva irányít és keményen a kezei között tart… A pofonjai mögött ember lapul. És ez… eleinte taszított, most viszont magához húz vele.

Erőt kell vennem magamon. És már tudom is, hogyan hálálom ezt meg neki holnap…. 🙂

“Nem félsz, hogy egyszer elveszted a kontrollt?”

kontroll

Óh, dehogynem… Ha tudnád, micsoda erőkkel tartom magam nap mint nap… Az önkontroll is olyasmi, amit te injektálsz belém a saját példamutatásoddal. Nem csak mint domináns, de mint mentor is.

Kegyes vagy… még a kegyetlenség közepette is. Megerősítést adsz, mikor már nagyon szükségem van rá. Fontos lettem neked… az életed részévé váltam (te magad mondtad). És ez a sor mindennél nagyobb ajándék volt. Erőt ad. Hogy kibírjam a hiányod, amíg újra láthatlak. Akárhol, akármennyi időre.

Már nem merengek rajta, már nem jártatom az agyam azon, mennyire átadtam magam neked és te milyen szinteken vettél birtokba. Édes semmittevés és szenvedés a dolgom, és persze az, hogy megfeleljek az elvárásaidnak minden szinten.

Bárcsak érezhetném már a farkad ízét…

Fáradtan

luis_royo_labyrinthII

Három hete lesz lassan, hogy találkoztunk. Nem jött össze… vagy neki nem volt jó, vagy nekem. Szabadságok, nyaralások, munka…

Üresség. Fáradtság. Rezignáltság. Kővé meredve várom a semmit. Belül azonban ezer fokon izzik a láva, kopogtatja a felszínt, feszíti a burkot és robbanásra kész bármelyik pillanatban.

Levezetem pedig rendesen a fölös energiákat… Az elmúlt napok beszámolója engem is meglepett, ahogy leírva láttam magam előtt. Majd’ minden nap szex – volt, hogy kétszer is – és mellette rendesen megdolgoztattam a vibrátorom is. (A kedvencem még mindig Nála van).

Csend, hallgatás, munka, néhány sor… Óh, és egy olyan fotó, amitől másodpercek alatt cseppfolyóssá válok… 🙂 Ezt kaptam, ezt kapom. Ezt érdemlem… talán. Kezdem érezni és érteni a reakcióit, az utalásait, a neki tetsző dolgokat. Megugrom a saját magamnak állított léceket nap mint nap, és talán meg is lepem vele kicsit… Tovább akarok lépni. Tovább akar lépni. Csak kérdés, hogy mikor.

Megint látlak

mellekvagany

Ha a csillagok is úgy állnak, akkor a héten találkozunk. Sokat dolgozik ő is, én is… Sok minden miatt jobb lenne a hét második fele, de ha hajnali háromkor hívna magához, akkor is rohannék a sötét parkolóház leghátsó sarkába.

Múlt héten szokatlanul sokat leveleztünk; beszédes kedvében volt. Legnagyobb örömömre… 🙂 Valóban csak munka volt, és “sokat gondolt rám”… Rajongás. Mézédes fájdalommal jár a hiánya. Durva függősség.

“A héten a feneked fogom célba venni azt hiszem… lélekben készülhetsz rá!”

Rendszeresen megujjazom magam fenékbe, de az mit sem tágít… kifejezetten vastag farka van. Istenem, már a gondolatától is borzongok, érzem, hogy libabőrös a testem és megemelkednek az apró kis pihék is a tarkómon az izgalomtól. Hétvégén két spontán orgazmusom volt anélkül, hogy magamhoz értem volna… Ő uralja az elmém, minden második gondolatom, minden mocskos fantáziám…

Szeretnék többet tudni róla… kicsit megismerni, de az veszélyes. Akkora biztonságban még nem érzem magam.

Kétségek

next step

Hogy miért vannak kétségeim…? Nem tudom. Így telt a tegnap délután, és így ébredtem ma is. Mia elvesztése nem sokban érintett meg. A gyenge jellem taszító számomra… A fájdalmat még bírta, de a megalázottságot nem. Nincs meg benne, ami ehhez kell, affektálva panaszkodik és nyávog, hogy miért kellett a fenekét megujjaznia..? Istenem! Hát miért? Ostoba kis nőstény, vártam, mikor jön el nála ez a pont, de hamarabb eljött, mint gondoltam. Tulajdonképpen… tudtam, hogy nem fogja bírni az Ő kiképzését, pedig én magam is tapasztaltam, hogy Miára való tekintettel csak az alapokat vettük át. Mint az ismétlés az iskolában. És ez az én leckéimet is visszavetette egyel.

No, és ennek kapcsán költözött be egy apró termeszként rágcsáló kis érzés a lelkem sötétebbik sarkába: miért ilyen engedékeny…? Miért ilyen puha? Nem bízik még bennem eléggé? Vagy nem nézi ki belőlem, hogy többet tűrnék…? Mert az nem lehet, hogy benne ennyi van… Tudom, hogy nem… Éreztem már a kezei szorítását a húsomon, éreztem a pofonját, ami még így is visszafogott volt, pedig belezsibbadt az állkapcsom.

Lépjünk mát tovább egy fokot, könyörgöm! Hidd el, készen állok…

A negyedik – Mocskos, hármas hierarchia

negyedik

Tegnap este megmutattam a mocskos arcom… azt a fétist, amelyről (a férjemen kívül) senki nem tud. A férjem elutasítja… Ő ünnepli. “Fantasztikus!” Ez volt a reakciója a videómra… És megajándékozott érte..! Vele álmodtam, konkrétumra alig emlékszem, de nagyon közel voltunk egymáshoz… Elmentem álmomban. Ezt le is írtam neki reggel…

Mikor kiléptem a lift mellől, már éreztem a kölnije illatát. Betöltötte az egész teret, elöntötte az agyam, átjárta minden porcikám, atommagig hatolt, belém vegyült… Felfigyelt a cipőm kopogására, nem voltam még magas sarkúban. Beszélgettünk… ismét megdicsérte a videóm…

“Közelebb jöhetsz.” Felemelte a szoknyám… ez volt a dresscode mára, és a fehér bugyi. Hófehér tanga volt rajtam. Benyúlt… a csiklómat izgatta… közben olyan közel álltunk egymáshoz… Épp hogy elélveztem volna, de abbahagyta. Belekente a vadonatúj, fehér bugyimba a kezét és behúzta a finom, vékony anyagot az ajkaim közé.

Mia még a liftnél várakozott. Ekkor hívtam magunkhoz. Megvizsgálta… Meg volt szeppenve, mint egy kislány! Pedig 43 éves, két gyermekes anya. Igazi MILF kategória. Felszólítottam, hogy szedje össze magát és húzza már fel a szoknyáját. Engedelmeskedett.

Majd következett a büntetés… Mint a jó diákok, feleltünk előtte… kikérdezett minket, hogy tudjuk-e még miért kapjuk? Persze, hogy tudtuk… belénk égett. Legalábbis belém.

“Mondj egy számot egy és öt között” – fordult oda Miához, aki a hátam mögött állt és hátrafogta a hajam. Kettőt mondott. Repült két pofon. Összekoccantak a fogaim, égett az arcom és pumpálta a szívem az adrenalint… Másodszor már négyet mondott. Majd eljátszottuk fordítva is. Először csak négy pofont engedélyezett adnom a lánynak, majd mikor látta, mennyire élvezem, megengedte, hogy ráhúzzak még kettőt. Csillogott a szeme, de nem sírt.

Majd következett a koreográfia… Még a legelején, mikor ketten voltunk, megkérdezte, mit szeretnék csinálni Miával… Azt feleltem, hogy amit én szeretnék csinálni vele, arra még nincs felkészülve. Erre egy mosoly volt a válasz… Közölte, hogy én sem vagyok még felkészülve arra, amit ő szeretne csinálni velem.

Így ő döntötte el, mi lesz. Nálam volt a “lila”, kedvenc vibrátorom, ami nagy segítségemre van a fotók és videók gyártásánál – melyekkel a kedvére akarok tenni minden nap. Tehát befeküdtem a hátsó ülésre, bugyi nélkül, lábaim széttárva. Belém nyúlt, majd bedugta az ujját Mia szájába, hadd ízleljen meg. Eztán Mia rám hajolt és nyalni kezdett. Nem volt különösebben ügyes szegénykém… de próbálkozott. A Dominánsom utasított, hogy mikor úgy érzem, adjam a kezébe a “lilát”. Hamar eljött a pillanat, mert éreztem, hogy csiklóizgatással semmire sem megyünk. A fenekemben volt az üveg plugom, amely megnehezítette kicsit a vibri útját, és Mia sem volt ügyes… Az első orgazmus nehézkes volt. Ezt Ő is látta… hagyott kicsit pihenni és magára húzta Mia fejét. Majd visszatolta rám. Ismét nyalni kezdett, de kis idő után ismét a kezébe adtam a vibrit. Ezúttal irányítottam is kicsit, majd… egyszer csak magamon éreztem a kezét… simogatni kezdte a lábam, majd megmarkolta a vádlim, combom, amíg elérte, ahogy behajolt a kocsiba ő is. Ettől szinte azonnal robbant az orgazmus.

Eztán már nem volt pihenő, kiszálltam, elé térdeltem és az ajkaim közé fogadtam. Közben Mia mellettem állt, pucsítva, felé fordulva. Megujjazta, a fenekét és a pináját is. Micsoda látvány… micsoda érzés, ahogy megkeményedett a kettőnk hatására… Mikor már mereven ágaskodott, ráhúzta a gumit és utasított, hogy álljak ugyanúgy Mia mellé. Velem kezdte. Majd áttért Miába és benne élvezett el. Ez… jobban fájt, mint a pofon, de a tény, hogy neki jó volt, valamelyest nyugtat… illetve rásegít az is, hogy az enyém volt ismét a “nektár”. Mia pedig az én nedvem nyalogatta le a vibrátoromról. Jó alaposan…

Ezek után útjára küldtem Miát, de MI ketten még elszívtunk egy cigit az autója mellett. Beszélgettünk. Mennyire az elején vagyok még…

Friss még minden… de már mardos a hiánya. Holnap elutazik, nem lesz ideje írni, de megígérte, hogy amikor tud, szakít rám időt. Jó volt élőben is kommunikálni… Nagyon hűvös… profán, szigorú, nyers, de emberi. A két legkeményebb pofon után a vállamra tette a kezét. És ebben a mozdulatban benne volt minden, ami őt fantasztikus vezetővé teszi.