Vázlat – 4

Annak idején remegő gyomorral mentem hozzád. Annyira szerettem volna megfelelni az elvárásaidnak… mindent tökéletesen akartam csinálni. Most rezignáltan ültem a puha fotelba süllyedve. Elegem volt az ócska búvóhelyekből; pénzem bőven van kifizetni az igényes szállodai szobát. Ez is rendkívül zavar téged… Kitartott férfiként kifacsartalak, amennyire jólesett, utána szótlanul vártam elfordulva, hogy elmenj. Nem marasztaltalak az elején, nem is szóltam hozzád. Elvégezted a dolgod, megkaptam a kínzó gyönyört, amiért odahívtalak, és más nem is kellett tőled. Élveztem, hogy minden apró rezdülésemmel megalázhatlak: az anyagi főlényemmel, az érzelmeim tökéletes kordában tartásával, a hűvösségemmel. Dühös voltál miatta, még keményebben bántál velem, és még jobban fitogtatni próbáltad fizikai előnyöd, de gyermekes viselkedésed csak mindinkább megmutatta, mennyire zavarnak ezek az apróságok.

A fotel, amelyben ezen a napon ültem, az ablak előtt állt. Ott szerettelek várni. Bámulni addig a külvilágot. Ez az ablak azonban most a belső kertre nézett. Odakint vadul tépázta a szél a kert sarkában álló szomorú fűzfát, mint a kegyetlen szerető, aki hajánál fogva rángatja hűtlen kedvesét. Ősz volt; annak is már bőven a derekán jártunk. Az ég hasa szürke volt és sötét; egybefüggő masszaként terült el a horizonton, mint egy maszatos, rosszul kikevert háttérszín az olcsó festményen. Valahol mögötte bújt a nap, esze ágában sem volt előjönni egy ilyen napon, fakó függönye mögött lustálkodott, magára hagyva a fázó embereket itt lenn a földön.

Kopogtál. Háromszor, ahogy mindig szoktál. Összeszorult a gyomrom egy másodpercre, mintha egy vasmarok elszorítaná az életet bennem, majd rögtön el is engedné. Kimért léptekkel mentem feléd. Átfagyva álltál az ajtóban, összehúztad magadon a fekete szövet kabátod.

– Meg lehet kint fagyni! – vacogós sóhajjal dobtad le a kabátod; áradt belőled a hideg, ahogy közelebb léptél hozzám.

– Vegyél egy forró fürdőt, van kád is. Én már lezuhanyoztam, mielőtt jöttem. – Lassan lehúztam a ruhám cipzárját és magam mögött hagytam a padlón, ahogy a fürdő felé sétáltam.

Megnyitottam a meleg vizet, majd valamiféle habfürdőt kerestem, mikor mögém simultál és jeges öleléseddel magadhoz rántottál. Már kemény voltál és aktusra kész. Meglepett. A fenekembe markoltál, majd félrehúztad a falatnyi csipke bugyim és simogatni kezdtél, mintha a jégcsappá hűlt kezedet akarnád melengetni. Mikor már teljesen nedves voltam, belém nyúltál előbb egy, majd két ujjal. Ketten ültünk be a kádba és csókokkal bújtunk össze a forró vízben. Lassan felolvadtál… átmelegedett a szíved is. Csillogó szemekkel mosolyogtál, mint egy vásott gyerek a nyári vakáció kitörésénél.

Nem is emlékszem, hányszor voltam a tiéd… Egyetlen percet sem vesztegettünk el abból a három és fél órából. Tocsogott az ágynemű a víztől, nem bírtunk magunkkal és törölközés nélkül dobtál le a takaróra. Újra és újra belém mártottad magad; a vége felé egyre lassabban, élvezve a nedves, sikamlós, izgató súrlódást, míg már a robbanás határán táncoltunk mindketten. Belém élveztél. Most már lehet… Rég tablettát szedek. A hangod betöltötte a tudatom, semmi más nem létezett, csak a tüdődből kipárolgó, kéjes, mély nyögés, amitől megvadult pulzussal hágtam én is a csúcsok csúcsára.

Fújtató vadként szédültél le rólam, és magadhoz szorítottál. Átkulcsoltam a lábammal a tiéd, összegabalyodva pihegtünk, de alig telt el húsz perc, magadra rántottál és kezdődött minden elölről. A szobát megtöltötte a szex nehéz illata, mely hamarosan cigarettafüsttel keveredett.

– Mesélj valamit. Mi van a Miss-ekkel? – fújtad ki szórakozottan a füstöt.

– Köszönik, jól vannak! Sophie most adta ki a legújabb könyvét és Londonban tart épp könyvbemutatót a kinti magyar olvasótábornak. Szétszedik a rajongók! Százával özönlenek az ilyen eseményekre. A másik Miss. a negyedik hónapban van, nagyon várják a picit. Miáról nem tudok. Hónapok óta nem beszéltem vele. – Daráltam végig a sort.

– És veled, mi a helyzet? Munka? – mindig is gyűlöltem ezt a small talk jellegű faggatást, amit kínodban szükségesnek éreztél néha szex után.

– Köszönöm kérdésed, minden a legnagyobb rendben.

– Nem vagy valami bőbeszédű ma… – felém fordultál egy félmosollyal.

– Mit mondhatnék… Kell egyáltalán ilyenkor bármit is mondani, K.? szerintem nem feltétlenül. – Elfordítottam a fejem.

– Jó, nekem teljesen mindegy… Akkor öltözök. – Ismét felbukkant a sértődött kisfiú.

Még az ágyban maradtam, te pedig gyors tempóban öltözködtél, mintha menekülnél. Kint süvítve tombolt a szél és halott falevelekkel csapkodta az ablakot. A tudatom valahol egész máshol volt. Csak a testem feküdt azon az ágyon. Volt idő, mikor mindennél jobban kívántam az ilyen találkozókat. Mikor boldogan csevegtem volna veled a semmiről. De mára már megkopott a te varázsod is. Idegesítettél… Dühített a gyerekességed, a sekélyességed és a középszerűséged. Csak a tested kellett aznap, semmi más.

– Nem tudom, mi bajod van ma… – vakkantottad még oda, miközben az öved csatoltad be.

– Nincs értelme vitatkozni, egyszerűen csak nem volt kedvem beszélgetni. Inkább ujjaztál volna meg még egyszer… – nevettem fel a végén.

– Igen..? Ezt szeretted volna? – látszott a hezitálásodból, hogy azt fontolgatod, hogyan reagálj. Végül nem szóltál semmi többet, csak visszabújtál mellém ruhástól és három ujjad toltad belém mindenféle előjáték nélkül. Szinte azonnal elélveztem; bizsergett még minden idegvégződésem, elég volt hozzám érned, megéreztem a kölnid illatát a gallérodon, ahogy rám hajoltál, az ujjaid kemény érintését és nyelved követelőző kopogtatását az ajkaimon… Vadul csókolózva élveztem el isten tudja hányadik alkalommal.

Megsimogattál, csókolgattál még egy ideig, majd én is öltözni kezdtem és visszaültem a fotelba. Hallottam, ahogy halkan becsapódik az ajtó utánad.

04

Advertisements

Vázlat – 3

Pontosan emlékszem, hogy szaggattad darabokra a tudatom, majd a lelkem. Beetted magad, mint a szú a fába és szétrágtad az erkölcseim, a büszkeségem, a józan eszem… És nem csak hogy hagytam, de kívántam… Óh, Istenem… mennyire kívántam. Olyan mély függőséget alakítottál ki bennem, hogy a szavaid nélkül fulladoztam, mintha egy több száz méter mélyen lévő, tengeri árokban repesztené szét a tüdőm a nyomás. Őrület volt… Kínzó, sötét, keser-édes hónapok.

Aztán elmúlt. Veled együtt halt el bennem az élet, mint egy száradó növény a fény és éltető nedvesség nélkül. Megkérgesedtem, elhamvadtam, elfogytam. Egyetlen aprócska mag maradt csak utánad; egy szem fekete, sűrített lenyomata ennek a mérgező időszaknak, amely magában hordozza a sötétséget, keserűséget, gyűlöletet és… még talán valami mást.

Most benned virágzik a tüskés, fekete húsú gyümölcsöt hozó növény, mely ebből a magból kelt ki. A te lelkedet szőtte át kusza, halálos indáival, mint egy szörnyű betegség. Érzem, ahogy lüktet az ereidben, mikor hozzám érsz. Érzem a nektárja fanyarságát, amikor a számba lövell a kirobbanó vágyad. Hallom a szívverésedben a lüktetése ritmusának asszimmetriáját, ahogy egyre erősebben szorítja szúrós indáival a szíved. És édes örömmel tölt el a szenvedésed látványa. Tobzódom a gyötrelmedben. Közben pedig ugyanolyan őserővel kívánlak, mint egykor. De a kegyetlenséged megacélozott. Hidd el, ma már nem követem el ugyanazt a hibát.

Te viszont megtörtél. Alig vettük birtokba a drága hotelszobát, máris átölelted a derekam, szorosan hozzám bújtál, félresöpörted a hajam és arcod a vállam és nyakam közötti árokba fúrtad. Én az ablak felé fordulva bámultam az alattunk nyüzsgő, éjszakai várost, te pedig hátulról átölelve szorítottál, mintha sosem akarnál elengedni. Nem engedtem meg magamnak, hogy bármit is érezzek. Kővé dermedve figyeltem az apró szentjánosbogárként világító autókat, és hangyánál is kisebb embereket a forgalmas utcán.

Aznap előadást tartottam a konferencián, te pedig lelkesen figyeltél. Volt némi behatásod még a szakmai utamra is; miattad kezdett el érdekelni ez a szektor. Beleástam magam, piaci információkat szereztem, politikai vonzatokat elemeztem és kikutattam a mesterséged alapjait is. Az előadás után az egyik kollégáddal odajöttél hozzám. Látszott, hogy nem a te ötleted volt; kényelmetlenül érezted magad. Főleg mert az ostoba kollégád szégyentelenül kikezdett velem. Egy szánakozó mosolynál többre nem is méltattam, és hamar elköszöntem. Téged látszólag megérintett a dolog.

– Ne haragudj már a Z. miatt… minden csinos nővel kikezd… most vált el… Tudod, hogy van ez ilyenkor… – Úgy tűnt, mintha szabadkoznál.

– Egyáltalán nem haragszom. Tudom kezelni az ilyen szituációkat, egyet se félj! – kacéran mosolyogtam rád.

– Ja… gondolom nem ő az első férfi, akit leépítesz magadról. Minden nap kikezdenek veled, mi?

– Azért azt nem mondanám, hogy minden nap… Vannak napok, mikor otthon maradok – kacsintottam, majd kipattintottam a selyem blúzom legfelső gombját.

– Nagyon sokat változtál… – rácsodálkoztál a melleimre, mintha nem ismernéd már a testem minden egyes négyzetcentiméterét becsukott szemmel is.

– Remélem, pozitív irányba… – közelebb léptem, lehalkítottam a hangon, és olyan bársonyos regisztereken búgtam a füledbe, hogy tudtam, rögtön megmozdulsz a nadrágodban.

– Abszolút pozitív… – ezt már csak suttogtad, miközben a tarkómra csúsztattad a kezed, majd a hajamba markoltál és megcsókoltál. Mély, követelőző, mohó csók volt, nedves ajkak, mindkettőnkben lüktető vágy, parfüm és kölni illatok az orrunkban, selymes, drága blúz és ing érintkezése, majd felforrósodott bőrünké. Imádom, ahogy feszül rajtad a boxer; mikor már kibújtatni is nehéz, olyan kemény és hatalmas.

Hagytad, hogy átázzon rajtam a bugyi, azon keresztül izgattál, amíg meg nem érezted a nedvességet a finom anyagon keresztül, majd egy hirtelen reccsenéssel letépted rólam, az ágyra dobtál és rögtön belenyaltál mélyen. Ebben is mohó voltál és szinte faltad minden cseppjét. Aztán a nyelved lejjebb vándorolt… A kedvenc helyedre… Szépen ellazítottál, majd bedugtad az egyik ujjad és nagyon lassan mozgatni kezdted. Rövid ideig bírtad, a vágy teljesen elborította az agyad, és rám feküdtél. Jó volt érezni a felforrósodott tested súlyát; látni a szemed, érezni a meleg leheleted az arcomon, ahogy fújtatsz a kéjes gyötrelemtől, hogy végre belém hatolhass. Megnyitottam előtted az utad… beengedtelek. De csak a testembe.

Vadságod már nem lep meg, hiszen keményen kezdtük. De aktusaink egyre jobban ellágyultak. Máskor szex után elsiettél, gépiesen öltözködtél, majd rövid búcsú után már kint voltál az ajtón. De azután… átfordult szép lassan minden. Egyre többet időztél még mellettem az ágyban. Egyre lágyabban simogattál és megszaporodtak a csókok is. A részeddé váltam. A lelked egy darabjává.

Aznap volt az első alkalom, hogy együtt aludtunk. Reggel a válladon ébredtem. Az ablakon már besütött a déli napfény, de azon a napon már nem volt előadásom, te pedig… úgy tűnik ellógtál. Mozdulatlan, gyönyörű márványszoborként feküdtél mellettem, kisimult arccal, mintha a világon semmilyen gond nem terhelné a szíved.

Aztán hirtelen elöntötte minden porcikám a frissítő, hűvös gyönyör, mint a nyári hajnalokon táncoló, kacér, tengeri szellő – akármilyen erős páncélt is növesztettem, ez játszi könnyedséggel tört rajta át…

Kinyitottad a szemed.

By the book

 

Tied back harness - Fine Art of Bondage - Art Photo Book

Ennek nem volt tétje. Úgy éreztem, minden mindegy, alakul majd valahogy. Laza beöntés reggel – már gyakorlott vagyok. Csipkés, fekete fehérnemű, csütörtök reggelhez illő ruhák és pufi kabát. Iszonyatosan fáztam… Picit késtem, de addig ő reggelizett. A vár aljában sikerült kivennie egy szobát, amihez tartozott reggeli is. Édes szájú 🙂 Mire megérkeztem, már túl volt a reggelin, kértünk még egy-egy kávét, aztán sütit hozott magának.

A kuglófja utolsó falatjait ette, közben a kávé ízét elemezgettük, a savanykás utóízt, amit nem könnyű megszokni, ezért sokan cukorral isszák. Ő cukor nélkül. Én is mindig. De akkor automatikusan téptem fel a cukros zacskót… Bizarr volt, hogy egy idegennel ülök szemben, akivel eddig kétszer kávéztam, és tudtam, hogy mindjárt keményen meg fog kúrni.

– Kérsz egy pohár pezsgőt, hogy ellazulj kicsit?
– Igen… köszönöm!

Megittam, ő is beleivott, de csak két kortyot. Autóval jött. Majd elindultunk a szoba felé. Ő már korábban becsekkolt, bent volt a bőr táskája, a kabátja és még egy kis sport zacskónak tűnő szütyő… Talán ma még edzeni megy…? Akkor még nem tudtam, mit rejt a kis tatyó.

Körbevezetett, kinéztünk a teraszra is, majd elmentem mosdóba. Aztán vetkőztem… Megragadta a vállam, félresöpörte a hajam és belém harapott… Még most is érzékeny a helye. Majd fenekelni kezdett, a húsomba mart….. a karjaimba, a combjaimba. Noha megállapítottunk egy biztonsági szót, nem állt szándékomban kimondani. Nem… fájdalmat akartam! És meg is kaptam…

A kis szövet zsák kötözőket rejtett. Háttal állt nekem, csak félig-meddig láttam egy pillanatra, hogy egy szájpecek is előkerült, de aztán úgy döntött a számat még használni akarja… nem lenne értelme betömni.

Így hát a hasamra fektetett; megkötözte a kezeimet, majd a lábaimat a karjaimhoz erősítette. Csak ütött, marcangolt és ujjazta a fenekem, közben néha-néha a számba adta a farkát. Hatalmas makkja van, a mérete is egészen szép, vastag is. Kellemes illatú, izgató az íze. De nem ment le rendesen a torkomon… Ekkora makkot még sosem láttam. Éreztem, hogy szétfeszíti a manduláimat!

Mikor már eleget kínzott, belekezdett az igazi gyötrelembe: kegyetlenül és hosszasan seggbe kúrt. Tövig… Először csak ordítottam, aztán már csak bőgtem… a sminkem összefolyt és maszatos foltot hagyott a ropogósra vasalt, hófehér ágyneműn. A nyálam a padlóra csorgott, ahogy egyre jobban lecsúsztam az ágyról a lökések erejétől. És egy idő után…. megszűnt minden létezni. Mintha a végtelen kékségben lebegtem volna… Mintha a tenger morajló zúgása csiklandozná a fülem, ahogy alattam csapkodnak a habok.

Miért nem Veled vagyok itt…? Hol vagy most… kivel vagy… miért nem velem vagy itt…? Mennyire szerettem volna, hogy te vegyél birtokba így… neked tartogattam…

G. vasmarokkal rántott vissza a valóságba. Határozott mozdulattal letépte rólam a köteleket, majd összezárta a lábaimat és ismét fölém hajolt… minden mozdulata kínszenvedés volt, újra és újra a szűk, szinte szűz fenekembe mártotta a hatalmas, duzzadó farkát. Végül hanyatt feküdt és magára húzta a fejem. Alig kaptam levegőt, tele volt az orrom a sírástól. Kirohantam gyorsan a fürdőbe, kifújtam az orrom, hogy levegőt tudjak venni, aztán bevégeztem a dolgom. Kellemes íze van… semleges. A hangja… nos, az nagyon izgató. A hangokra rendkívül fel tudok izgulni. Nincs is annál nagyobb “turn on”, mint amikor egy mély, férfias sóhaj vagy nyögés hagyja el a partnerem ajkait. Attól az én nedveim is beindulnak.

Miután lenyeltem, a szemébe néztem és csak mosolyogtam rá. Hálás voltam neki. Jólesett… jól csinálta. Nem gondolkodott, nem kerülgetett, mint B. Csak belecsaptunk a közepébe! Maga mellé hívott az ágyra és simogatott; a vállára telepedtem és beszélgettünk még egy kicsit. Kielemeztük a szoba belső dizájnját, beszélgettünk a lakásfelújításról – aktuális téma mindkettőnknél. Majd előre küldött fürödni, és miután végeztem, ő is beállt a zuhany alá, miközben én még sminkeltem. Minden nagyon természetes és kellemes volt. Úriember és igazi férfi.

Kíváncsi vagyok, találkozunk-e még.

Legközelebb azonban másról mesélek! Egy új kék szempárról.

Az ötödik

– Mikorra érnél a parkolóházba?
– A szokásos helyre? 30 perc.
– Gyere oda most.
– Indulok.

Beleszédültem, olyan hirtelen történt minden. Egyik pillanatban még a válaszát vártam, másikban már ültem a metrón. Az járt a fejemben, hogy újra látom… Ismét érezhetem az illatát, hallhatom a hangját, a számba vehetem a fantasztikusan tökéletes farkát.

Megtörtént.

Mikor odaértem, még az autójában ült. A leghátsó parkolóhelyen állt, egyel hátrébb, mint szokott. Kiszállt.

Szia! – vidáman köszöntem rá, le sem tudtam volna törölni a mosolyt az arcomról semmivel.
Na csókolom. Pakolj le ide – mutatott a hátsó ülésre.

Kinyitottam az autót, letettem a táskám, dzsekim és sálam. Majd megálltam előtte. Picit megnőtt a haja, picit borostás volt. Az a kockás ing volt rajta… Az a fekete, ezüst csatos nadrágszíj, az a négyzetes számlapú óra. És a karikagyűrű. Észbontó kombináció.

– Oda lehet térdelni… – az autója mögé, a sarokba mutatott. Bemásztam, ott már a tető kezdődik, óvatosan kuporodtam le, hogy ne verjem be a fejem. Körülöttem eldobált papír zsebkendők, alattam por és korhadt deszkák. Letérdeltem szó nélkül, gondolkodás nélkül. Az adrenalintól már elzsibbadtam, nem éreztem, nem láttam, nem hallottam, csak vártam a gyönyörű csodát. Kattant a szíj csatja, megpillantottam a fekete boxert (középen egy zseniális kis mintával! 🙂 ) és előbukkant mögüle a már merev és kemény, illatos húsdarab. A számhoz tartotta, és… az ajkaimra engedett néhány sós, aranyló cseppet. Megvadultam az ízétől! Majd a számba adta. Letolta mélyen a torkomra… éreztem, hogy hamarosan elélvez! Ekkor megállt… megpihent, visszatartotta magát, de már éreztem a szájpadlásomon a sós, fanyar előcseppeket. Ezután megfogta két kézzel a fejem, és mélyen magára húzott. Gyengéden érintett, de erősen tartott. Alig kaptam levegőt, gyorsult a ritmus, meghallottam a hangját… Egészen hátra lőtt, a torkomra. Fulladoztam, de nyeltem minden cseppjét. Engedett levegőhöz jutni. Nem bírtam ki, szélesen elmosolyodtam és lenyaltam az ajkaim széléről minden maradék cseppet. Tetszett neki, hogy élvezem. A végén még néhány csepp aranyat kaptam az ajkaimra, ami végigcsorgott az államon. Gyönyörtől aléltan nyalogattam le. Az illata a testnedvei, az érintése, a bőre… olyan vonzó, amilyet még nem tapasztaltam. Mintha nem is idegen lenne. Azt hiszem, erre mondják, hogy “megvan a kémia” közöttünk.

– Kérsz cigit? – mosolygott!
– Igen! – mosolyogtam vissza.

Megköszöntem szépen, ő meg is gyújtotta nekem. Mint a régi szép időkben, a szokásos rituálé. Majd beszélgettünk. Megkérdezte, mi a helyzet velem, csevegtünk kicsit…

– Látod, így jár az, aki ilyen videókat küldözget, amilyet te reggel…

Csak mosolyogtam. Majd utasított, hogy pakoljak és induljak. Felöltöztem, összeszedtem a táskám, elköszöntünk (“vigyázz magadra!”) és rohantam vissza a munkahelyemre, hatalmas vigyorral az arcomon.

Imádom, ahogy megaláz. Imádom a lazaságát, mégsem jutna eszembe ellentmondani neki, soha. Imádom, ahogy egy pillanat alatt eltipor, és imádom, ahogy utána a legnagyobb természetességgel cseveg velem.

Újrakezdés. Megtettük együtt is az első lépést. Kíváncsi vagyok lesz-e folytatás.

01 (2)

Little Death*

Ötször élveztem el. Ebből négy B. által, egy pedig maszturbálás. Utóbbit is előtte úgy, hogy az arca milliméterekre volt a nedves puncimtól. Éreztem a leheletét magamon…

A szobát én foglaltam, de ő fizette. Tegnap találtuk ki, rögtönöznöm kellett. Találtam is egyet olyan helyen, ami mindkettőnknek közel volt. Nem a legjobb… nem a legfelszereltebb, de a célnak tökéletesen megfelelt. Odaértem időben, őt azonban feltartotta még a felesége. Elszívtam az erkélyen egy cigarettát, amíg várakoztam rá. E-mailben beszéltünk. Kávét hozott nekem.

Mikor belépett, már rajtam volt a fekete, bőr szemkötő. Sötétségbe burkolóztam, de ő jól látott mindent – minden remegő porcikám. Megérkezett, köszönt, kezet mosott, majd körbejárt. Leültetett és megitatott a kávéval, kaptam vizet is utána. Aztán sorjáztak a pofonok. Figyelmes volt és úriember. Kérdezett…

– Magának vannak határai a fájdalomban, Laura?
– Igen… 

– Most hogy érzi magát? Hogy tetszik a fájdalom? Nem túl sok?
– Nem. Még nem. 

K. nem kérdezett. Ő tudta. Ő érezte a határaimat. Ő valóban gyakorlott mestere volt ennek. B. még ügyetlen, mesterkélt. Izgult, talán jobban is, mint én. Nem élvezte, hogy bánthat… azt élvezte, hogy én élvezem. És ez buktatta meg… Bárcsak lenne benne egy csepp szadizmus, egy csepp hűvösség, egy csepp kegyetlenség…

Az aktus elején többször is sírva fakadtam. Szegény, azt hitte a fájdalomtól… Megijedt. Éreztem rajta, hogy tanácstalan. Pedig, ha tudta volna… Nem miatta sírtam, nem is a fájdalom miatt. A megrohanó emlékek és gondolatok csalták ki a maró savként kínzó könnyeket a szememből. Jólesett ez a kis megtisztulás.

Nem történt behatolás, mert ez a session a mohóság megfékezéséről és a türelem gyakorlásáról szólt, de majd’ beleőrült, hogy nem dughatta be a farkát a csatakosra nedvesedett puncimba. Hozzáért, csúsztatta fel-le a makkját a csiklómon, de nem hatolt belém. Ez önfegyelemre vall… de ezzel még nem fog elkápráztatni. Sajnos a méreteivel sem. Nem túl kicsi, de nem is olyan nagy. Még elég is lenne… De mikor végre a számba vettem, konkrétan 5-6 mozdulat után elélvezett. Szép kis mennyiséget lövellt az arcomra és melleimre. Mentségére legyen mondva, hogy ekkor már több, mint másfél órája húztuk egymást és majd’ szétrobbant a farka az izgalomtól.
Semleges ízű a spermája, “vizesebb” állagú. A farka és a bőre illata kellemes, de a teste nem inspirál… Bár nem láttam, összeért a testünk, és engedte, hogy végigtapogassam… Levetkőzött ő is. Teljesen.

Öreg hiba… Bőven elég lett volna a nadrágból kibújtatni magát.

A kezei kicsik. Megengedte, hogy megnézzem a kezét, amivel épp a bőrszíját tartotta. Később elfenekelt vele… csípős kis ütések voltak, élveztem. A bőre fehér, az ujjai aprók… Mindenben ellentéte annak, amit szeretek és amire vágyom.

Az intellektusa az egyetlen, amivel még fenntartja az érdeklődésem, bár az is igaz, hogy azokkal a – férfihoz méltatlanul kicsi – kezekkel igen ügyesen bánik..! Négyszer juttatott a csúcsra az ujjaival.

Végül megtörölgetett szépen, ő is megtörölközött, majd felöltözött, átölelt, megsimogatott és elment. Összeszedtem magam, lezuhanyoztam és eljöttem én is.
Nem mosolyogtam az utcán, nem lépkedtem felhőkön, nem szárnyalt a lelkem. Csak elhallgatott egy időre a láncait rázó Démonom.

Hamarosan úgyis megint az Ő nevét fogja kiáltani. Pedig mennyire átlagos ő is. De olyan átlag, mint én. A belső Démonom szerelme… ha ők ketten nem kapcsolódtak volna össze, már rég túlléptem volna az emlékeken és talán B. is jobban inspirálna.

Talán virágzik még mérgező hajtásokat és halálos gyümölcsöt hozó növény a kopár talajon is… ha keserű könnyekkel öntözik.

*La petite mort is an expression which means “the brief loss or weakening of consciousness” and in modern usage refers specifically to “the sensation of orgasm as likened to death”. 

A negyedik – Mocskos, hármas hierarchia

negyedik

Tegnap este megmutattam a mocskos arcom… azt a fétist, amelyről (a férjemen kívül) senki nem tud. A férjem elutasítja… Ő ünnepli. “Fantasztikus!” Ez volt a reakciója a videómra… És megajándékozott érte..! Vele álmodtam, konkrétumra alig emlékszem, de nagyon közel voltunk egymáshoz… Elmentem álmomban. Ezt le is írtam neki reggel…

Mikor kiléptem a lift mellől, már éreztem a kölnije illatát. Betöltötte az egész teret, elöntötte az agyam, átjárta minden porcikám, atommagig hatolt, belém vegyült… Felfigyelt a cipőm kopogására, nem voltam még magas sarkúban. Beszélgettünk… ismét megdicsérte a videóm…

“Közelebb jöhetsz.” Felemelte a szoknyám… ez volt a dresscode mára, és a fehér bugyi. Hófehér tanga volt rajtam. Benyúlt… a csiklómat izgatta… közben olyan közel álltunk egymáshoz… Épp hogy elélveztem volna, de abbahagyta. Belekente a vadonatúj, fehér bugyimba a kezét és behúzta a finom, vékony anyagot az ajkaim közé.

Mia még a liftnél várakozott. Ekkor hívtam magunkhoz. Megvizsgálta… Meg volt szeppenve, mint egy kislány! Pedig 43 éves, két gyermekes anya. Igazi MILF kategória. Felszólítottam, hogy szedje össze magát és húzza már fel a szoknyáját. Engedelmeskedett.

Majd következett a büntetés… Mint a jó diákok, feleltünk előtte… kikérdezett minket, hogy tudjuk-e még miért kapjuk? Persze, hogy tudtuk… belénk égett. Legalábbis belém.

“Mondj egy számot egy és öt között” – fordult oda Miához, aki a hátam mögött állt és hátrafogta a hajam. Kettőt mondott. Repült két pofon. Összekoccantak a fogaim, égett az arcom és pumpálta a szívem az adrenalint… Másodszor már négyet mondott. Majd eljátszottuk fordítva is. Először csak négy pofont engedélyezett adnom a lánynak, majd mikor látta, mennyire élvezem, megengedte, hogy ráhúzzak még kettőt. Csillogott a szeme, de nem sírt.

Majd következett a koreográfia… Még a legelején, mikor ketten voltunk, megkérdezte, mit szeretnék csinálni Miával… Azt feleltem, hogy amit én szeretnék csinálni vele, arra még nincs felkészülve. Erre egy mosoly volt a válasz… Közölte, hogy én sem vagyok még felkészülve arra, amit ő szeretne csinálni velem.

Így ő döntötte el, mi lesz. Nálam volt a “lila”, kedvenc vibrátorom, ami nagy segítségemre van a fotók és videók gyártásánál – melyekkel a kedvére akarok tenni minden nap. Tehát befeküdtem a hátsó ülésre, bugyi nélkül, lábaim széttárva. Belém nyúlt, majd bedugta az ujját Mia szájába, hadd ízleljen meg. Eztán Mia rám hajolt és nyalni kezdett. Nem volt különösebben ügyes szegénykém… de próbálkozott. A Dominánsom utasított, hogy mikor úgy érzem, adjam a kezébe a “lilát”. Hamar eljött a pillanat, mert éreztem, hogy csiklóizgatással semmire sem megyünk. A fenekemben volt az üveg plugom, amely megnehezítette kicsit a vibri útját, és Mia sem volt ügyes… Az első orgazmus nehézkes volt. Ezt Ő is látta… hagyott kicsit pihenni és magára húzta Mia fejét. Majd visszatolta rám. Ismét nyalni kezdett, de kis idő után ismét a kezébe adtam a vibrit. Ezúttal irányítottam is kicsit, majd… egyszer csak magamon éreztem a kezét… simogatni kezdte a lábam, majd megmarkolta a vádlim, combom, amíg elérte, ahogy behajolt a kocsiba ő is. Ettől szinte azonnal robbant az orgazmus.

Eztán már nem volt pihenő, kiszálltam, elé térdeltem és az ajkaim közé fogadtam. Közben Mia mellettem állt, pucsítva, felé fordulva. Megujjazta, a fenekét és a pináját is. Micsoda látvány… micsoda érzés, ahogy megkeményedett a kettőnk hatására… Mikor már mereven ágaskodott, ráhúzta a gumit és utasított, hogy álljak ugyanúgy Mia mellé. Velem kezdte. Majd áttért Miába és benne élvezett el. Ez… jobban fájt, mint a pofon, de a tény, hogy neki jó volt, valamelyest nyugtat… illetve rásegít az is, hogy az enyém volt ismét a “nektár”. Mia pedig az én nedvem nyalogatta le a vibrátoromról. Jó alaposan…

Ezek után útjára küldtem Miát, de MI ketten még elszívtunk egy cigit az autója mellett. Beszélgettünk. Mennyire az elején vagyok még…

Friss még minden… de már mardos a hiánya. Holnap elutazik, nem lesz ideje írni, de megígérte, hogy amikor tud, szakít rám időt. Jó volt élőben is kommunikálni… Nagyon hűvös… profán, szigorú, nyers, de emberi. A két legkeményebb pofon után a vállamra tette a kezét. És ebben a mozdulatban benne volt minden, ami őt fantasztikus vezetővé teszi.

A harmadik

harmadik

Reggel 6:00 óra. Fürdés, hajmosás, átlagos göncök, de táskába bepakolva egy csini ruha és smink. Testápoló, parfüm, hajpakolás, hajhab… Kis szárítás, formázás… szereti, ha természetes csigákban omlik a hajam a mellemre.

Már 7:00 óra elmúlt… nincs levél, nincsenek instrukciók. Utolsó simítások, kellékek a táskában, behelyezem a plugot. Szűkebb a fenekem a szokásosnál… keveset gyakoroltam… Végre becsúszik. Fotó: “Indulok munkába”. 7:55.

Válasz: “Láttad az előző levelem…?” 7:54-kor küldte. Egyszerre írtunk.

8:50-kor, parkolóház. Ugrál a szívem a mellkasomban és lüktet minden porcikám. Vissza minden!

Lerángatom magamról az undorító göncöket, belebújok a csini ruhába… felrakom a sminkem, és már indulok is! Tizenöt perc alatt ott vagyok, várakozok a lift előtt. Fülsüketítő csend van, azt is hallom, ahogy a talpam alatt lévő kavics bömbölő hangerővel súrolja a betont, ahogy mozgatom a cipőm. Megnyitom a fotóját a telefonomon… benedvesedek. És abban a pillanatban felbőgött a motor… felkanyarodott a hatodikra, elcsorgott a leghátsó parkolóhelyig, beállt, helyesbített. Csattan az ajtó, kattan az öngyújtó. “Jöhetsz”.

Lassú léptekkel közeledek, ahogy már megszokta. Az autójának támaszkodva áll, szívja a cigarettát. Az az ing van rajta, amit a legutóbb küldött fotóján visel. Öv, óra, karikagyűrű. Picit borostás, így még nem láttam. Beleszédülök az illatába. A táskámat és bőrdzsekimet a hátsó ülésre dobom és térdre ereszkedek. Végre megint… érzem a farka ízét, a felette lévő, sima domb illatát, az előcseppek fanyarát a nyelvemen… Kéjes táncot járva lüktet a hüvelyem, ahogy érzem, hogy ő is megkeményedik… egy lehelet elhagyja az ajkait, majd egy nyögés… Őrjítően izgató a hangja! Magára húzza a fejem és ott tartja… A torkomig érzem a keménységet, fogy a levegő, egekben a pulzusunk… Lehúz magáról, majd utasít, hogy forduljak meg. Nadrág le, popsi kitár, benne a plug. Kihúzza, majd szinte azonnal magamban érzem!

Mennyei fájdalom! Kemény, ütemes, követelőző, szigorú… Hangot adok a fájdalomnak, de még nem hagyja abba… istenem, mennyire imádom, hogy még nem hagyja abba! Majd egy gyors mozdulattal gumit cserél és vált! Tűhegynyire szűkült a pupillám, majd kitágult, mint az univerzum! Közelebb húzott magához és éreztem, hogy még egy mélyebb lökés és elmegyek. Megtörtént… Pulzálva fogadtam magamba újra és újra, miközben majd’ összecsuklott a térdem a gyönyörtől, ahogy előtte álltam. Közel járt… ismét az a kéjes nyögés… és lüktetve mélyedt belém a farka. Elélvezett. Ebben a pillanatban – immár másodjára – én is.

Rendbe tette magát, majd odaadta a gumit és utasított, hogy fogyasszam el a tartalmát… Már kezdtem csalódott lenni, hogy nem érezhetem az ízét, és mégis megajándékozott vele. Tökéletes… Mocskos… Borzongatóan beteges… Micsoda gyönyörű világot építünk ketten! Milyen szigorú, roppant erejű pilléreken egyensúlyozunk, míg össze nem állnak a téglák és közéjük nem kerül a malter… Óh, mennyire kívántalak már, nem is tudod.