A hetedik – Rendezettség

– Kérhetek valamit?
Mi lenne az?
– Megujjaznál úgy, hogy közben fojtogatsz..?
Működhet… de nem élvezhetsz hangosan…
– Csendben leszek. Remélem, levegőhöz sem jutok majd… 😉
Rendben. De utána le kell nyelned.
– Élvezettel nyeltem le a spermád korábban is… 😉
– Helyes! 🙂

Tegnap megbeszéltünk mindent e-mailben. Reggel 7:48-kor jött az üzenet: “Én már itt vagyok. Szólj, ha megérkeztél” Szóltam, most a félemeleten találkoztunk. Autóján kis logó hirdette a cége nevét, tisztára mosva állt kissé ferdén parkolva a kocsi, mikor odaértem még benne ült. Kiszállt, a csomagtartóhoz sétált: katonás rend volt benne, ipari törlőkendők és kis törölköző… Hm.

– Ülj oda és tedd fel a lábad – halk szavú, mint mindig, de ellentmondást nem tűrő.

Félrehúzta a bugyim, de nem fért rendesen hozzám… útban volt a ruhám, a magas talpú szandál egyre csak lecsúszott az autó fényesre polírozott, fehér karosszériájáról.

– Nem lenne egyszerűbb, ha ezt levennéd..? – nézett rám dorgálón… Ilyenkor mindig butuska kislánynak érzem magam egy pillanatra, és úgy is viselkedek…
– Aham…. – csak ennyit bírtam kinyögni és bólogattam mosolyogva, ahogy egy engedelmes kis szolgához illik.

Lecsúsztattam a bugyit, egyik lábam kidugtam belőle és visszaültem. Belém nyúlt, először csak egy ujjal.

– Már nedves vagy…? – meglepődött.
– Ühüm… – néztem fel rá nagy boci szemekkel. Indulás előtt megnéztem otthon egy… kis inspirációt pornhub-on, így már nem voltam száraz odalent…

Kicsatolta az övét és kihúzta a bújtatókból… Óh… itt már bizsergett minden porcikám. A látvány, ahogy végigsiklott a derekán a kemény bőrszíj… Tudtam, hogy most valami nagyon jó dolog következik… Amiről már sokszor ábrándoztam (-tunk együtt is) régen.

A nyakam köré kanyarította a bőr övet, becsatolta és meghúzta. A mennyekben éreztem magam..! Erősen tartott, közben másik kezével ujjazni kezdett. Ahogy felszisszentem, azonnal megrántotta a nyakam körül a szíjat, végül szinte ájulásig jutottam már… Közben lüktetett a hüvelyem a gyönyörtől… Mikor elernyedt a testem orgazmus után, elengedett. Majd csettintett és maga elé mutatott.

Ismerős illat, íz, forma… Ő is húsfasz, félkeményen is méretes, leér a mandulámig. Finoman kezdtem… Meleg, puha, nedves ajkakkal zártam körbe, majd nyelvemmel ügyesen feltoltam a bőrt és benyeltem tövig. Zs. ügyesen tanított…! És az ő szerszáma nagyobb is valamivel, így most K. tökéletes farkát egészen a torkomig engedtem, nem is volt olyan feszítő. Meglepődött rajta… Élvezettel tolta belém magát újra és újra… már nem bírt uralkodni a vágyán, a hajamba kapaszkodott és magára húzott, de nem kellett nagyobb erőfeszítést tennie… Egyik pillanatban egyszer csak mélyre engedtem és bent tartottam. Felső ajkam a farka fölötti puha, párnácskába ütközött, számat kinyitottam és hagytam, hogy hallgassa, ahogy csattog bennem… tudtam, hogy ez hatásos lesz… éreztem az előcseppeket. Majd megállt:

– Magaddal hoztad amit kértem?
– Igen… – bólintottam elmosódott arccal. Majd fejével a táskám felé intett, odamentem, kivettem a vibrátort és miután visszatérdeltem elé, magamba toltam, így szoptam őt tovább. Alig kellett pár másodperc… Hallgatta, ahogy cuppogva kényeztetem magam odalent, és közben őt ismét tövig toltam magamba. Egyik kezem a farkára tette – még sosem fogtam meg kézzel! Igazi, finom, light torkon baszás történt, hölgyeim és uraim… Nem olyan kegyetlen és nyers, mint Zs-vel, de azért egy péntek kora reggelhez éppen tökéletes!

Miután végzett, természetesen lenyeltem. Már nem pofozott meg, amikor felnéztem rá elkenődött sminkkel és elégedett mosollyal… Talán még tetszett is neki a műve. Ott hagyott, előre ment törölközni, kis zacskót szedett elő, majd odanyújtott nekem is egy törlőkendőt. Mivel ruhában voltam, a térdem ismét csupa por lett, előre mentem én is a táskámhoz és nedves törlőkendővel tisztálkodtam. Majd visszabújtam a csomagtartó mögé, felhúztam a bugyim és megigazítottam a ruhám. Aztán megszólaltam:

– Milyen rendezett vagy! – biccentettem a csomagtartó felé.
– Mérnök vagyok. Minden mérnök rendezett! Minden jó mérnök… – helyesbített.

Mesélt magáról… Minden este kikészíti a következő napi ruháit, mindene szépen egyenesen, élére állítva, párhuzamosan, katonás rendben áll. Utána nem kell pakolni soha… Ő gyerek kora óta ilyen… Hm…

Cigarettára szerettem volna gyújtani, de rámutatott a tűzjelzőre… Én pedig az ablak felé mutattam, mondván, hogy ott talán már biztonságos, “de te vagy a mérnök..! itt már el lehet szívni egy cigit?” – huncutul mosolyogtam. Elővette a csomagot, kattant az öngyújtó, beálltunk az ablak elé. Figyeltem a reggeli napsütésben az arcát. Jó négy napos borosta rajzolta ki az arcélét és karaktert adott neki… Néhány apró ránc keretezte be kék szemét, ahogy mosolygott időnként. Nem túl vastagok az ajkai, de nem is papír vékonyak, apró fogai vannak, közepes vastagságú szemüvege, zselézi a haját, amitől egy árnyalattal sötétebbnek tűnik. Bőre mindehhez fehér; világos ing, világos szürke nadrág. Kontrasztok. Miközben belül… – leszámítva ezt az apró kis “abberáltságot”, amit művelünk – egy kiábrándítóan hétköznapi férfi 🙂 Őrjítően kocka… Középszerűen átlagos. Az a gondolat fogalmazódott meg bennem, miközben beszélgettünk: “nem lennék a felesége”. És ez mindent elmond.

– Ha körülötted rendetlenség van, mi lehet a fejedben? – folytatta az okfejtést, immár cigarettát szívva.

– Hmm… nem tudom, mi lehet az én fejemben… én Excelekben gondolkodom, rendszerekben, még az asztalom elrendezése is lean… – Tényleg így van… 🙂 Talán ebből a szempontból összeillünk… Bár, ha tudná, hogy csak a munkámban vagyok ilyen, egyébiránt pedig időnként a föld fölött két lépéssel libbenve rombolom a környezetem és önmagam, tobzódva a káoszban…. 🙂 No mindegy.

Ezután szóba jött a munka, elmesélte mivel foglalkozik, milyen pozícióban dolgozik, melyik cégnél, mennyit keres… Mik a jövőbeli tervei, hitel, gyerek, feleség…

– Nem akarsz munkahelyet váltani? – dobtam be a témát.

– Még az is lehet, hogy megfontolnám… Ja tényleg, te HR-es vagy! – mutatott rám a félig leégett cigivel.

Majd szakmáról beszélgettünk, piaci helyzetről, munkaerő hiányról, bérsávokról, önéletrajzról… Vállalati oldali HR vs Executive Search – közép- és felső vezetői szinten már szóba nem jön a toborzás! Javasoltam neki, hogy küldjön egy CV-t, és szívesen látom egy karrier-tanácsadásra… 🙂 Na az lenne még szép!

– Elszívok még egy cigit! – visszament a kocsihoz, én is rágyújtottam még egyre. Még éreztem a számban az ízét, kaparta a torkom, ahogy beszívtam a füstöt.

Megeredt a nyelve, szívesen mesélt, előkerült a politika is egy pillanatra, a GDPR, a szabályozások, amiket be kell tartatnunk mindkettőnknek a munkahelyeinken. A vezetőség, a kollégák, a bürokrácia…

Step by step, K. Baromi nehéz veled. Pedig lehetne egyszerű… A kocka két oldalát most már ismerem… Már csak úgy kell forgatnom, hogy megmutassa magát a többi is! De veled nem lehet tervezni… Sosem lehetett. Talán eltűnsz megint, talán időről időre visszatérsz. Nincs bennem görcs, nincs bennem akarás…

Hazaérve még otthon találtam a férjem. Az általam kora reggel kikészített reggelit majszolta egy szál alsógatyában ülve az asztalánál. Gyönyörű, sportos lábát keresztbe téve ücsörgött a gépe előtt – már megkezdődött neki is munka. Ahogy rám pillantott, elöntött a földöntúli boldogság és elégedettség: “az enyém mennyivel jobb”! 🙂

Most életem puzzle-ja minden ponton tökéletesen illeszkedik. Boldog vagyok. És ettől legbelül rettegek, mert tudom, hogy pillanatnyi csupán. De most nem érdekel, nem figyelek erre… Úszom a vidámságban és csak örülök mindennek és mindenkinek, aki az életem része. Ami eztán jön pedig… az majd a jövő. Nem érdemes még gondolkodni rajta! Ma öröm, nevetés és buli lesz délután a csajokkal, hétvégén pedig a gyönyörű szerelmem karjaiban pihenek. Mi több kell a tiszta, hétköznapi boldogsághoz..? 🙂

Advertisements

Letisztult

Már csak ketten vannak. Mindkettő minőségi, de ha össze tudnám őket gyúrni, az lenne a tökéletes! K. visszatért, Zs. állandóvá válik lassan.

Tegnap előtt felmentem hozzá ismét. Vittem egy üveg bort, almalével kevertük és kiültünk az erkélyre. Mesélt a napjáról, a munkáról, a hétvégéjéről, majd elmondta, hogy mi fog történni:

– Először te kezdesz, tele akarom élvezni a szád… Ne aggódj, nem lesz most mélytorkos, nem lehet minden alkalommal… – mosolygott.

Levetkőztetett, majd ő is kibújt a farmerből és pólóból. Az alsót már én hámoztam le róla, kissé mohóbban, mint szokás… Félig már kemény volt. Hosszasan kényeztettem, mélyen, puhán, majd váltottam vákuum hatásra, igyekeztem benyelni amíg még levegőt kaptam és bőséges nyállal árasztottam el a makkot időnként – izgatja a látvány. A végén a számba élvezett, ahogyan elmondta.

Eztán következett a “revans”. Kétszer élveztem el… csiklóval! Ilyenre egy aktus alatt még nem volt precedens… Isteni a nyelvjátéka! Közben ujjazott, amivel még gyorsabban jutottam a csúcsra… Mikor éreztem, hogy közel járok, már pulzált a hüvelyem az izgalomtól.

– Tudod mozgatni az izmot odabent..? Nem minden nő tudja… – bólintott elismerően, majd megcsókolt. Éreztem az ajkain a saját ízem.

A behatolás most mély, gyengéd és forró volt… Minden lehetséges ponton összeért a testünk, hol vadabban mártotta belém magát, hol egészen mélyen, mintha már a hasamban érezném… kitöltötte minden porcikám a gyönyör. Az utolsó orgazmusnál egymás szemébe néztünk: láttam, ahogy lassan lecsukódnak a pillái a kiteljesülés pillanatában és közben felnyögött. Extázis….! Végül a hasamra, melleimre élvezett.
Aktus után beszélgettünk, pihentünk, youtube videókat nézegettünk, és végül elindultam haza. Édesen egyszerű, de testileg tökéletesen passzoló Zs. Finom vagy mindig, mint egy hűsítő limonádé a legforróbb napokon, vagy forró kakaó a zimankós időben.

Csütörtökön talán ismét találkozunk, ha a munkánk úgy engedi.

K-val pedig talán pénteken. Szervezés alatt…

De leginkább a hétvégét várom. Iszonyatosan hiányzik a férjem! Pont úgy jött ki a lépés, hogy minden délután külön programja volt, így szerveztem én is magamnak… De most már őt akarom. Puha, meleg, biztonságos boldogságot. Elveszni a hatalmas karjaiban, a meleg tekintetében és beleburkolózni az illatába…

Szeretőm

Hány alkalom után lehet annak nevezni valakit? És egyáltalán… mit jelent ez a szó? Van benne érzelem, beszélgetés, közös gondolatok, gyengédség, italok, vacsora, tánc, nevetés… Vagy csak állatias, esetleg olykor gyengéd szex..?

Tegnap is felmentem hozzá. Ráírtam, otthon volt, megbeszéltük, hogy munka után hazaugrom zuhanyozni és már megyek is. Így is lett. Várakoztam kicsit a kapuban, majd lejött értem. Csók, ölelés, simítás.

-Már vártalak. Örülök, hogy jöttél! – a nyakamba csókolt.

Felmentünk, ittam egy kortyot, majd levetkőztetett. Ő is levetkőzött, rögtön mohón a számba vettem, kényeztettem, nyalogattam, be is nyeltem tövig – hatalmas húsfasz, kissé elvékonyodó, nyílvessző forma, nem görbe, nem ferde, épp jó! Csak épp… elég hosszú… Túl hosszú ahhoz, hogy ne adjam ki magamból újra és újra az ebédem… Tanít, türelmes, figyel rám, meg-megáll, elmagyarázza…

-Figyelj, most tövig be fogom tolni, vegyél levegőt!.

Újra jön az inger, patakokban folynak a könnyeim, elmosódott a sminkem, közben ő hajamnál fogva tart és mártja belém magát újra és újra… Olyan édes ez a kínlódás, hogy nem bírom abbahagyni, csak mikor már remeg minden porcikám és sajog a fejem is. Megfürdet, megtöröl, ő is lemossa magát és pihenünk egyet az erkélyen egy cigivel.

Bámuljuk a várost, az alattunk nyüzsgő körutat, a rohanó embereket, a csilingelő villamost és a szemközti házak ablakait. Elmeséli, hogy az egyik ablakból látni szokta, amint egy lány meztelenül edz a szobabiciklijén…

-Kiverted már rá?- kérdeztem pajkosan.

-Még jó..! – jött a válasz széles mosollyal.

Játszom közben a még mindig félkemény szerszámmal, óvatosan mozgatom rajta a kezem, finoman… néha elkalandozok a kemény, teli herékhez.

-Jól bánsz vele – mosolyog, majd beleszív a cigarettába és felém fújja a füstöt.

Igazi “rossz fiú”… az a fajta, akitől óvnak anyáink, aki görbe utakra visz, aki kihasznál, aki összetöri a kicsi lány szívét. Kinek rossz arcú, kinek sármos, vásott kölyök-képű srác lenne, ha elmennének mellette az utcán. Én is elmennék mellette az utcán… Minden bizonnyal. De mégis összehozott a sors. Olyan testi kapcsolódás és olyan eszeveszett kémia van közöttünk, hogy rendesen elveszítem az eszem, amikor hozzám ér.

Kinyalt. Elélveztem… Mély volt és intenzív. Mellém feküdt, simogatott, megujjazott…

-Tíz orgazmusig meg sem állunk! – súgta huncutul a fülembe. És be is teljesítette. Előkerültek a játékszerek. Az első dildó egészen baráti, bár méretes darab… Majd jött a “nagy testvér”. Hatalmas, óriás-fasz. Meggyőződésem, hogy élőben ekkora nem is létezik. Tágított. Milliméterről milliméterre… Lassan, óvatosan, rengeteg síkosítóval. Időnként rám köpött, izgatta a csiklóm, belém nyalt. Édes minden érintése. Olyan kettősség, amit kevesen képesek elérni: egyszerre finom és gyengéd, figyelmes és óvó, ugyanakkor határozott és kemény, időnként váratlan és éppen csak annyira fájdalmas, hogy őrülten jólessen.

Kutya pózban végeztük be; a fenekembe élvezett. Előbb csak lazította, izgatta, bekente síkosítóval, megujjazta, majd belém döfött. Fokozatosan tolta magát egyre beljebb és gyorsított a tempón. Belém élvezett – gumival persze. Tudta, hogy fáj, tudtam, hogy tudja, és érezte mennyire vadulhat be. Utána magára húzott, a vállán pihegtem.

-Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam – lehelte a fülembe.

Mosolyogtam rá, és megköszöntem. Szinte alig kellenek szavak.

– Csoda, hogy nincs senkid! – mosolyogtam később, mikor már szóhoz tudtam jutni.

– Képtelen vagyok a normális párkapcsolatra… – puszit nyomott közben a homlokomra.

– Csak megfelelő nő kell hozzá… Ilyen vadállatot nem lehet ketrecbe zárni! – Simogattam én is közben a mellkasát.

– Veled el tudnám képzelni magam. Szexuálisan nagyon passzolunk… legalábbis. – Kis csönd… majd homlokpuszi után ismét megszólalt: – Életünk végéig szeretők leszünk! – nevetett.

Pihenés után vacsorát főzött, meztelenül. Lábai között pihent hatalmas szerszáma, ami meg-meglebbent, ahogy ide-oda járkált fel-alá a konyhában. Húst sütött, megtálalt, innivalót töltött, dinnyét kockázott fel és visszamentünk mindennel a nappaliba, hogy a TV elé telepedhessünk. Valami ezer éves akció film ment az egyik csatornán. Vacsora közben arról beszélgettünk, ki milyen filmeket szeret. Majd a hátán végigvonuló, friss tetoválást babráltam, bekentem az ápoló krémmel, csókolóztunk, ismét elszívott egy cigit az erkélyen és lassan búcsúztam.

– Jó volt, hogy jöttél… örültem neki, hogy itt voltál velem – csókkal búcsúzott. Sosem tudjuk, találkozunk-e még. Semmi nincs eltervezve. Bármelyik pillanatban zárulna le, így lenne tökéletes, ahogyan volt. És ebben rejlik Zs. zsenialitása.

 

Zs.

– Na, mesélj el mindent Laurám, hallani akarjuk a részleteket is! – már kint álltunk cigivel a kezünkben, fröccsök sorakoztak előttünk. Baba kíváncsian faggatott.

– Csajok, ez a péntek este… ilyen még nem volt! – kezdtem bele a mondókámba. Majd szépen sorjára vettem az eseményeket.

– És, találkoztok még?

– Nem cseréltünk számot… – vallottam be.

– Jó, hát meg lehet keresni… Hogy hívják? – mindketten előkapták a telefont, mint valami női nyomozóosztag.

– Zs… De a vezetéknevét nem tudom. Nem tudok semmi mást róla…

– Hát bazdmeg Laura, mi az, hogy nem tudsz semmi mást róla? Valami csak van, gondolkodjál! – Baba le sem tagadhatná, hogy katona 🙂

– Ami azt illeti, Baba, pont te kellesz nekem! Annyit tudok róla, hogy tiszt… Valahol… valami alakulatnál…? Mit tudom én! – kutattam az emlékeimben, végigpörgettem az estét, bevillant a kép, amikor megmutatta az igazolványát…

Baba sorolni kezdte, hol érdemes utána nézni, lázas keresésbe kezdtek. Nem fűztem hozzá sok reményt, kimentem mosdóba. Mókuska szólalt meg potom 3 perc után.

– Megvan, ez ő!

– Ez kurvára ő!!! Laurám, gyere már!

Bejelöltem. Rám írt. Visszaírtam. Visongás, fröccs, cigi, “úristenmostmitcsináljak?” “hátírjálvisszanekibazdmeg”, még egy fröccs, megjött a pizzafutár, zsong a fejem, közben Zs. üzenete: “Ma nem érsz rá?” Forgott velem a szoba. Az összes porcikám kívánta, de mégis féltem. Most józan voltam – viszonylag… péntekhez képest mindenképp. Most gyengédségre vágytam – péntekhez képest… mindenképp!

Lányok megették a pizzát, én közben fürödtem, majd magamra kaptam egy piros nyári ruhát – se bugyi, se melltartó alá. Elbúcsúztunk, ők hazamentek, én sminkeltem. Lüktetett a fejem, izgultam, nem akartam, hogy elrontsa ez a villámrandi a péntek éjszaka emlékét. Megegyeztünk, hogy most csak egy órám van. Hamarosan itthon lesz a férjem, addigra illik nekem is hazaérni. Rendben. Belement. Gumi a zsebemben – nálam volt itthon. Telefon a másikban. Lakáskulcs, irány a lépcső.

Ahogy kiléptem a kapun, homlokon csókolt a meleg, nyári este. Igazi, langyos szellővel simogató, bogárzümmögéses, fülledt hangulat telepedett rám, körbeölelt, ahogyan hamarosan átkarol majd idegen szeretőm. Úgy éreztem, az utcán mindenki engem figyel… Mintha mindenki pontosan tudná, hova megyek és mire készülök… Talán csak a piros ruha miatt, talán hosszú, csapzott, még vizes hajam miatt, amit időm sem volt már megszárítani.

Végigsétáltam a körút mentén, és az ismerős kapu alatt már ott várt. Magához húzott, megcsókolt. Visszajött hirtelen minden emlék a péntek éjszakából. A szemébe nézve, mintha egy titkos utat nyitott volna meg az emlékek között. Kölni és cigaretta illata áradt belőle. Érintése most is gyengéd, de határozott volt. Felterelt szépen a lakásba. Ablak nyitva, ment a TV-ben valami bugyuta műsor, lehalkította.

– Nem gondoltam volna, hogy rám írsz… – mondta miután legalább tizennyolcszor elélveztem.

– Én sem… – mosolyogtam vissza.

Most gyengéd volt, alkalmazkodott a hangulatomhoz. Hosszú csókok, gyengéd nyalás, puha érintések… De azért éreztette fölényét, és én is megkívántam. A vége felé kissé megkínozta a melleimet, ami jólesett… És amikor isten tudja hanyadszor élveztem el… a combomat a vállára vette, oldalt fordított, és másik kezével elszorította a torkom. Szinte önkívületi állapotba sodort a gyönyörrel, és ez nála is megtette a hatást… Hangosan nyögve élvezett el, miközben én hangtalanul, lélegzet nélkül feküdtem alatta és csak néztünk egymás szemébe.

Beszélgettünk, elbúcsúztunk és elköszöntem. Péntekig még itt lesz, tőlem egy utcányira…

De ha végre összejön, ma találkozom T-vel is, aki a legígéretesebb jelöltem volt. Kezdem elveszíteni a fonalat. K. tökéletes, sötét alakja a homályba vész. Gyönyörű főnökasszonyom mondogatta mindig:

– Lesz még nála sokkal de sokkal jobb, meglátod!

Nem hittem neki. Pedig van… 🙂

815085

Egyéjszakás csoda

Eljött a péntek este. A lányok készültek; csinosan, illatosan, kisminkelve érkeztek, mint az este nyíló virágszálak. A Baba nagyon várta az estét, a bulit, a kikapcsolódást. A doktoriját végzi és épp vizsga után szerette volna kiengedni a fáradt gőzt. A Mókuska pedig kimenőt kapott; párja is épp múlatott valahol vidéken a munkatársakkal.

Kedvetlen voltam és nyúzott. Másnapos, még a csütörtök esti tánc és alkohol után. Kimerültnek éreztem magam… K. sem írt, nem válaszolt a legutóbbi két soromra. Megkérdőjeleztem, mint mindig, hogy vajon egyáltalán akar-e tőlem valamit… Még rendes ruha sem volt rajtam, csak egy kinyúlt póló és melegítő, semmi smink.

A lányok persze rögtön kezelésbe vettek.

– Vegyél már fel egy rendes cuccot, Laura!? Mi ez rajtad, így akarsz jönni? Csinos lesz, bazdmeg… – Baba csípőre tett kézzel állt előttem szemrehányón.

– Mucika, felejtsd el most azt a faszt, arra van most szükséged, hogy kikapcsolj és bulizz egyet! – simogatott Mókuska.

– Nem fasz… ne mondd ezt róla – ösztönösen védtem K-t, mintha számítana bármit is. Úgy indult az este, mint egy “good cop – bad cop” szituáció. Egyik keményen adta az ívet, a másik pátyolgatta a lelkem. Remek…

Beláttam, hogy semmi értelme morfondírozni a dolgokon. Kibújtam a melegítőből és felkaptam magamra az első ruhát, ami a kezem ügyébe akadt. Sima, fekete, pánt nélküli, amiből kibukkannak a vállaim. Hozzá fekete balerina és minimál smink. Ennyi elég is lesz. Nem terveztem semmit estére… Nem érdekelt senki. Fájó fejjel és még szinte másnaposan gurítottam le az első pohár fröccsömet. Majd egy cigi a csajokkal. Csacsogás… Ismét egy fröccs, ismét egy kis girl talk, cigi.

Éjfél körül elindultunk és taxival hamar oda is értünk. Nem volt még sor, épp jókor érkeztünk: nem volt még részeg tömeg, de már üres sem volt a hely. Azonnal megcéloztuk a bárpultot és kirendeltük az első fröccsöt. Tánc… Kínos feszengés. Vakító fények. Bugyuta slágerek. Kilöttyenő ital. Baba széles mosollyal rázta magát, gyönyörű volt, mint mindig. Vékony, hosszú, derékig érő hajjal, gyöngy fogakkal mosolygott és kislányos báját csak a szeme körüli néhány ránc tompította. Népszerű volt… 🙂 Mókuska visszafogottan kezdte, de az első pohár után kissé felbátorodott. Táncolt, jól érezte magát. Örültem neki nagyon. Ritkán láttuk egymást az elmúlt időszakban, és boldog voltam én is, hogy végre kimozdult kicsit.

Az első fröccsöt egy gin-tonic követte. Kezdtem zsibbadni. Nem érdekelt már hol vagyok, kik vesznek körül és mi történik. Fájt a csend, amit K. hagyott ismét maga után, és csak ki akartam kapcsolni az agyam, mielőtt rajta kattognék ismét. Óvatos, de kissé felszabadultabb táncba kezdtem; feszengtem kicsit a ruhámban, nem állt jól vele a lapos balerina cipő, de nem voltam hajlandó magas sarkút venni tánchoz…

Majd kimentünk cigizni. Ekkor következett a pillanat, ami megpecsételte az estét.

– Kérhetnék tüzet a hölgyektől? – fekete bőr cipő, slim fit fekete ing, zakó, farmer. Vékonyabb, mint az esetem, de helyes. Zsozsi tüzet nyújtott neki, rágyújtott, de mellettünk maradt.

– Lehetne enyém a következő tánc veled..? – nyújtotta felém a kezét. Megdöbbentem… Nem gondoltam, hogy épp rám vet szemet hármónk közül, és… végképp nem számítottam rá, hogy vannak még olyan úriemberek, akik azt kérdezik, hogy lehet-e övék a következő tánc..? Nem vettem komolyan, pedig… Ha tudtam volna! 🙂 Csak annyit vágtam rá: naná! Erre ő megfogta a kezem és megcsókolta.

Táncolni kezdtünk. Jól mozgott, jól működött köztünk a kémia. Bevallotta, hogy én tetszettem neki legjobban, és már kiszemelt magának. Azt mondta, gyönyörű az arcom, és “a testem, mint egy istennőé”. Hmm… Oké… Ha te mondod, kedves idegen… – gondoltam magamban. Majd szó szót követett… És végül megkérdezte, van-e valakim. Természetesen elmondtam, hogy férjnél vagyok. Ő egyedülálló. Nem szeretne bekavarni… És magának akarna engem… Elnézést kértem, és kimentem mosdóba. Mire visszatértem, egy koktéllal várt, puszit nyomott az arcomra, és elbúcsúzott, mondván, hogy “a szíve szakad meg, hogy nem vagyok egyedülálló, mert ilyen gyönyörű nővel rég találkozott”. Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot… Rendkívül meglepett, hogy így búcsúzott. Más férfi egyszerűen csak eltűnt volna, mint szürke szamár a ködben. Talán a taktikája része volt, minden esetre klasszisokkal jobb taktika, mint a “hú de jó segged van, feljössz hozzám?” verzió, amit manapság tolnak.

Nos ezek után visszamentünk még táncikálni kicsit, Mókuska közben kiadta magából az estét, így ismét kimentünk a “friss levegőre”, ahol dohányozni lehet. Megint kint volt ő is… Beszélgettünk… Elmeséltem neki, hogy a férjemmel… nyílt házasságban élünk. Szinte gyerekek voltunk még, mikor megismertük egymást és azóta együtt vagyunk. Most jött el az ideje, hogy mindketten kiéljük, ami kimaradt eddig. Látszott, hogy megérti, amit mondok, de még így sem komfortos a helyzet számára, viszont egyre jobban egymásba gabalyodtunk. Megcsókolt. Egyszerre volt finom, de követelőző. Erősen húzott magához, vigyázott rám, kézen fogva vezetett a táncparkettre, és ösztönösen biztonságban éreztem magam mellette.

Útnak indultunk a lakása felé… Ez most az egyik barátjáé, ő locsolta a növényeket, amíg az távol van. Kapóra jött, mert közel volt hozzánk. Épp akkor állt meg egy busz az út túloldalán, arra felpattantunk. Figyeltem a körút fényeit… Közben ő fogta a kezem, csókolgatta a nyakam, a homlokom. Annyira védelmező, egyben birtokló volt… Láttam a szemében ugyanazt a parányi sötétséget, ami bennem van. Belső Szörnyecském életre kelt, kinyúlt és megérintette az övét. Összefonódtak… Megéreztem, mi van benne… és ő is megérzett engem.

– Emlékszel a nevemre..? – fordult oda hozzám.

– Ne haragudj… nem… – elpirultam, lesütöttem a szemem. Tényleg fogalmam sem volt.

– Az ábécé utolsó betűje…. Na?

Kimondtam, eszembe jutott. Nevettünk. Majd a fülembe súgta: emiatt büntetés lesz… Úgy nézhettem vissza rá, mint a kisgyerek a cukorkabolt kirakata előtt, nagy kerek, nedves, vágyakozó szemekkel. Mosolygott. Akkor már tudtuk mindketten, hogy ez olyan találkozás volt, amiből nem sok jut az ember élete során.

Felmentünk és lezuhanyoztunk együtt. Végigsimogatta, csókolgatta az összes porcikám, és imádta minden milliméterét. Soha nem istenítette még így a testem senki. Soha nem bánt még így velem senki… ekkora gyengédséggel, de erővel. Áradt a férfiasság minden pórusából.

Masszázzsal kezdte – én kaptam. Majd belenyalt a fenekembe.. a puncimba… Elélveztem négyszer-ötször, mire fölém hajolt és belém mártotta magát. Szinte azonnal jött a gyönyör, a lökéseivel együtt erősödtek a testemen átszáguldó hullámok. Olyan volt az összhang, mint még soha… Egy-egy menet között beszélgettünk, kiültünk az erkélyre meztelenül, elszívtunk egy cigit, mutatott néhány videót, és felkészített rá, hogy kemény mélytorkos lesz. Nem ám csak úgy… játszásiból.

Mielőtt nekiálltunk, belemarkolt a hajamba, megcsókolt és a fülembe lehelte: – úr vagy szolga? Alélva válaszoltam neki: – szolga…

Eddig azt hittem, nagyjából tudom, milyen a mélytorkos. Nos… Nem. Nem tudtam. Soha nem dugta még le magát senki a torkomon, effektíve. Persze, a mandulámig eljutottak, de rögtön jött a hányinger, a reflex… Kikerülhetetlen. Ezt megbeszéltük. Elmagyarázta, hogy ez tanulható, és enyhül idővel, de elsőre biztosan kiadom, aminek ki kell jönnie, főleg miután ittam.

Így is történt. Mire elélvezett, már nem maradt bennem semmi. De a vége felé már az inger is alább hagyott. Figyelt rám, megmosdatott, feltakarított, megitatott vízzel, pihentünk. Végigcsókolta ismét a testem. Hajnalig szexeltünk. A kezeimet a fejem fölé fogta és erősen szorította a csuklóm. Ahogy élvezett, egyre erősebben. Megpofozott. Látta rajtam, hogy ez még jobban tetszik… Ismét kaptam egyet, majd mikor elértem az isten tudja hanyadik csúcsot, a számba élvezett. Voltak még az este során játékszerek, tágítás, ujjazás, fenekelés, pálcázás, mellkínzás, de rengeteg csók és simogatás is. Annyira tudta, hogy mi kell nekem, mintha kiolvasta volna belőlem, akárcsak egy nyitott könyvből.

Reggel még utoljára megdugott, mikor rövid alvás után felébredtünk. Majd rendet tettünk magunk után, aztán néztem, ahogy felöltözik… Becsakolja az övét, felveszi az ingét, zakóját, elbújtak a tetoválásai a ruha alatt, és egy egészen más személyiséget öltött magára, mint amit nekem megmutatott. Kiérve az épületből megkérdezte:

– Na, cseréljünk akkor számot?

– Ne… azt hiszem, úgy lesz a legjobb. De Zs…. Ez volt életem egyik legjobb éjszakája.

– Nekem is. Vigyázz magadra!

Vissza sem néztem. Zsibbadt minden porcikám és boldog voltam. Pár perc alatt haza is sétáltam, olyan közel voltunk. Rég bántam már ennyire valamit, mint azt, hogy nem adtam meg a számom neki… Talán soha többé nem látom. Tökéletes éjszaka volt, egy igazi Domináns alfával. Mi többre vágyhatna az ember egy szürke, kedvetlen, péntek estén..?

Remélem, csupa jót hoz Neked az élet, akárhol is légy és akárhogy is alakul számodra!

deepthroath

A hatodik – Wellcome!

Elkéstem. Négy egész percet késtem, de mikor felértem a hatodikra még csönd volt. Rekkenő hőség, már korán reggel. Egy szál nyári ruha – ami szabadon hagyja a vállaim – és egy vadonatúj, vakítóan fehér tanga. Pasztell kis balerinával. Megtöröltem kimelegedett homlokom egy papír zsebkendővel és vártam. Már tizenhárom perccel elmúlt nyolc óra… Talán nem is jön…?

Csattant a kocsi ajtaja, jelzett a telefonom: “Gyere”.

Ismét itt vagyok… ismét a kihalt, üres téren megyek keresztül, a poros oszlopok között. Ismét a reggeli nap fényei köszöntenek a legfelső emelet boltíves, mocskos ablakán keresztül. Eltakarja az oszlop, majd megmozdul, kilép mögüle. Figyeli, ahogy közeledek.

– Wellcome! – kezdi egy alig látható, halvány mosollyal – Pakolj be a kocsiba.

– Jó reggelt! Hát… megint itt!

– Megint itt, igen… – majd kezével rögtön a fal felé mutat. Beállok az autó mögé. Hozzám lép, felhúzza a ruhám… majd a bugyimmal matat és a fenekemet vizsgálja. Letérdeltet maga elé és íme… az ismerős, gyönyörű farok. A remekbe szabott, arányos, nyíl alakú, finom farok. Három csepp vizelet az ajkaimra… sós arany, ami nem adja tovább magát, mert már fél merev állapotban van. Egy darabig szopom, ízlelgetem, köszöntöm újra… Majd felállít.

– Térdelj be a hátsó ülésre. – Megteszem amit kér, majd ott hagy… Kutat valami után… Majd ismét megszólal: – Mondj egy számot egytől tízig.

– Nyolc.

– Nyolc? – hümmög egyet, majd nekilát.

Csattan a fájdalom a hófehér húsomon… Szinte érzem, ahogy rögtön megjelenik a nyoma. Mindegyiknél feljajdulok, de a hetedik különösen fáj.

– Kibírsz még egyet?

– I..igen… – lihegem kapkodva a levegőt.

– Nem hallom… Kibírsz még egyet?

– Igen! – mondom határozottan.

Az utolsó volt a legnagyobb… a legcsípősebb…. Ohhh de milyen édes volt!
Majd kattant az öve csatja, és magamban éreztem… Szétfeszítette a fenekem, majd kitöltötte a már jócskán nedves puncim. Lekapta az egyik cipőm, hogy jobban hozzám férjen, és újra meg újra belém mártotta magát. A csatja fém része a húsomba szúródott… és a lökései vadak voltak… Ordítottam.

– Kussolsz!
Elhallgattam… Folytatódott. Ismét visszatolta a fenekembe, és éreztem, hogy már közel jár…

– Gyere szopni! – Kikászálódtam csatakosan, a falhoz penderített és maga elé térdeltetett. A hajam csapzott szénaboglyaként tapadt az arcomra; gyorsan félre söpörtem és a számba vettem… Letolta a torkomig. Sokat fejlődött a mélytorkos technikám, de időnként még levegőért kapkodtam… Megfogta a tövét, és új adta a számba újra és újra.. – Kurva… – lehelte kéjtől kásás hanggal. Az államat tartotta közben, a nyakamba markolt erősen… Észrevettem, hogy van egy egészen picike tetoválás a csuklóján..! Ezt nem is tudtam. De nem volt időm ezen töprengeni… A hajamba kapaszkodott és lenyomta magát a torkomon, majd a számba élvezett. Fullasztó, fanyar, ismerős… finom!

Felálltam, megpróbáltam megtörölni magam, felém nyújtott egy nedves törlőkendőt. Leporoltam a térdeim, ő cigarettára gyújtott. Én kontyba fogtam gyorsan a hajam, visszavettem a bugyim és szintén rágyújtottam.

– Mivel ütöttél? – kérdeztem kíváncsian.

– Gumikötéllel – laza mosoly.

– Ohhh… nagyon jó volt végre érezni!

– Vizuálisan sem volt rossz…! Megmutassam?

Ruha fel, lefotózott. Gyönyörű, vörös hurkák sorakoztak a fenekemen, amilyet mindig is szerettem volna! Imádtam… Szépnek láttam… Elégedett voltam és mindettől vidám.

– Ohhh… mindig is ilyeneket akartam…

– Hát, most ott van a fenekeden! Elküldjem a fotót?

– Igen, köszi! – kislányos mosolyt villantottam felé.

Majd a nyaralásokról beszélgettünk. Megjegyeztem, hogy új autója van. Kiderült, hogy egy hetes… fizetésemeléssel járt együtt. Csevegtünk. Jólesett, még el is nevettük magunkat néha.

– Na, akkor majd írunk még…

– Igen, írunk!

– Menjél dolgozni! Jó legyél! – két puszit küldött felém. Ezen a ponton olvadtak meg kicsit a csontjaim.

Ma egész nap ügyfélnél voltam, de volt pár percem rápillantani a levelezésemre. Máskor én írtam neki a benyomásaimról a találkozás után. Most ő… Két óra körül elküldte a fotót. Most is érzem magamon a nyomát, ahogy itt ülök.

Köszöntelek magamban újra, K! Ezúttal minden más. Minden más!

Down Come the Rain…

Sosem volt türelmem kivárni a regenerációs folyamatot. Emlékszem, amikor kislány koromban megműtöttek, és én egy héttel utána már izomból rohantam a hátsó udvar felé. Vagy amikor legutóbb életmentő műtétet hajtottak végre rajtam, de néhány héttel később már úgy buliztam, mintha nem lenne holnap.

Így hát… visszaregisztráltam arra a bizonyos oldalra… Unalmas vaníliák egymás után, mind valami újat, érdekeset keresnek, az elveszett szikrát, az IQ-EQ párost, a szürke hétköznapok megszínesítését, és egyéb gyomorforgató kliséket… Annyi adatlapot olvastam az elmúlt napokban, hogy egyre csak emelkedik az ingerküszöböm (ezzel arányosan csökken a türelmem). Majd tegnap este – már nem bírtam magammal – felmentem a “tiltott oldalra”. Emlékszem, K milyen rossz véleménnyel volt róla… Egy szó mint száz, beregisztráltam Pixie-re. Uhh… Elveszett kis bárány a csúnya nagy Farkasok között…

Közben egyre azt a mantrát fújom magamban, hogy “találj rám, birtokolj!”, no de nem akárhogyan. Elmebeteg gondolat, de Őt keresem még mindig mindenkiben. Azt a határozottságot, azt a keménységet, azt a nyegle egoizmust, azt a kék szempárt…

Ott hibázik a dolog, hogy rendkívül magasra tette a mércét, és most már nem adom alább. B. az egyetlen, aki kivétel ez alól. Ő más. Ő különleges, ő tökéletlenül tökéletes, és a lelkemnek való. A belső Szörnyem (és a mohó kis punci) viszont mást kíván…

Azért örültem ma, mikor rám írt. Elveszett, elkeseredett és rendkívül fáradt voltam a sok meddő üzenetváltás után. Aztán az egyik üzenet a sok közül az övé volt. Mint oázis a sivatagban! (Ezek a közhelyek… ragadnak, mint a mocsok). Két hét és találkozunk. Ha a csillagok is úgy állnak (meg a felesége és szabadideje is), akkor talán még egy szobát is kiveszünk.

Vágyom rá, hogy vágyjon rám. Ennyi az egész, nem több. És ez a kényelmes kölcsönösség jólesik mindkettőnknek.

Istenem, mennyire várlak. TÉGED! Igen, Téged. Jöhetnél már… Engedelmes szubod fáradt, elgyengült és kívánós… Törődésre és kemény pofonokra van szüksége, melyeket lágy érintések követnek. Omoljon le a az összes hegy és fújja el a szél, nem bánom az armageddont, de ezeket a vágyakat nem lehet sehogyan máshogy csillapítani – csak ha teret adunk nekik.