Cigarettes after sex

Sokáig játszottam a fejemben egy jelentet; mint egy folyamatosan újrainduló, pár másodperces videót vagy GIF-et. Idilli volt, már-már romantikus… az én keser-édes ízlésemhez illő.

Fekszünk az ágyon a vad, véres, szétszakító szex után. A fenekem zsibbad a fájdalomtól, a combomon, mellemen és puncimon hosszúkás, feldagadt hurkák mutatják az édes rombolásának nyomát, mint egy titkos térkép az Ő kifürkészhetetlen útjairól. A kezünkben cigaretta, amit hanyatt fekve szívunk. Erős… az övé, ő gyújtotta meg nekem. Beleszédülök, ahogy szétfeszíti a tüdőm. Oldalra fordítom a fejem és ott fekszik mellettem. A mellkasa nyugodt gőzgépként emelkedik és sűllyed, szemüvege alatt elnehezedik a szemhély: az orgazmus utáni édes fáradtság és kielégültség megnehezíti a testét és tudatát. Rám néz ő is és mosolyog. A nyakam köré simuló fekete bőrre erősített ezüst karika az összetartozásunk jele. Mint egy karikagyűrű. Beleakasztja az ujját és magához húz. Egy rövid, nikotin ízű csókkal jutalmazza alázatosságom, aminél értékesebb ajándékot nem is adhatna nekem.

Attól tartok, ez örökre álomkép marad. A testemből, az odaadásomból, az intellektusomból, a stílusomból, a bőrömből, az ajkaimból, a pinámból, a fenekemből, az alázatomból… csak egy parkolóházas találkozóra futja. Egy öt perces menetre és néhány csepp gecire, aztán két jó szóra. A szakításunk előtti levelében azt írta: “Azt érzem, szomorú vagy”. Jól érezted, K. Mindig szomorú vagyok miattad. Kibaszottul szomorú.

Advertisements

By the book

 

Tied back harness - Fine Art of Bondage - Art Photo Book

Ennek nem volt tétje. Úgy éreztem, minden mindegy, alakul majd valahogy. Laza beöntés reggel – már gyakorlott vagyok. Csipkés, fekete fehérnemű, csütörtök reggelhez illő ruhák és pufi kabát. Iszonyatosan fáztam… Picit késtem, de addig ő reggelizett. A vár aljában sikerült kivennie egy szobát, amihez tartozott reggeli is. Édes szájú 🙂 Mire megérkeztem, már túl volt a reggelin, kértünk még egy-egy kávét, aztán sütit hozott magának.

A kuglófja utolsó falatjait ette, közben a kávé ízét elemezgettük, a savanykás utóízt, amit nem könnyű megszokni, ezért sokan cukorral isszák. Ő cukor nélkül. Én is mindig. De akkor automatikusan téptem fel a cukros zacskót… Bizarr volt, hogy egy idegennel ülök szemben, akivel eddig kétszer kávéztam, és tudtam, hogy mindjárt keményen meg fog kúrni.

– Kérsz egy pohár pezsgőt, hogy ellazulj kicsit?
– Igen… köszönöm!

Megittam, ő is beleivott, de csak két kortyot. Autóval jött. Majd elindultunk a szoba felé. Ő már korábban becsekkolt, bent volt a bőr táskája, a kabátja és még egy kis sport zacskónak tűnő szütyő… Talán ma még edzeni megy…? Akkor még nem tudtam, mit rejt a kis tatyó.

Körbevezetett, kinéztünk a teraszra is, majd elmentem mosdóba. Aztán vetkőztem… Megragadta a vállam, félresöpörte a hajam és belém harapott… Még most is érzékeny a helye. Majd fenekelni kezdett, a húsomba mart….. a karjaimba, a combjaimba. Noha megállapítottunk egy biztonsági szót, nem állt szándékomban kimondani. Nem… fájdalmat akartam! És meg is kaptam…

A kis szövet zsák kötözőket rejtett. Háttal állt nekem, csak félig-meddig láttam egy pillanatra, hogy egy szájpecek is előkerült, de aztán úgy döntött a számat még használni akarja… nem lenne értelme betömni.

Így hát a hasamra fektetett; megkötözte a kezeimet, majd a lábaimat a karjaimhoz erősítette. Csak ütött, marcangolt és ujjazta a fenekem, közben néha-néha a számba adta a farkát. Hatalmas makkja van, a mérete is egészen szép, vastag is. Kellemes illatú, izgató az íze. De nem ment le rendesen a torkomon… Ekkora makkot még sosem láttam. Éreztem, hogy szétfeszíti a manduláimat!

Mikor már eleget kínzott, belekezdett az igazi gyötrelembe: kegyetlenül és hosszasan seggbe kúrt. Tövig… Először csak ordítottam, aztán már csak bőgtem… a sminkem összefolyt és maszatos foltot hagyott a ropogósra vasalt, hófehér ágyneműn. A nyálam a padlóra csorgott, ahogy egyre jobban lecsúsztam az ágyról a lökések erejétől. És egy idő után…. megszűnt minden létezni. Mintha a végtelen kékségben lebegtem volna… Mintha a tenger morajló zúgása csiklandozná a fülem, ahogy alattam csapkodnak a habok.

Miért nem Veled vagyok itt…? Hol vagy most… kivel vagy… miért nem velem vagy itt…? Mennyire szerettem volna, hogy te vegyél birtokba így… neked tartogattam…

G. vasmarokkal rántott vissza a valóságba. Határozott mozdulattal letépte rólam a köteleket, majd összezárta a lábaimat és ismét fölém hajolt… minden mozdulata kínszenvedés volt, újra és újra a szűk, szinte szűz fenekembe mártotta a hatalmas, duzzadó farkát. Végül hanyatt feküdt és magára húzta a fejem. Alig kaptam levegőt, tele volt az orrom a sírástól. Kirohantam gyorsan a fürdőbe, kifújtam az orrom, hogy levegőt tudjak venni, aztán bevégeztem a dolgom. Kellemes íze van… semleges. A hangja… nos, az nagyon izgató. A hangokra rendkívül fel tudok izgulni. Nincs is annál nagyobb “turn on”, mint amikor egy mély, férfias sóhaj vagy nyögés hagyja el a partnerem ajkait. Attól az én nedveim is beindulnak.

Miután lenyeltem, a szemébe néztem és csak mosolyogtam rá. Hálás voltam neki. Jólesett… jól csinálta. Nem gondolkodott, nem kerülgetett, mint B. Csak belecsaptunk a közepébe! Maga mellé hívott az ágyra és simogatott; a vállára telepedtem és beszélgettünk még egy kicsit. Kielemeztük a szoba belső dizájnját, beszélgettünk a lakásfelújításról – aktuális téma mindkettőnknél. Majd előre küldött fürödni, és miután végeztem, ő is beállt a zuhany alá, miközben én még sminkeltem. Minden nagyon természetes és kellemes volt. Úriember és igazi férfi.

Kíváncsi vagyok, találkozunk-e még.

Legközelebb azonban másról mesélek! Egy új kék szempárról.

G.

images (5)

Holnap. Elvileg. Talán. Már nem kiabálom el, mert sokadszorra mondtuk le – vagy én vagy ő. Most, hogy tényleg úgy tűnik találkozunk, kicsit belegondoltam a szituációba. Ez egészen más, mint K-val vagy B-vel. Itt nem voltak e-mailek, üzenetek, gondolatok. Csak néhány gyors és tárgyilagos egyeztetés, amúgy lazán! Ami kezdetnek nem rossz! Sőt.

Nézegettem magam kicsit a tükörben, végiggondoltam, milyen fehérneműt vegyek fel – ha veszek fel egyáltalán… Milyen cipőt válasszak? Fázom… nyáron könnyebb lenne csinosan öltözködni. De végeredményben számít ez..? Úgyis hamar lekerülnek a ruhák. Bár ezt nem szeretem. B-nek azért engedtem meg, mert ideológia volt mögötte… tartalom. Egyébiránt soha nem vetkőzöm teljesen meztelenre.

A hajam rendben, a sminkem ízléses lesz és kiemeli a szemeim. Körmök szolidak, de feketék, önmagamat nem tagadom meg, a stílusom adott. Take it or leave it! Ékszerből valami visszafogott – utána mégiscsak dolgozni jövök! Kíváncsiság van bennem. És némi nedvesség a bugyimon, ha arra gondolok, hogy egy új ízvilágot ismerek majd meg, és belém hatol egy szokatlan, idegen férfi. Sok mindent eldönt majd, hogyan viselkedik, hogyan szól hozzám, beszél-e szex közben! Istenem… remélem, nem beszél 🙂 Maximum utasít.

Rengeteg munkám lenne… óriási változások vannak a cégnél és ez egyre több feladattal jár, de annyira fáradt vagyok. Legszívesebben kisétálnék innen és elvonulnék egy hétre a semmibe. Volt is egy ilyen tervem… Természetesen nem fog sikerülni. Lehetetlen lenne most kivennem egy hét szabadságot. Pedig úgy kéne, mint egy falat kenyér. Halványulnak lassan az emlékek, gyógyulnak a sebek – őrjítő lassúsággal, de gyógyulnak. Remélem, B. is gyógyul… lassan kezdek aggódni miatta, de most másra kell koncentrálnom.

Hétvégén megpróbáltam ismét maszturbálni, nos… Nem sikerült sírás nélkül elélvezni… Ez még nem megy. Jön a gyönyörhullám és abban a pillanatban úgy nyilall belém a kép, az emlék, a sértettség és fájdalom, hogy elöntenek a könnyek. Megkeseredik még ez is. Őszintén remélem, hogy G. kibassza belőlem az összes ilyen mérgező berögződést! Nem tudhatom milyen lesz, de… van egy ideális elképzelésem: lassan és óvatosan kezdi, de semmi simogatás… csak határozott érintések. Ismerkedő behatolás, keményen markolja meg a melleim, természetesen megszopat, de nem élvez a számba, mert azt az arcomra tartogatja… Egy pofon… hogy ismerkedjek az erejével, az ütéseivel… Egy kis fenekelés, egy kis fojtogatás, hajhúzás. Csak az alapok. Óvatosabb vagyok már sokkal…

De talán most sem jön össze. Ahogy elnézem a naptáram, még bármi történhet. Rohanás, mókuskerék, munka, sikerek, bukások, mindennapi kis harcok és mini-győzelmek a jelentéktelen dolgok és emberek felett. Eközben én csak egyetlen egy dologra vágyom. Semmi több nem kéne a boldogságomhoz.

Csodára várva (még mindig…)

12826212_516620018517985_1866733952_n

Új időpont, új lehetőségek, új illat, íz és tekintet. Új szerető.

G.

Ő egy fehér vászon, amire isten tudja, mit fogunk festeni. A középszerűségtől rettegek leginkább – tőle és magamtól is. Ha ez működne, működhetne nagyon jól. Átkozott érzelmek nélkül, bonyodalmak nélkül, levelek nélkül, minimális kontakttal, kemény szexualitással, úgy igazán…

K. hallgat, B. hallgat. Csend süketíti meg a lelkem, mert én ordítanék belül, de nem találom a kiutat magamból. Micsoda mély, képzavaros közhely egy ilyen ostoba kis szubtól… mi? Eljátszok a gondolattal néha, hogy megiszok egy pohár bort, lekísérem egy Xanax-al, aztán szórakozom a gyertyákkal és a pengével kicsit… De nem bízom saját magamban. Eszembe jutna K. tengerkék szeme, hűvös tekintete és semmit mondó szavai, és talán… megcsúszna a kezemben az a penge.

Mennyi friss, ropogós, nedves, ragadós, illatos erotikával akartam megtölteni ezeket a virtuális oldalakat, és milyen undorító, gennyes, fekélyes, szánalmas fröcsögést hányok csak ide. Igen, undorodom attól, amivé lettem általa. A legszomorúbb, hogy a saját ostobaságomnak köszönhetem ezt is.

Úgyhogy… Jövő héten új élményeknek adom át magam G. alatt. Ki tudja, mi történik még… ki tudja, mire jutok B-vel, és K. halvány árnyéka meddig kíséri üvöltő Démonom álmatlan éjszakáit. Egyébiránt pedig… Ha többször találkoznánk nagyon hamar eloszlana ez a józan észhez méltatlan, lila köd… A legtöbb “misztikus” tulajdonsággal én ruháztam fel K-t, illetve az írott szöveg varázsa – amihez jól ért ő is. Szemtől szemben egy egészen egyszerű fickó, semmi különleges nincs benne, semmi misztikus… 🙂 Egyszerűen csak vonzó; nagyon szép és nagyon finom farka van… És ez az átkozott feromon koktél, amit áraszt magából… elvette az eszem! Az állati ösztönök szintjére süllyedtem, amit jobban szégyenlek, mint bármilyen mocskos, szexuális aktust.

Mennyi mindent terveztünk pedig… Semmit nem valósítottunk meg belőle. Talán majd mással… Hiába hívom B-t Gazdámnak, nincs jelentősége. Sosem lesz olyan jelentősége, mint K-val lett volna. Ilyen csúnya hibát még soha nem követtem el, és semmit nem bántam még ennyire, mint ezt.

Behunyom hát a szemem, elengedek mindent, koncentrálok a munkámra, a barátaimra, az új kapcsolatokra, és várom a csodát, ami magával ragad előbb vagy utóbb. Mert jönni fog, ebben teljesen biztos vagyok, még akkor is, ha nem tudhatom előre, milyen arcot ölt magára.

 

Adj egy csodát…

Ismét lemondva egy találkozó… G. a harmadik jelöltem; nem történt behatolás. Két kávé, két beszélgetés, két találkozás volt csupán. Van valami a szemében, valami pajzánság, ami tetszik. Jó az alkata, rendkívül intelligens és van stílusa. Ideális… A testemnek. Más nem is érdekel ebben, sem engem sem őt – hála az égnek! Van egy olyan érzésem, hogy vele jó lenne a szex… Ő laza, szimpatikus, udvarias, nem tart folyamatos kontrollt, mint B. és K.

Bár K… Illékony. Nem tart már semmit, kapcsolatot sem igazán velem. Rapszodikus minden… Kiszámíthatatlan, mint egy szürreális zenemű. Isten tudja, ki komponálja… vagy tán mi ketten klimpírozunk a  billentyűkön esetlenül, így alakul ki ez a fals, sötét dallam.

A hűvös, tengeri szél és az egy hónapja folyamatosan tartó, feszített tempójú hajtás megtette a hatását. Elkapott a nátha, és így gátat szabott egy újabb légyottnak. B.-m még lábadozik, őt sem szeretném megfertőzni semmiképp! K.-nak pedig kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem hogy velem találkozzon. Rezignáltság uralkodott el rajtam… Átkozott nihil… olyan, mint a bénulás. Nincs tovább egyik irányba sem, várok türelemmel, és esetleg fohászkodom a csodáért… De miféle csoda adhatná nekem vissza K-t? Azt a K-t, aki az első leveleket írta… Aki figyelt rám, aki törődött velem, aki akart engem… Ugyan, akart valaha? Akarna most..? Bármikor, bármire…

Eltörpülnek az élet dolgai, elveszítem a józan eszem, saját kezűleg zúzom össze a becsületem és kocsonyás zseléként omlik össze minden tartásom. És ez nem vonzó… Ez a legtaszítóbb dolog egy nőben. Még akkor is, ha szub.

Kétségbeesett vagyok és nagyon fáradt. El kell engednem, meg kell értenem, hogy ezt nem tudom kontrollálni, sem befolyásolni semmilyen szinten. Őt nem. Semmivel. Összeállítom hát a legutóbbi rosszalkodásomról készült videókat neki, amiket a hajón forgattam… Ennyit tudok tenni. A kedvére vagyok, így időnként ad magából egy morzsát cserébe. Egyébként ezek most egész szép kis filmek lettek 😉 Egyre messzebbre megyek a kedvéért. A figyelme olyan kitüntetés, olyan kincs, ami most instant gyógyír lenne minden bajomra…

Az ötödik

– Mikorra érnél a parkolóházba?
– A szokásos helyre? 30 perc.
– Gyere oda most.
– Indulok.

Beleszédültem, olyan hirtelen történt minden. Egyik pillanatban még a válaszát vártam, másikban már ültem a metrón. Az járt a fejemben, hogy újra látom… Ismét érezhetem az illatát, hallhatom a hangját, a számba vehetem a fantasztikusan tökéletes farkát.

Megtörtént.

Mikor odaértem, még az autójában ült. A leghátsó parkolóhelyen állt, egyel hátrébb, mint szokott. Kiszállt.

Szia! – vidáman köszöntem rá, le sem tudtam volna törölni a mosolyt az arcomról semmivel.
Na csókolom. Pakolj le ide – mutatott a hátsó ülésre.

Kinyitottam az autót, letettem a táskám, dzsekim és sálam. Majd megálltam előtte. Picit megnőtt a haja, picit borostás volt. Az a kockás ing volt rajta… Az a fekete, ezüst csatos nadrágszíj, az a négyzetes számlapú óra. És a karikagyűrű. Észbontó kombináció.

– Oda lehet térdelni… – az autója mögé, a sarokba mutatott. Bemásztam, ott már a tető kezdődik, óvatosan kuporodtam le, hogy ne verjem be a fejem. Körülöttem eldobált papír zsebkendők, alattam por és korhadt deszkák. Letérdeltem szó nélkül, gondolkodás nélkül. Az adrenalintól már elzsibbadtam, nem éreztem, nem láttam, nem hallottam, csak vártam a gyönyörű csodát. Kattant a szíj csatja, megpillantottam a fekete boxert (középen egy zseniális kis mintával! 🙂 ) és előbukkant mögüle a már merev és kemény, illatos húsdarab. A számhoz tartotta, és… az ajkaimra engedett néhány sós, aranyló cseppet. Megvadultam az ízétől! Majd a számba adta. Letolta mélyen a torkomra… éreztem, hogy hamarosan elélvez! Ekkor megállt… megpihent, visszatartotta magát, de már éreztem a szájpadlásomon a sós, fanyar előcseppeket. Ezután megfogta két kézzel a fejem, és mélyen magára húzott. Gyengéden érintett, de erősen tartott. Alig kaptam levegőt, gyorsult a ritmus, meghallottam a hangját… Egészen hátra lőtt, a torkomra. Fulladoztam, de nyeltem minden cseppjét. Engedett levegőhöz jutni. Nem bírtam ki, szélesen elmosolyodtam és lenyaltam az ajkaim széléről minden maradék cseppet. Tetszett neki, hogy élvezem. A végén még néhány csepp aranyat kaptam az ajkaimra, ami végigcsorgott az államon. Gyönyörtől aléltan nyalogattam le. Az illata a testnedvei, az érintése, a bőre… olyan vonzó, amilyet még nem tapasztaltam. Mintha nem is idegen lenne. Azt hiszem, erre mondják, hogy “megvan a kémia” közöttünk.

– Kérsz cigit? – mosolygott!
– Igen! – mosolyogtam vissza.

Megköszöntem szépen, ő meg is gyújtotta nekem. Mint a régi szép időkben, a szokásos rituálé. Majd beszélgettünk. Megkérdezte, mi a helyzet velem, csevegtünk kicsit…

– Látod, így jár az, aki ilyen videókat küldözget, amilyet te reggel…

Csak mosolyogtam. Majd utasított, hogy pakoljak és induljak. Felöltöztem, összeszedtem a táskám, elköszöntünk (“vigyázz magadra!”) és rohantam vissza a munkahelyemre, hatalmas vigyorral az arcomon.

Imádom, ahogy megaláz. Imádom a lazaságát, mégsem jutna eszembe ellentmondani neki, soha. Imádom, ahogy egy pillanat alatt eltipor, és imádom, ahogy utána a legnagyobb természetességgel cseveg velem.

Újrakezdés. Megtettük együtt is az első lépést. Kíváncsi vagyok lesz-e folytatás.

01 (2)

Step by step…

Most én alkalmazom a “lépésről lépésre” elvet. Apró szilánkonként szedegetem össze a ripityára tört mozaikdarabkákat.

Sok minden kiderült az utóbbi időben. Ismét a kezemet fogta… ismét irányba állított és ismét segíteni próbált. De nem tévesztem össze ezúttal a hűvös profizmusát jó szándékkal. Óh nem… Ugyanolyan szadista, mint A., a szépséges szörnyeteg. Vérzésig korbácsolja a nőket és élvezi a reakciókat.

Óh, hogy miért nem ezzel kezdted… Miért nem így kezdtünk neki? Mennyivel jobb lett volna. Fájdalmas és tanulságos leckét adtál, de minden pillanatáért hálás vagyok.

Hiányoztál. Életre keltetted a Démonom újra.