By the book

 

Tied back harness - Fine Art of Bondage - Art Photo Book

Ennek nem volt tétje. Úgy éreztem, minden mindegy, alakul majd valahogy. Laza beöntés reggel – már gyakorlott vagyok. Csipkés, fekete fehérnemű, csütörtök reggelhez illő ruhák és pufi kabát. Iszonyatosan fáztam… Picit késtem, de addig ő reggelizett. A vár aljában sikerült kivennie egy szobát, amihez tartozott reggeli is. Édes szájú 🙂 Mire megérkeztem, már túl volt a reggelin, kértünk még egy-egy kávét, aztán sütit hozott magának.

A kuglófja utolsó falatjait ette, közben a kávé ízét elemezgettük, a savanykás utóízt, amit nem könnyű megszokni, ezért sokan cukorral isszák. Ő cukor nélkül. Én is mindig. De akkor automatikusan téptem fel a cukros zacskót… Bizarr volt, hogy egy idegennel ülök szemben, akivel eddig kétszer kávéztam, és tudtam, hogy mindjárt keményen meg fog kúrni.

– Kérsz egy pohár pezsgőt, hogy ellazulj kicsit?
– Igen… köszönöm!

Megittam, ő is beleivott, de csak két kortyot. Autóval jött. Majd elindultunk a szoba felé. Ő már korábban becsekkolt, bent volt a bőr táskája, a kabátja és még egy kis sport zacskónak tűnő szütyő… Talán ma még edzeni megy…? Akkor még nem tudtam, mit rejt a kis tatyó.

Körbevezetett, kinéztünk a teraszra is, majd elmentem mosdóba. Aztán vetkőztem… Megragadta a vállam, félresöpörte a hajam és belém harapott… Még most is érzékeny a helye. Majd fenekelni kezdett, a húsomba mart….. a karjaimba, a combjaimba. Noha megállapítottunk egy biztonsági szót, nem állt szándékomban kimondani. Nem… fájdalmat akartam! És meg is kaptam…

A kis szövet zsák kötözőket rejtett. Háttal állt nekem, csak félig-meddig láttam egy pillanatra, hogy egy szájpecek is előkerült, de aztán úgy döntött a számat még használni akarja… nem lenne értelme betömni.

Így hát a hasamra fektetett; megkötözte a kezeimet, majd a lábaimat a karjaimhoz erősítette. Csak ütött, marcangolt és ujjazta a fenekem, közben néha-néha a számba adta a farkát. Hatalmas makkja van, a mérete is egészen szép, vastag is. Kellemes illatú, izgató az íze. De nem ment le rendesen a torkomon… Ekkora makkot még sosem láttam. Éreztem, hogy szétfeszíti a manduláimat!

Mikor már eleget kínzott, belekezdett az igazi gyötrelembe: kegyetlenül és hosszasan seggbe kúrt. Tövig… Először csak ordítottam, aztán már csak bőgtem… a sminkem összefolyt és maszatos foltot hagyott a ropogósra vasalt, hófehér ágyneműn. A nyálam a padlóra csorgott, ahogy egyre jobban lecsúsztam az ágyról a lökések erejétől. És egy idő után…. megszűnt minden létezni. Mintha a végtelen kékségben lebegtem volna… Mintha a tenger morajló zúgása csiklandozná a fülem, ahogy alattam csapkodnak a habok.

Miért nem Veled vagyok itt…? Hol vagy most… kivel vagy… miért nem velem vagy itt…? Mennyire szerettem volna, hogy te vegyél birtokba így… neked tartogattam…

G. vasmarokkal rántott vissza a valóságba. Határozott mozdulattal letépte rólam a köteleket, majd összezárta a lábaimat és ismét fölém hajolt… minden mozdulata kínszenvedés volt, újra és újra a szűk, szinte szűz fenekembe mártotta a hatalmas, duzzadó farkát. Végül hanyatt feküdt és magára húzta a fejem. Alig kaptam levegőt, tele volt az orrom a sírástól. Kirohantam gyorsan a fürdőbe, kifújtam az orrom, hogy levegőt tudjak venni, aztán bevégeztem a dolgom. Kellemes íze van… semleges. A hangja… nos, az nagyon izgató. A hangokra rendkívül fel tudok izgulni. Nincs is annál nagyobb “turn on”, mint amikor egy mély, férfias sóhaj vagy nyögés hagyja el a partnerem ajkait. Attól az én nedveim is beindulnak.

Miután lenyeltem, a szemébe néztem és csak mosolyogtam rá. Hálás voltam neki. Jólesett… jól csinálta. Nem gondolkodott, nem kerülgetett, mint B. Csak belecsaptunk a közepébe! Maga mellé hívott az ágyra és simogatott; a vállára telepedtem és beszélgettünk még egy kicsit. Kielemeztük a szoba belső dizájnját, beszélgettünk a lakásfelújításról – aktuális téma mindkettőnknél. Majd előre küldött fürödni, és miután végeztem, ő is beállt a zuhany alá, miközben én még sminkeltem. Minden nagyon természetes és kellemes volt. Úriember és igazi férfi.

Kíváncsi vagyok, találkozunk-e még.

Legközelebb azonban másról mesélek! Egy új kék szempárról.

Advertisements

Az ötödik

– Mikorra érnél a parkolóházba?
– A szokásos helyre? 30 perc.
– Gyere oda most.
– Indulok.

Beleszédültem, olyan hirtelen történt minden. Egyik pillanatban még a válaszát vártam, másikban már ültem a metrón. Az járt a fejemben, hogy újra látom… Ismét érezhetem az illatát, hallhatom a hangját, a számba vehetem a fantasztikusan tökéletes farkát.

Megtörtént.

Mikor odaértem, még az autójában ült. A leghátsó parkolóhelyen állt, egyel hátrébb, mint szokott. Kiszállt.

Szia! – vidáman köszöntem rá, le sem tudtam volna törölni a mosolyt az arcomról semmivel.
Na csókolom. Pakolj le ide – mutatott a hátsó ülésre.

Kinyitottam az autót, letettem a táskám, dzsekim és sálam. Majd megálltam előtte. Picit megnőtt a haja, picit borostás volt. Az a kockás ing volt rajta… Az a fekete, ezüst csatos nadrágszíj, az a négyzetes számlapú óra. És a karikagyűrű. Észbontó kombináció.

– Oda lehet térdelni… – az autója mögé, a sarokba mutatott. Bemásztam, ott már a tető kezdődik, óvatosan kuporodtam le, hogy ne verjem be a fejem. Körülöttem eldobált papír zsebkendők, alattam por és korhadt deszkák. Letérdeltem szó nélkül, gondolkodás nélkül. Az adrenalintól már elzsibbadtam, nem éreztem, nem láttam, nem hallottam, csak vártam a gyönyörű csodát. Kattant a szíj csatja, megpillantottam a fekete boxert (középen egy zseniális kis mintával! 🙂 ) és előbukkant mögüle a már merev és kemény, illatos húsdarab. A számhoz tartotta, és… az ajkaimra engedett néhány sós, aranyló cseppet. Megvadultam az ízétől! Majd a számba adta. Letolta mélyen a torkomra… éreztem, hogy hamarosan elélvez! Ekkor megállt… megpihent, visszatartotta magát, de már éreztem a szájpadlásomon a sós, fanyar előcseppeket. Ezután megfogta két kézzel a fejem, és mélyen magára húzott. Gyengéden érintett, de erősen tartott. Alig kaptam levegőt, gyorsult a ritmus, meghallottam a hangját… Egészen hátra lőtt, a torkomra. Fulladoztam, de nyeltem minden cseppjét. Engedett levegőhöz jutni. Nem bírtam ki, szélesen elmosolyodtam és lenyaltam az ajkaim széléről minden maradék cseppet. Tetszett neki, hogy élvezem. A végén még néhány csepp aranyat kaptam az ajkaimra, ami végigcsorgott az államon. Gyönyörtől aléltan nyalogattam le. Az illata a testnedvei, az érintése, a bőre… olyan vonzó, amilyet még nem tapasztaltam. Mintha nem is idegen lenne. Azt hiszem, erre mondják, hogy “megvan a kémia” közöttünk.

– Kérsz cigit? – mosolygott!
– Igen! – mosolyogtam vissza.

Megköszöntem szépen, ő meg is gyújtotta nekem. Mint a régi szép időkben, a szokásos rituálé. Majd beszélgettünk. Megkérdezte, mi a helyzet velem, csevegtünk kicsit…

– Látod, így jár az, aki ilyen videókat küldözget, amilyet te reggel…

Csak mosolyogtam. Majd utasított, hogy pakoljak és induljak. Felöltöztem, összeszedtem a táskám, elköszöntünk (“vigyázz magadra!”) és rohantam vissza a munkahelyemre, hatalmas vigyorral az arcomon.

Imádom, ahogy megaláz. Imádom a lazaságát, mégsem jutna eszembe ellentmondani neki, soha. Imádom, ahogy egy pillanat alatt eltipor, és imádom, ahogy utána a legnagyobb természetességgel cseveg velem.

Újrakezdés. Megtettük együtt is az első lépést. Kíváncsi vagyok lesz-e folytatás.

01 (2)

Little Death*

Ötször élveztem el. Ebből négy B. által, egy pedig maszturbálás. Utóbbit is előtte úgy, hogy az arca milliméterekre volt a nedves puncimtól. Éreztem a leheletét magamon…

A szobát én foglaltam, de ő fizette. Tegnap találtuk ki, rögtönöznöm kellett. Találtam is egyet olyan helyen, ami mindkettőnknek közel volt. Nem a legjobb… nem a legfelszereltebb, de a célnak tökéletesen megfelelt. Odaértem időben, őt azonban feltartotta még a felesége. Elszívtam az erkélyen egy cigarettát, amíg várakoztam rá. E-mailben beszéltünk. Kávét hozott nekem.

Mikor belépett, már rajtam volt a fekete, bőr szemkötő. Sötétségbe burkolóztam, de ő jól látott mindent – minden remegő porcikám. Megérkezett, köszönt, kezet mosott, majd körbejárt. Leültetett és megitatott a kávéval, kaptam vizet is utána. Aztán sorjáztak a pofonok. Figyelmes volt és úriember. Kérdezett…

– Magának vannak határai a fájdalomban, Laura?
– Igen… 

– Most hogy érzi magát? Hogy tetszik a fájdalom? Nem túl sok?
– Nem. Még nem. 

K. nem kérdezett. Ő tudta. Ő érezte a határaimat. Ő valóban gyakorlott mestere volt ennek. B. még ügyetlen, mesterkélt. Izgult, talán jobban is, mint én. Nem élvezte, hogy bánthat… azt élvezte, hogy én élvezem. És ez buktatta meg… Bárcsak lenne benne egy csepp szadizmus, egy csepp hűvösség, egy csepp kegyetlenség…

Az aktus elején többször is sírva fakadtam. Szegény, azt hitte a fájdalomtól… Megijedt. Éreztem rajta, hogy tanácstalan. Pedig, ha tudta volna… Nem miatta sírtam, nem is a fájdalom miatt. A megrohanó emlékek és gondolatok csalták ki a maró savként kínzó könnyeket a szememből. Jólesett ez a kis megtisztulás.

Nem történt behatolás, mert ez a session a mohóság megfékezéséről és a türelem gyakorlásáról szólt, de majd’ beleőrült, hogy nem dughatta be a farkát a csatakosra nedvesedett puncimba. Hozzáért, csúsztatta fel-le a makkját a csiklómon, de nem hatolt belém. Ez önfegyelemre vall… de ezzel még nem fog elkápráztatni. Sajnos a méreteivel sem. Nem túl kicsi, de nem is olyan nagy. Még elég is lenne… De mikor végre a számba vettem, konkrétan 5-6 mozdulat után elélvezett. Szép kis mennyiséget lövellt az arcomra és melleimre. Mentségére legyen mondva, hogy ekkor már több, mint másfél órája húztuk egymást és majd’ szétrobbant a farka az izgalomtól.
Semleges ízű a spermája, “vizesebb” állagú. A farka és a bőre illata kellemes, de a teste nem inspirál… Bár nem láttam, összeért a testünk, és engedte, hogy végigtapogassam… Levetkőzött ő is. Teljesen.

Öreg hiba… Bőven elég lett volna a nadrágból kibújtatni magát.

A kezei kicsik. Megengedte, hogy megnézzem a kezét, amivel épp a bőrszíját tartotta. Később elfenekelt vele… csípős kis ütések voltak, élveztem. A bőre fehér, az ujjai aprók… Mindenben ellentéte annak, amit szeretek és amire vágyom.

Az intellektusa az egyetlen, amivel még fenntartja az érdeklődésem, bár az is igaz, hogy azokkal a – férfihoz méltatlanul kicsi – kezekkel igen ügyesen bánik..! Négyszer juttatott a csúcsra az ujjaival.

Végül megtörölgetett szépen, ő is megtörölközött, majd felöltözött, átölelt, megsimogatott és elment. Összeszedtem magam, lezuhanyoztam és eljöttem én is.
Nem mosolyogtam az utcán, nem lépkedtem felhőkön, nem szárnyalt a lelkem. Csak elhallgatott egy időre a láncait rázó Démonom.

Hamarosan úgyis megint az Ő nevét fogja kiáltani. Pedig mennyire átlagos ő is. De olyan átlag, mint én. A belső Démonom szerelme… ha ők ketten nem kapcsolódtak volna össze, már rég túlléptem volna az emlékeken és talán B. is jobban inspirálna.

Talán virágzik még mérgező hajtásokat és halálos gyümölcsöt hozó növény a kopár talajon is… ha keserű könnyekkel öntözik.

*La petite mort is an expression which means “the brief loss or weakening of consciousness” and in modern usage refers specifically to “the sensation of orgasm as likened to death”. 

A negyedik – Mocskos, hármas hierarchia

negyedik

Tegnap este megmutattam a mocskos arcom… azt a fétist, amelyről (a férjemen kívül) senki nem tud. A férjem elutasítja… Ő ünnepli. “Fantasztikus!” Ez volt a reakciója a videómra… És megajándékozott érte..! Vele álmodtam, konkrétumra alig emlékszem, de nagyon közel voltunk egymáshoz… Elmentem álmomban. Ezt le is írtam neki reggel…

Mikor kiléptem a lift mellől, már éreztem a kölnije illatát. Betöltötte az egész teret, elöntötte az agyam, átjárta minden porcikám, atommagig hatolt, belém vegyült… Felfigyelt a cipőm kopogására, nem voltam még magas sarkúban. Beszélgettünk… ismét megdicsérte a videóm…

“Közelebb jöhetsz.” Felemelte a szoknyám… ez volt a dresscode mára, és a fehér bugyi. Hófehér tanga volt rajtam. Benyúlt… a csiklómat izgatta… közben olyan közel álltunk egymáshoz… Épp hogy elélveztem volna, de abbahagyta. Belekente a vadonatúj, fehér bugyimba a kezét és behúzta a finom, vékony anyagot az ajkaim közé.

Mia még a liftnél várakozott. Ekkor hívtam magunkhoz. Megvizsgálta… Meg volt szeppenve, mint egy kislány! Pedig 43 éves, két gyermekes anya. Igazi MILF kategória. Felszólítottam, hogy szedje össze magát és húzza már fel a szoknyáját. Engedelmeskedett.

Majd következett a büntetés… Mint a jó diákok, feleltünk előtte… kikérdezett minket, hogy tudjuk-e még miért kapjuk? Persze, hogy tudtuk… belénk égett. Legalábbis belém.

“Mondj egy számot egy és öt között” – fordult oda Miához, aki a hátam mögött állt és hátrafogta a hajam. Kettőt mondott. Repült két pofon. Összekoccantak a fogaim, égett az arcom és pumpálta a szívem az adrenalint… Másodszor már négyet mondott. Majd eljátszottuk fordítva is. Először csak négy pofont engedélyezett adnom a lánynak, majd mikor látta, mennyire élvezem, megengedte, hogy ráhúzzak még kettőt. Csillogott a szeme, de nem sírt.

Majd következett a koreográfia… Még a legelején, mikor ketten voltunk, megkérdezte, mit szeretnék csinálni Miával… Azt feleltem, hogy amit én szeretnék csinálni vele, arra még nincs felkészülve. Erre egy mosoly volt a válasz… Közölte, hogy én sem vagyok még felkészülve arra, amit ő szeretne csinálni velem.

Így ő döntötte el, mi lesz. Nálam volt a “lila”, kedvenc vibrátorom, ami nagy segítségemre van a fotók és videók gyártásánál – melyekkel a kedvére akarok tenni minden nap. Tehát befeküdtem a hátsó ülésre, bugyi nélkül, lábaim széttárva. Belém nyúlt, majd bedugta az ujját Mia szájába, hadd ízleljen meg. Eztán Mia rám hajolt és nyalni kezdett. Nem volt különösebben ügyes szegénykém… de próbálkozott. A Dominánsom utasított, hogy mikor úgy érzem, adjam a kezébe a “lilát”. Hamar eljött a pillanat, mert éreztem, hogy csiklóizgatással semmire sem megyünk. A fenekemben volt az üveg plugom, amely megnehezítette kicsit a vibri útját, és Mia sem volt ügyes… Az első orgazmus nehézkes volt. Ezt Ő is látta… hagyott kicsit pihenni és magára húzta Mia fejét. Majd visszatolta rám. Ismét nyalni kezdett, de kis idő után ismét a kezébe adtam a vibrit. Ezúttal irányítottam is kicsit, majd… egyszer csak magamon éreztem a kezét… simogatni kezdte a lábam, majd megmarkolta a vádlim, combom, amíg elérte, ahogy behajolt a kocsiba ő is. Ettől szinte azonnal robbant az orgazmus.

Eztán már nem volt pihenő, kiszálltam, elé térdeltem és az ajkaim közé fogadtam. Közben Mia mellettem állt, pucsítva, felé fordulva. Megujjazta, a fenekét és a pináját is. Micsoda látvány… micsoda érzés, ahogy megkeményedett a kettőnk hatására… Mikor már mereven ágaskodott, ráhúzta a gumit és utasított, hogy álljak ugyanúgy Mia mellé. Velem kezdte. Majd áttért Miába és benne élvezett el. Ez… jobban fájt, mint a pofon, de a tény, hogy neki jó volt, valamelyest nyugtat… illetve rásegít az is, hogy az enyém volt ismét a “nektár”. Mia pedig az én nedvem nyalogatta le a vibrátoromról. Jó alaposan…

Ezek után útjára küldtem Miát, de MI ketten még elszívtunk egy cigit az autója mellett. Beszélgettünk. Mennyire az elején vagyok még…

Friss még minden… de már mardos a hiánya. Holnap elutazik, nem lesz ideje írni, de megígérte, hogy amikor tud, szakít rám időt. Jó volt élőben is kommunikálni… Nagyon hűvös… profán, szigorú, nyers, de emberi. A két legkeményebb pofon után a vállamra tette a kezét. És ebben a mozdulatban benne volt minden, ami őt fantasztikus vezetővé teszi.

A harmadik

harmadik

Reggel 6:00 óra. Fürdés, hajmosás, átlagos göncök, de táskába bepakolva egy csini ruha és smink. Testápoló, parfüm, hajpakolás, hajhab… Kis szárítás, formázás… szereti, ha természetes csigákban omlik a hajam a mellemre.

Már 7:00 óra elmúlt… nincs levél, nincsenek instrukciók. Utolsó simítások, kellékek a táskában, behelyezem a plugot. Szűkebb a fenekem a szokásosnál… keveset gyakoroltam… Végre becsúszik. Fotó: “Indulok munkába”. 7:55.

Válasz: “Láttad az előző levelem…?” 7:54-kor küldte. Egyszerre írtunk.

8:50-kor, parkolóház. Ugrál a szívem a mellkasomban és lüktet minden porcikám. Vissza minden!

Lerángatom magamról az undorító göncöket, belebújok a csini ruhába… felrakom a sminkem, és már indulok is! Tizenöt perc alatt ott vagyok, várakozok a lift előtt. Fülsüketítő csend van, azt is hallom, ahogy a talpam alatt lévő kavics bömbölő hangerővel súrolja a betont, ahogy mozgatom a cipőm. Megnyitom a fotóját a telefonomon… benedvesedek. És abban a pillanatban felbőgött a motor… felkanyarodott a hatodikra, elcsorgott a leghátsó parkolóhelyig, beállt, helyesbített. Csattan az ajtó, kattan az öngyújtó. “Jöhetsz”.

Lassú léptekkel közeledek, ahogy már megszokta. Az autójának támaszkodva áll, szívja a cigarettát. Az az ing van rajta, amit a legutóbb küldött fotóján visel. Öv, óra, karikagyűrű. Picit borostás, így még nem láttam. Beleszédülök az illatába. A táskámat és bőrdzsekimet a hátsó ülésre dobom és térdre ereszkedek. Végre megint… érzem a farka ízét, a felette lévő, sima domb illatát, az előcseppek fanyarát a nyelvemen… Kéjes táncot járva lüktet a hüvelyem, ahogy érzem, hogy ő is megkeményedik… egy lehelet elhagyja az ajkait, majd egy nyögés… Őrjítően izgató a hangja! Magára húzza a fejem és ott tartja… A torkomig érzem a keménységet, fogy a levegő, egekben a pulzusunk… Lehúz magáról, majd utasít, hogy forduljak meg. Nadrág le, popsi kitár, benne a plug. Kihúzza, majd szinte azonnal magamban érzem!

Mennyei fájdalom! Kemény, ütemes, követelőző, szigorú… Hangot adok a fájdalomnak, de még nem hagyja abba… istenem, mennyire imádom, hogy még nem hagyja abba! Majd egy gyors mozdulattal gumit cserél és vált! Tűhegynyire szűkült a pupillám, majd kitágult, mint az univerzum! Közelebb húzott magához és éreztem, hogy még egy mélyebb lökés és elmegyek. Megtörtént… Pulzálva fogadtam magamba újra és újra, miközben majd’ összecsuklott a térdem a gyönyörtől, ahogy előtte álltam. Közel járt… ismét az a kéjes nyögés… és lüktetve mélyedt belém a farka. Elélvezett. Ebben a pillanatban – immár másodjára – én is.

Rendbe tette magát, majd odaadta a gumit és utasított, hogy fogyasszam el a tartalmát… Már kezdtem csalódott lenni, hogy nem érezhetem az ízét, és mégis megajándékozott vele. Tökéletes… Mocskos… Borzongatóan beteges… Micsoda gyönyörű világot építünk ketten! Milyen szigorú, roppant erejű pilléreken egyensúlyozunk, míg össze nem állnak a téglák és közéjük nem kerül a malter… Óh, mennyire kívántalak már, nem is tudod.

Szavak nélkül

Hihetetlen hatalma van felettem. Meg akarok neki felelni. Szolgálni akarom, azt akarom, hogy az én testem legyen számára a gyönyör, a tökéletes tárgy, amin levezetheti minden mocskos perverzióját. Gyönyörű, beteges pillanatok voltak.

Gyorsan történt minden, alig fél óra alatt zajlott le a világfordító csoda. Mintha kettőt léptünk volna a nap körül; ugrált a szívem a mellkasomban, ütemesen ringatta az édes adrenalin. Mikor megéreztem, hogy megkeményedik az ajkaim között, éreztem azt is, hogy benedvesedek. Durva volt… Alig kaptam levegőt. Ahogy szétkente a sminkem a hatalmas, lüktető farkával… édesen megalázó borzongás volt. Majd betérdeltem a helyemre, a hátsó ülésre, és kihúzta a plugot a fenekemből. Óvatos és kíméletes volt… határtalan hálát érzek ezért iránta, hajlandó volt feláldozni miattam az ösztöneit, hogy megkíméljen. Ez már önmagában ajándék. A behatolás azonban… Hihetetlen érzés volt! Életemben nem tapasztaltam még hasonlót! Szinte jobb volt, mint egy hüvelyi orgazmus! Finoman, fokozatosan tolta be, majd őrjítően lassú, mély ritmusban mozgatta. Még két lökés és elmentem volna, de akkor ő is… Így kihúzta. Élvezte még néhány másodpercig az elé táruló látványt, belém markolt, széthúzta az ajkakat… éreztem az érintésén keresztül a másik keze mozgását… Őrülten izgató volt, hogy a látványomra veri. Nincs mit szépíteni.

Levette a gumit, megtörölközött, majd utasított, hogy forduljak meg és fejezzem be… Már éreztem az előcseppeket a makkján… most először éreztem rajta bármilyen ízt is! Beszívtam az illatát, a bőre melegét… Hallottam a halk, kéjes nyögését, mikor elélvezett. Hatalmas adagot kaptam a számba és örömmel ízlelgetve nyeltem le, mint a legnemesebb nedűt, amit valaha kóstoltam. Teljesen más ízű, mint a férjemé, kevésbé fanyar, sűrűbb, krémesebb, édeskés.

Nem beszéltünk, ez volt most a megállapodás.

Elmosódott sminkkel, poros térdekkel és határtalan kielégültséggel indultam munkába.

A második

815085

Egyre tágabbak a határaim. Elolvad a bűntudat az emlékének forróságán, mint a puha vaj a ropogós, friss pirítóson. Minden, amit eddig szégyelltem, tagadtam és temettem magamban, számára elfogadott, sőt kívánatos! A kettőnk közötti nyitottság mindig ámulatba ejt, akár a fantáziákról, meglátásokról, akár mocskos perverziókról beszélgetünk. Természetes és üdítő a vulgaritás, de pont csak a megfelelő helyeken.

Érezted már, hogy a helyére csúszik az utolsó puzzle darab? De mintegy teljesen véletlenül, mintha épp úgy esne az asztalra, hogy megtalálja a tökéletes helyét a képben. Az én sötét képem keret nélkül lebegett, ködben úszott, elmosódott árnyak ordítottak rajta az éjszakába, de most átrendeződtek az ott ábrázolt, képzeletbeli arcok és az elzártság szenvedését átvette a vágyakozással vegyes rettegés. Mi lesz, ha elveszítem..? Mekkora robajjal dől össze ez a hihetetlenül törékeny, fiatal világ, és mit ránt még magával? Hogyan bírom ki az eltűnését, mikor az is gyötrelem, ha nem ír egy fél napig…

Érezni akarom magamban, érezni akarom az ízét, az illatát, a nektárját, amit önzőn belém csöpögtet, mérgező ópiumként, hogy aztán függőségemben bármilyen határt szétfeszítsek a tudatomban a kedvéért. Azt gondoltam, a fizikai tágítás nehezebb lesz, de a közelébe sem ér a lelki hadjáratnak. Bámulatos gyorsasággal és hozzáértő profizmussal bontja le a falaimat, bármiféle erőfeszítés nélkül. Csodálom és valósággal kiált érte minden porcikám. A puszta közelségének a gondolata felizgat. Holnap. Holnap másodszor is érezni fogom a teste melegét, az erejét, a sötétséget, ami alvilági fénnyel sugárzik belőle. Holnap 9:00 óra.