Megint látlak

mellekvagany

Ha a csillagok is úgy állnak, akkor a héten találkozunk. Sokat dolgozik ő is, én is… Sok minden miatt jobb lenne a hét második fele, de ha hajnali háromkor hívna magához, akkor is rohannék a sötét parkolóház leghátsó sarkába.

Múlt héten szokatlanul sokat leveleztünk; beszédes kedvében volt. Legnagyobb örömömre… 🙂 Valóban csak munka volt, és “sokat gondolt rám”… Rajongás. Mézédes fájdalommal jár a hiánya. Durva függősség.

“A héten a feneked fogom célba venni azt hiszem… lélekben készülhetsz rá!”

Rendszeresen megujjazom magam fenékbe, de az mit sem tágít… kifejezetten vastag farka van. Istenem, már a gondolatától is borzongok, érzem, hogy libabőrös a testem és megemelkednek az apró kis pihék is a tarkómon az izgalomtól. Hétvégén két spontán orgazmusom volt anélkül, hogy magamhoz értem volna… Ő uralja az elmém, minden második gondolatom, minden mocskos fantáziám…

Szeretnék többet tudni róla… kicsit megismerni, de az veszélyes. Akkora biztonságban még nem érzem magam.

Advertisements

A negyedik – Mocskos, hármas hierarchia

negyedik

Tegnap este megmutattam a mocskos arcom… azt a fétist, amelyről (a férjemen kívül) senki nem tud. A férjem elutasítja… Ő ünnepli. “Fantasztikus!” Ez volt a reakciója a videómra… És megajándékozott érte..! Vele álmodtam, konkrétumra alig emlékszem, de nagyon közel voltunk egymáshoz… Elmentem álmomban. Ezt le is írtam neki reggel…

Mikor kiléptem a lift mellől, már éreztem a kölnije illatát. Betöltötte az egész teret, elöntötte az agyam, átjárta minden porcikám, atommagig hatolt, belém vegyült… Felfigyelt a cipőm kopogására, nem voltam még magas sarkúban. Beszélgettünk… ismét megdicsérte a videóm…

“Közelebb jöhetsz.” Felemelte a szoknyám… ez volt a dresscode mára, és a fehér bugyi. Hófehér tanga volt rajtam. Benyúlt… a csiklómat izgatta… közben olyan közel álltunk egymáshoz… Épp hogy elélveztem volna, de abbahagyta. Belekente a vadonatúj, fehér bugyimba a kezét és behúzta a finom, vékony anyagot az ajkaim közé.

Mia még a liftnél várakozott. Ekkor hívtam magunkhoz. Megvizsgálta… Meg volt szeppenve, mint egy kislány! Pedig 43 éves, két gyermekes anya. Igazi MILF kategória. Felszólítottam, hogy szedje össze magát és húzza már fel a szoknyáját. Engedelmeskedett.

Majd következett a büntetés… Mint a jó diákok, feleltünk előtte… kikérdezett minket, hogy tudjuk-e még miért kapjuk? Persze, hogy tudtuk… belénk égett. Legalábbis belém.

“Mondj egy számot egy és öt között” – fordult oda Miához, aki a hátam mögött állt és hátrafogta a hajam. Kettőt mondott. Repült két pofon. Összekoccantak a fogaim, égett az arcom és pumpálta a szívem az adrenalint… Másodszor már négyet mondott. Majd eljátszottuk fordítva is. Először csak négy pofont engedélyezett adnom a lánynak, majd mikor látta, mennyire élvezem, megengedte, hogy ráhúzzak még kettőt. Csillogott a szeme, de nem sírt.

Majd következett a koreográfia… Még a legelején, mikor ketten voltunk, megkérdezte, mit szeretnék csinálni Miával… Azt feleltem, hogy amit én szeretnék csinálni vele, arra még nincs felkészülve. Erre egy mosoly volt a válasz… Közölte, hogy én sem vagyok még felkészülve arra, amit ő szeretne csinálni velem.

Így ő döntötte el, mi lesz. Nálam volt a “lila”, kedvenc vibrátorom, ami nagy segítségemre van a fotók és videók gyártásánál – melyekkel a kedvére akarok tenni minden nap. Tehát befeküdtem a hátsó ülésre, bugyi nélkül, lábaim széttárva. Belém nyúlt, majd bedugta az ujját Mia szájába, hadd ízleljen meg. Eztán Mia rám hajolt és nyalni kezdett. Nem volt különösebben ügyes szegénykém… de próbálkozott. A Dominánsom utasított, hogy mikor úgy érzem, adjam a kezébe a “lilát”. Hamar eljött a pillanat, mert éreztem, hogy csiklóizgatással semmire sem megyünk. A fenekemben volt az üveg plugom, amely megnehezítette kicsit a vibri útját, és Mia sem volt ügyes… Az első orgazmus nehézkes volt. Ezt Ő is látta… hagyott kicsit pihenni és magára húzta Mia fejét. Majd visszatolta rám. Ismét nyalni kezdett, de kis idő után ismét a kezébe adtam a vibrit. Ezúttal irányítottam is kicsit, majd… egyszer csak magamon éreztem a kezét… simogatni kezdte a lábam, majd megmarkolta a vádlim, combom, amíg elérte, ahogy behajolt a kocsiba ő is. Ettől szinte azonnal robbant az orgazmus.

Eztán már nem volt pihenő, kiszálltam, elé térdeltem és az ajkaim közé fogadtam. Közben Mia mellettem állt, pucsítva, felé fordulva. Megujjazta, a fenekét és a pináját is. Micsoda látvány… micsoda érzés, ahogy megkeményedett a kettőnk hatására… Mikor már mereven ágaskodott, ráhúzta a gumit és utasított, hogy álljak ugyanúgy Mia mellé. Velem kezdte. Majd áttért Miába és benne élvezett el. Ez… jobban fájt, mint a pofon, de a tény, hogy neki jó volt, valamelyest nyugtat… illetve rásegít az is, hogy az enyém volt ismét a “nektár”. Mia pedig az én nedvem nyalogatta le a vibrátoromról. Jó alaposan…

Ezek után útjára küldtem Miát, de MI ketten még elszívtunk egy cigit az autója mellett. Beszélgettünk. Mennyire az elején vagyok még…

Friss még minden… de már mardos a hiánya. Holnap elutazik, nem lesz ideje írni, de megígérte, hogy amikor tud, szakít rám időt. Jó volt élőben is kommunikálni… Nagyon hűvös… profán, szigorú, nyers, de emberi. A két legkeményebb pofon után a vállamra tette a kezét. És ebben a mozdulatban benne volt minden, ami őt fantasztikus vezetővé teszi.

A harmadik

harmadik

Reggel 6:00 óra. Fürdés, hajmosás, átlagos göncök, de táskába bepakolva egy csini ruha és smink. Testápoló, parfüm, hajpakolás, hajhab… Kis szárítás, formázás… szereti, ha természetes csigákban omlik a hajam a mellemre.

Már 7:00 óra elmúlt… nincs levél, nincsenek instrukciók. Utolsó simítások, kellékek a táskában, behelyezem a plugot. Szűkebb a fenekem a szokásosnál… keveset gyakoroltam… Végre becsúszik. Fotó: “Indulok munkába”. 7:55.

Válasz: “Láttad az előző levelem…?” 7:54-kor küldte. Egyszerre írtunk.

8:50-kor, parkolóház. Ugrál a szívem a mellkasomban és lüktet minden porcikám. Vissza minden!

Lerángatom magamról az undorító göncöket, belebújok a csini ruhába… felrakom a sminkem, és már indulok is! Tizenöt perc alatt ott vagyok, várakozok a lift előtt. Fülsüketítő csend van, azt is hallom, ahogy a talpam alatt lévő kavics bömbölő hangerővel súrolja a betont, ahogy mozgatom a cipőm. Megnyitom a fotóját a telefonomon… benedvesedek. És abban a pillanatban felbőgött a motor… felkanyarodott a hatodikra, elcsorgott a leghátsó parkolóhelyig, beállt, helyesbített. Csattan az ajtó, kattan az öngyújtó. “Jöhetsz”.

Lassú léptekkel közeledek, ahogy már megszokta. Az autójának támaszkodva áll, szívja a cigarettát. Az az ing van rajta, amit a legutóbb küldött fotóján visel. Öv, óra, karikagyűrű. Picit borostás, így még nem láttam. Beleszédülök az illatába. A táskámat és bőrdzsekimet a hátsó ülésre dobom és térdre ereszkedek. Végre megint… érzem a farka ízét, a felette lévő, sima domb illatát, az előcseppek fanyarát a nyelvemen… Kéjes táncot járva lüktet a hüvelyem, ahogy érzem, hogy ő is megkeményedik… egy lehelet elhagyja az ajkait, majd egy nyögés… Őrjítően izgató a hangja! Magára húzza a fejem és ott tartja… A torkomig érzem a keménységet, fogy a levegő, egekben a pulzusunk… Lehúz magáról, majd utasít, hogy forduljak meg. Nadrág le, popsi kitár, benne a plug. Kihúzza, majd szinte azonnal magamban érzem!

Mennyei fájdalom! Kemény, ütemes, követelőző, szigorú… Hangot adok a fájdalomnak, de még nem hagyja abba… istenem, mennyire imádom, hogy még nem hagyja abba! Majd egy gyors mozdulattal gumit cserél és vált! Tűhegynyire szűkült a pupillám, majd kitágult, mint az univerzum! Közelebb húzott magához és éreztem, hogy még egy mélyebb lökés és elmegyek. Megtörtént… Pulzálva fogadtam magamba újra és újra, miközben majd’ összecsuklott a térdem a gyönyörtől, ahogy előtte álltam. Közel járt… ismét az a kéjes nyögés… és lüktetve mélyedt belém a farka. Elélvezett. Ebben a pillanatban – immár másodjára – én is.

Rendbe tette magát, majd odaadta a gumit és utasított, hogy fogyasszam el a tartalmát… Már kezdtem csalódott lenni, hogy nem érezhetem az ízét, és mégis megajándékozott vele. Tökéletes… Mocskos… Borzongatóan beteges… Micsoda gyönyörű világot építünk ketten! Milyen szigorú, roppant erejű pilléreken egyensúlyozunk, míg össze nem állnak a téglák és közéjük nem kerül a malter… Óh, mennyire kívántalak már, nem is tudod.

Szavak nélkül

Hihetetlen hatalma van felettem. Meg akarok neki felelni. Szolgálni akarom, azt akarom, hogy az én testem legyen számára a gyönyör, a tökéletes tárgy, amin levezetheti minden mocskos perverzióját. Gyönyörű, beteges pillanatok voltak.

Gyorsan történt minden, alig fél óra alatt zajlott le a világfordító csoda. Mintha kettőt léptünk volna a nap körül; ugrált a szívem a mellkasomban, ütemesen ringatta az édes adrenalin. Mikor megéreztem, hogy megkeményedik az ajkaim között, éreztem azt is, hogy benedvesedek. Durva volt… Alig kaptam levegőt. Ahogy szétkente a sminkem a hatalmas, lüktető farkával… édesen megalázó borzongás volt. Majd betérdeltem a helyemre, a hátsó ülésre, és kihúzta a plugot a fenekemből. Óvatos és kíméletes volt… határtalan hálát érzek ezért iránta, hajlandó volt feláldozni miattam az ösztöneit, hogy megkíméljen. Ez már önmagában ajándék. A behatolás azonban… Hihetetlen érzés volt! Életemben nem tapasztaltam még hasonlót! Szinte jobb volt, mint egy hüvelyi orgazmus! Finoman, fokozatosan tolta be, majd őrjítően lassú, mély ritmusban mozgatta. Még két lökés és elmentem volna, de akkor ő is… Így kihúzta. Élvezte még néhány másodpercig az elé táruló látványt, belém markolt, széthúzta az ajkakat… éreztem az érintésén keresztül a másik keze mozgását… Őrülten izgató volt, hogy a látványomra veri. Nincs mit szépíteni.

Levette a gumit, megtörölközött, majd utasított, hogy forduljak meg és fejezzem be… Már éreztem az előcseppeket a makkján… most először éreztem rajta bármilyen ízt is! Beszívtam az illatát, a bőre melegét… Hallottam a halk, kéjes nyögését, mikor elélvezett. Hatalmas adagot kaptam a számba és örömmel ízlelgetve nyeltem le, mint a legnemesebb nedűt, amit valaha kóstoltam. Teljesen más ízű, mint a férjemé, kevésbé fanyar, sűrűbb, krémesebb, édeskés.

Nem beszéltünk, ez volt most a megállapodás.

Elmosódott sminkkel, poros térdekkel és határtalan kielégültséggel indultam munkába.

A második

815085

Egyre tágabbak a határaim. Elolvad a bűntudat az emlékének forróságán, mint a puha vaj a ropogós, friss pirítóson. Minden, amit eddig szégyelltem, tagadtam és temettem magamban, számára elfogadott, sőt kívánatos! A kettőnk közötti nyitottság mindig ámulatba ejt, akár a fantáziákról, meglátásokról, akár mocskos perverziókról beszélgetünk. Természetes és üdítő a vulgaritás, de pont csak a megfelelő helyeken.

Érezted már, hogy a helyére csúszik az utolsó puzzle darab? De mintegy teljesen véletlenül, mintha épp úgy esne az asztalra, hogy megtalálja a tökéletes helyét a képben. Az én sötét képem keret nélkül lebegett, ködben úszott, elmosódott árnyak ordítottak rajta az éjszakába, de most átrendeződtek az ott ábrázolt, képzeletbeli arcok és az elzártság szenvedését átvette a vágyakozással vegyes rettegés. Mi lesz, ha elveszítem..? Mekkora robajjal dől össze ez a hihetetlenül törékeny, fiatal világ, és mit ránt még magával? Hogyan bírom ki az eltűnését, mikor az is gyötrelem, ha nem ír egy fél napig…

Érezni akarom magamban, érezni akarom az ízét, az illatát, a nektárját, amit önzőn belém csöpögtet, mérgező ópiumként, hogy aztán függőségemben bármilyen határt szétfeszítsek a tudatomban a kedvéért. Azt gondoltam, a fizikai tágítás nehezebb lesz, de a közelébe sem ér a lelki hadjáratnak. Bámulatos gyorsasággal és hozzáértő profizmussal bontja le a falaimat, bármiféle erőfeszítés nélkül. Csodálom és valósággal kiált érte minden porcikám. A puszta közelségének a gondolata felizgat. Holnap. Holnap másodszor is érezni fogom a teste melegét, az erejét, a sötétséget, ami alvilági fénnyel sugárzik belőle. Holnap 9:00 óra.

Az első

elsoMegtörtént. Nem tudtam szabályozni magam, nem tudtam önmagam lenni. Totálisan leblokkoltam. Teljes csőd. Teljes legyőzöttség. Istenem, milyen mézédes..! Életemben először pofoztak meg. Az egész testem remegett, nem voltam képes kontrollálni. Fájnak a mellbimbóim, poros a térdemen a nadrág, elkenődött a sminkem és kócos a hajam. De olyan szabadon szárnyal a lelkem, mintha enyém lenne a világ.

Ma már nem törlöm le a mosolyt az arcomról.