Hármasban

Egyszer csak felhívott Zs. még hétfőn… Megszervezte az egyik “barátnőjével”, hogy együtt legyünk hármasban. Némi félreértés tisztázása és pici lelkizés után összejött a dolog. A lány helyes volt… most válnak férjével, huszonhat éves, karakán, de erős önbizalomhiánnyal küszködik. Súlyából adódik, elég telt alkat – közel száz kiló, nálam picivel még alacsonyabb is – 1,55 körül lehet. Nőiesen csókol, de röviden.

Megmutattuk neki, milyen amikor egy picikét bedurvulunk, de alig-alig látott valamit. Magunkhoz képest nagyon finomak voltunk Zs.-vel. Az tetszett leginkább, hogy Zs. maga mellé emelt. Engem kényeztetett először mindenben, majd mikor a csajra került a sor, mellé térdeltem, ahogy dugta, vagy átvettem a csikló izgatást, amíg ő ujjazta, kezembe vettem a dildót és azzal dugtam a lányt, miközben ő nyalta… Ketten dolgoztunk rajta, én azonban magamnak sajátítottam ki Zs-t, és nem engedtem magamra a lányt mellé.

Legvégül egymással szembe térdeltünk az ágyra, csókolóztunk és izgattuk egymás a lánnyal, miközben Zs. a szánkba élvezett. Tele szájjal csókolóztunk még egyet, majd fürdés, még egy cigi, beszélgetés és búcsú. A lány ott maradt, én hazamentem. Így vannak jól a dolgok, mindenben harmónia volt és béke. Jól éreztük magunkat és minden bábu a helyére állt a sakktáblán.

Zs. kikísért az ajtón és a fülembe súgta: – Köszönöm neked a mai estét.

– Érted bármit, Zs! – félmosoly pici iróniával, de ő ezt nem érti, nem érzékeli… nincs meg benne ez a fokú szofisztikáltság.

Csók. Lift. Séta. Kisétáltam egyenesen a Duna-partra. Férjem még nem volt otthon. Megbabonázva bámultam a holdat és csak K-ra tudtam gondolni. Már majdnem elengedtem… De eddig tartott Zs. varázsa. Pár alkalom alatt lecsengett az újdonság és megint K. kék szemei foglalják le a gondolataim.

Eddig tudtam türtőztetni magam… Megláttam legutóbb az autóján a cége logóját… És előbújt belőlem a strukturált kutató, aki egykor voltam karrierem hajnalán.

Mindent tudok róla. Félelmetes, hogy az interneten minden adatunkat közzé tesszük önként és dalolva. Még egy olyan óvatos ember is, mint ő.

A fejemben zsong ez a rengeteg információ. Ha tovább kutatnék, ezer meg ezer új adatot gyűjthetnék még be róla, de ugyan minek? Mire jó ez az önsanyargatás? Közben megint eltűnt. Pénteken nem írtunk egymásnak – nyilván… Hétfőn sem írtam neki. Kedden kapott egy három soros üzenetet és két fotót. Ma csütörtök. Eltelik lassan egy hét.

Zs. és a lány bulizni hívtak pénteken. Nem megyek el. A férjemmel akarok lenni.

Advertisements

Vasárnap reggel

Hajnalok hajnalán – hat órakor – jött az üzenet Zs-től, hogy nem érnék-e rá. Mint utóbb kiderült, akkor ért haza a buliból és rendkívül kanos volt… 🙂 Reggel nyolckor ébredtem fel, akkor válaszoltam. Nem különb állapotban ébredtem én is… nedvesen. Tudtam, hogy délelőtt amúgy is egyedül maradok… Felkeltem, megfürödtem, átmentem hozzá.

Ez most kifejezetten durva session volt. Megviselt fizikailag, itt-ott még érzem is a nyomát. Noha nem ettem semmit reggelire, az a két korty energiaital, amit Zs. adott, megtalálta az útját visszafelé. Utána már csak a bőséges nyál árasztotta el, ahogy újra és újra lenyomta magát a torkomon. Huszonkét centiméter vastag, beton keménység. Még most is fáj a torkom kicsit.

Először persze én kaptam kényeztetést, kézzel is, orálisan is, fantasztikusan csinálja, úgy vezeti le az orgazmust nyelvvel, ahogyan még nem tapasztaltam, közben két majd három ujjal ujjazott és másik kezével a mellemet markolta erősen. Nagyon izgatja a látvány, ahogy elélvezek és érzem közben, ahogy marokra fogom, hogy egyre keményebb, ettől én is mind magasabbra hágok. Egy folytonos gyönyör-hullám az egész, ami a csipetnyi fájdalommal és kényelmetlenséggel válik tökéletes egésszé, mert utána még kellemesebb a kiteljesedés.

Majd tágított. Először csak az ujjaival, aztán a “szörny-pénisszel”, ami felér egy kisebb fatuskó méreteivel… Ijesztő! A másik, vékonyabb “barátját” pedig közben a fenekembe tolta…

– Az öklözés nem fog menni.. legalábbis egyelőre. – Szólt oda miközben a fürdőbe vitte a belőlem kihúzott dildókat, úgy… a nyolcadik orgazmusom után.

– Hány ujjad volt bennem?

– Mind az öt, így… – mutatta kúpot formálva az ujjaiból. – De az öklöm már nem megy be… akárhogy próbáltam… nem akartam durva fájdalmat okozni.

Végül jött a kedvenc részem… A várva várt behatolás! Hihetetlen állóképessége van, fogalmam sincs már, hányszor élveztem el alatta, egyetlen hatalmas orgazmus volt végig, amíg bennem volt. Imádja, ahogy rászorítok a hüvelyemmel, olyankor felnyög, és ettől még jobban megvadulunk mindketten. Hátra fogta a kezeim ismét, a fejem fölé, úgy döfött belém újra és újra… Összecsúszott a tenyerünk, most nem a csuklómat fogta, hanem egymásba kapaszkodtunk. Annyira élvezem ezt: másnak az árnyas parkokban andalgós, romantikus kézfogás az összekapcsolódás netovábbja, én pedig ebben a lángoló, mocskos pokolban tudok csak elégni… Ez az én “kézfogásom”, ahogy szorítja össze a tenyerem, míg már majd’ összeroppannak az ujjaim, közben úgy mártja belém magát újra és újra, mint egy faltörő kos. Birtokló, erőszakos, vad… ALFA.

– Ugye tudod, hogy a seggedbe fogok elélvezni..? – lehelte miközben finomabb lökésekkel “pihent” bennem. Ekkor egészen közel volt az arca az enyémhez, bámultam a hatalmas, szürkés-zöld szemébe, amit teljesen elöntött az extázis. Már nehezen fogta magát vissza…

– Igen… volt egy ilyen érzésem… – mosolyogtam huncutul.

Még volt egy utolsó hajrá… még elszorította a torkom, másik kezével vállára vette az egyik combom és úgy hágott meg, hogy az arcáról lefolyó izzadtság az én arcomra csöppent. Közben csókolt, mélyen, keményen, időnként lágyan… kergettük egymás nyelvét, miközben odalent lucskos, csatakos összecsapódásokkal űztük egymást az extázis már-már őrült szintjeire. Ekkor a csípőm alá rakott egy párnát és áttért a másik lyukba. A session kezdetén szépen ellazított, megujjazott ott lent is, majd tágított kicsit a dildóval, így őt már viszonylag könnyen fogadtam be, de még mindig kellemetlen volt. Az arcomra akaratlanul is kiült a fájdalom, de végül belém élvezett – gumival. Óvatosan fordult le rólam, csókot adott és rögtön a fürdőszobába ment. Nem tud háton feküdni, újabb részleteket varrtak a hátára a tetoválása folytatásaként. Alig értem hozzá, felszisszent, így miután megfürödtünk, gyengéden megtörölgettem és bekentem a színes hegeket.

Segítettem összepakolni, beraktam a mosógépbe az elhasznált törölközőket és vártam, amíg felöltözik. Elkísértük egymást egy darabon; ő ebédet vett magának, én hazafelé vettem az irányt, vasárnapi ebédet főzni.

Említette, hogy van egy barátnője “extrákkal”, akivel akár hármasban is lehetnénk… De ott semmi durvulás, az a lány nem bírja az ilyesmit. Mosolyogtam magamban. Mesélt a péntek és szombat éjszakájáról, mindkettőt átbulizta, ivott… Megtáncoltatta a fél szórakozóhelyet, akit csak lehetett. Aztán egyedül tért haza és engem hívott. Nem volt szerencséje, vagy csak nem hagyta el a járt utat a járatlanért. Korábban sokat morfondíroztam volna ezen, de az az igazság, hogy cseppet sem érdekel. Nem akarok tőle semmit, éppen ezt, amit ad. Ő is pontosan ennyit akar tőlem. Néhány kellemes órát időnként.

– Nem alszol itt egyik este jövő héten? – kérdezte két aktus között.

– Még az is lehet, hogy meg tudom oldani, de tudod… nálam ez mindig kérdéses.

– Tudom, tudom… férjed miatt. Csak azért kérdem, mert jövő héten leszek már csak ebben a lakásban. Itt kényelmesebb, közelebb is van hozzád…

– Akkor igyekszem valahogy megoldani – mosolyogtam.

Megbeszéltük otthon. Vagy a kedd vagy a péntek játszik… Remélem, valamelyik jó lesz neki. Azután – úgy hiszem – egy időre búcsút veszünk egymástól…

 

A hetedik – Rendezettség

– Kérhetek valamit?
Mi lenne az?
– Megujjaznál úgy, hogy közben fojtogatsz..?
Működhet… de nem élvezhetsz hangosan…
– Csendben leszek. Remélem, levegőhöz sem jutok majd… 😉
Rendben. De utána le kell nyelned.
– Élvezettel nyeltem le a spermád korábban is… 😉
– Helyes! 🙂

Tegnap megbeszéltünk mindent e-mailben. Reggel 7:48-kor jött az üzenet: “Én már itt vagyok. Szólj, ha megérkeztél” Szóltam, most a félemeleten találkoztunk. Autóján kis logó hirdette a cége nevét, tisztára mosva állt kissé ferdén parkolva a kocsi, mikor odaértem még benne ült. Kiszállt, a csomagtartóhoz sétált: katonás rend volt benne, ipari törlőkendők és kis törölköző… Hm.

– Ülj oda és tedd fel a lábad – halk szavú, mint mindig, de ellentmondást nem tűrő.

Félrehúzta a bugyim, de nem fért rendesen hozzám… útban volt a ruhám, a magas talpú szandál egyre csak lecsúszott az autó fényesre polírozott, fehér karosszériájáról.

– Nem lenne egyszerűbb, ha ezt levennéd..? – nézett rám dorgálón… Ilyenkor mindig butuska kislánynak érzem magam egy pillanatra, és úgy is viselkedek…
– Aham…. – csak ennyit bírtam kinyögni és bólogattam mosolyogva, ahogy egy engedelmes kis szolgához illik.

Lecsúsztattam a bugyit, egyik lábam kidugtam belőle és visszaültem. Belém nyúlt, először csak egy ujjal.

– Már nedves vagy…? – meglepődött.
– Ühüm… – néztem fel rá nagy boci szemekkel. Indulás előtt megnéztem otthon egy… kis inspirációt pornhub-on, így már nem voltam száraz odalent…

Kicsatolta az övét és kihúzta a bújtatókból… Óh… itt már bizsergett minden porcikám. A látvány, ahogy végigsiklott a derekán a kemény bőrszíj… Tudtam, hogy most valami nagyon jó dolog következik… Amiről már sokszor ábrándoztam (-tunk együtt is) régen.

A nyakam köré kanyarította a bőr övet, becsatolta és meghúzta. A mennyekben éreztem magam..! Erősen tartott, közben másik kezével ujjazni kezdett. Ahogy felszisszentem, azonnal megrántotta a nyakam körül a szíjat, végül szinte ájulásig jutottam már… Közben lüktetett a hüvelyem a gyönyörtől… Mikor elernyedt a testem orgazmus után, elengedett. Majd csettintett és maga elé mutatott.

Ismerős illat, íz, forma… Ő is húsfasz, félkeményen is méretes, leér a mandulámig. Finoman kezdtem… Meleg, puha, nedves ajkakkal zártam körbe, majd nyelvemmel ügyesen feltoltam a bőrt és benyeltem tövig. Zs. ügyesen tanított…! És az ő szerszáma nagyobb is valamivel, így most K. tökéletes farkát egészen a torkomig engedtem, nem is volt olyan feszítő. Meglepődött rajta… Élvezettel tolta belém magát újra és újra… már nem bírt uralkodni a vágyán, a hajamba kapaszkodott és magára húzott, de nem kellett nagyobb erőfeszítést tennie… Egyik pillanatban egyszer csak mélyre engedtem és bent tartottam. Felső ajkam a farka fölötti puha, párnácskába ütközött, számat kinyitottam és hagytam, hogy hallgassa, ahogy csattog bennem… tudtam, hogy ez hatásos lesz… éreztem az előcseppeket. Majd megállt:

– Magaddal hoztad amit kértem?
– Igen… – bólintottam elmosódott arccal. Majd fejével a táskám felé intett, odamentem, kivettem a vibrátort és miután visszatérdeltem elé, magamba toltam, így szoptam őt tovább. Alig kellett pár másodperc… Hallgatta, ahogy cuppogva kényeztetem magam odalent, és közben őt ismét tövig toltam magamba. Egyik kezem a farkára tette – még sosem fogtam meg kézzel! Igazi, finom, light torkon baszás történt, hölgyeim és uraim… Nem olyan kegyetlen és nyers, mint Zs-vel, de azért egy péntek kora reggelhez éppen tökéletes!

Miután végzett, természetesen lenyeltem. Már nem pofozott meg, amikor felnéztem rá elkenődött sminkkel és elégedett mosollyal… Talán még tetszett is neki a műve. Ott hagyott, előre ment törölközni, kis zacskót szedett elő, majd odanyújtott nekem is egy törlőkendőt. Mivel ruhában voltam, a térdem ismét csupa por lett, előre mentem én is a táskámhoz és nedves törlőkendővel tisztálkodtam. Majd visszabújtam a csomagtartó mögé, felhúztam a bugyim és megigazítottam a ruhám. Aztán megszólaltam:

– Milyen rendezett vagy! – biccentettem a csomagtartó felé.
– Mérnök vagyok. Minden mérnök rendezett! Minden jó mérnök… – helyesbített.

Mesélt magáról… Minden este kikészíti a következő napi ruháit, mindene szépen egyenesen, élére állítva, párhuzamosan, katonás rendben áll. Utána nem kell pakolni soha… Ő gyerek kora óta ilyen… Hm…

Cigarettára szerettem volna gyújtani, de rámutatott a tűzjelzőre… Én pedig az ablak felé mutattam, mondván, hogy ott talán már biztonságos, “de te vagy a mérnök..! itt már el lehet szívni egy cigit?” – huncutul mosolyogtam. Elővette a csomagot, kattant az öngyújtó, beálltunk az ablak elé. Figyeltem a reggeli napsütésben az arcát. Jó négy napos borosta rajzolta ki az arcélét és karaktert adott neki… Néhány apró ránc keretezte be kék szemét, ahogy mosolygott időnként. Nem túl vastagok az ajkai, de nem is papír vékonyak, apró fogai vannak, közepes vastagságú szemüvege, zselézi a haját, amitől egy árnyalattal sötétebbnek tűnik. Bőre mindehhez fehér; világos ing, világos szürke nadrág. Kontrasztok. Miközben belül… – leszámítva ezt az apró kis “abberáltságot”, amit művelünk – egy kiábrándítóan hétköznapi férfi 🙂 Őrjítően kocka… Középszerűen átlagos. Az a gondolat fogalmazódott meg bennem, miközben beszélgettünk: “nem lennék a felesége”. És ez mindent elmond.

– Ha körülötted rendetlenség van, mi lehet a fejedben? – folytatta az okfejtést, immár cigarettát szívva.

– Hmm… nem tudom, mi lehet az én fejemben… én Excelekben gondolkodom, rendszerekben, még az asztalom elrendezése is lean… – Tényleg így van… 🙂 Talán ebből a szempontból összeillünk… Bár, ha tudná, hogy csak a munkámban vagyok ilyen, egyébiránt pedig időnként a föld fölött két lépéssel libbenve rombolom a környezetem és önmagam, tobzódva a káoszban…. 🙂 No mindegy.

Ezután szóba jött a munka, elmesélte mivel foglalkozik, milyen pozícióban dolgozik, melyik cégnél, mennyit keres… Mik a jövőbeli tervei, hitel, gyerek, feleség…

– Nem akarsz munkahelyet váltani? – dobtam be a témát.

– Még az is lehet, hogy megfontolnám… Ja tényleg, te HR-es vagy! – mutatott rám a félig leégett cigivel.

Majd szakmáról beszélgettünk, piaci helyzetről, munkaerő hiányról, bérsávokról, önéletrajzról… Vállalati oldali HR vs Executive Search – közép- és felső vezetői szinten már szóba nem jön a toborzás! Javasoltam neki, hogy küldjön egy CV-t, és szívesen látom egy karrier-tanácsadásra… 🙂 Na az lenne még szép!

– Elszívok még egy cigit! – visszament a kocsihoz, én is rágyújtottam még egyre. Még éreztem a számban az ízét, kaparta a torkom, ahogy beszívtam a füstöt.

Megeredt a nyelve, szívesen mesélt, előkerült a politika is egy pillanatra, a GDPR, a szabályozások, amiket be kell tartatnunk mindkettőnknek a munkahelyeinken. A vezetőség, a kollégák, a bürokrácia…

Step by step, K. Baromi nehéz veled. Pedig lehetne egyszerű… A kocka két oldalát most már ismerem… Már csak úgy kell forgatnom, hogy megmutassa magát a többi is! De veled nem lehet tervezni… Sosem lehetett. Talán eltűnsz megint, talán időről időre visszatérsz. Nincs bennem görcs, nincs bennem akarás…

Hazaérve még otthon találtam a férjem. Az általam kora reggel kikészített reggelit majszolta egy szál alsógatyában ülve az asztalánál. Gyönyörű, sportos lábát keresztbe téve ücsörgött a gépe előtt – már megkezdődött neki is munka. Ahogy rám pillantott, elöntött a földöntúli boldogság és elégedettség: “az enyém mennyivel jobb”! 🙂

Most életem puzzle-ja minden ponton tökéletesen illeszkedik. Boldog vagyok. És ettől legbelül rettegek, mert tudom, hogy pillanatnyi csupán. De most nem érdekel, nem figyelek erre… Úszom a vidámságban és csak örülök mindennek és mindenkinek, aki az életem része. Ami eztán jön pedig… az majd a jövő. Nem érdemes még gondolkodni rajta! Ma öröm, nevetés és buli lesz délután a csajokkal, hétvégén pedig a gyönyörű szerelmem karjaiban pihenek. Mi több kell a tiszta, hétköznapi boldogsághoz..? 🙂

 

Letisztult

Már csak ketten vannak. Mindkettő minőségi, de ha össze tudnám őket gyúrni, az lenne a tökéletes! K. visszatért, Zs. állandóvá válik lassan.

Tegnap előtt felmentem hozzá ismét. Vittem egy üveg bort, almalével kevertük és kiültünk az erkélyre. Mesélt a napjáról, a munkáról, a hétvégéjéről, majd elmondta, hogy mi fog történni:

– Először te kezdesz, tele akarom élvezni a szád… Ne aggódj, nem lesz most mélytorkos, nem lehet minden alkalommal… – mosolygott.

Levetkőztetett, majd ő is kibújt a farmerből és pólóból. Az alsót már én hámoztam le róla, kissé mohóbban, mint szokás… Félig már kemény volt. Hosszasan kényeztettem, mélyen, puhán, majd váltottam vákuum hatásra, igyekeztem benyelni amíg még levegőt kaptam és bőséges nyállal árasztottam el a makkot időnként – izgatja a látvány. A végén a számba élvezett, ahogyan elmondta.

Eztán következett a “revans”. Kétszer élveztem el… csiklóval! Ilyenre egy aktus alatt még nem volt precedens… Isteni a nyelvjátéka! Közben ujjazott, amivel még gyorsabban jutottam a csúcsra… Mikor éreztem, hogy közel járok, már pulzált a hüvelyem az izgalomtól.

– Tudod mozgatni az izmot odabent..? Nem minden nő tudja… – bólintott elismerően, majd megcsókolt. Éreztem az ajkain a saját ízem.

A behatolás most mély, gyengéd és forró volt… Minden lehetséges ponton összeért a testünk, hol vadabban mártotta belém magát, hol egészen mélyen, mintha már a hasamban érezném… kitöltötte minden porcikám a gyönyör. Az utolsó orgazmusnál egymás szemébe néztünk: láttam, ahogy lassan lecsukódnak a pillái a kiteljesülés pillanatában és közben felnyögött. Extázis….! Végül a hasamra, melleimre élvezett.
Aktus után beszélgettünk, pihentünk, youtube videókat nézegettünk, és végül elindultam haza. Édesen egyszerű, de testileg tökéletesen passzoló Zs. Finom vagy mindig, mint egy hűsítő limonádé a legforróbb napokon, vagy forró kakaó a zimankós időben.

Csütörtökön talán ismét találkozunk, ha a munkánk úgy engedi.

K-val pedig talán pénteken. Szervezés alatt…

De leginkább a hétvégét várom. Iszonyatosan hiányzik a férjem! Pont úgy jött ki a lépés, hogy minden délután külön programja volt, így szerveztem én is magamnak… De most már őt akarom. Puha, meleg, biztonságos boldogságot. Elveszni a hatalmas karjaiban, a meleg tekintetében és beleburkolózni az illatába…

Csalódás a Duna-parton

Lassan egy hónapnyi levelezés szerepel a leltárban, mellette néhány vita, néhány izgalmas szex-chat és pikáns fotók, videók. Ám nem hiába kértem és vártam a személyes találkozást. Az mindig más egy kicsit… Az K-val is nagyon más volt, és a mai napig egészen furcsa és érdekes. Mintha egy másik ember ülne az éteren keresztül küldött szavak mögött… Mikor azonban testet kap, minden megváltozik. Ott és akkor már nem csak a puszta tudat, nem csak a belső, nem csupán a gondolatok és ösztönök számítanak.

Meglepődtem, mikor odajött hozzám és megláttam. Nem ilyenre számítottam… Picit más, mint a fotókon. Picit más élőben a beszélgetés, mint on-line. És… egészen más az érintése, mint elképzelve. Majd’ két órát ücsörögtünk a Duna-parton, a Margitsziget egyik eldugott csücskében, fákkal és bokrokkal elválasztva a rekortán pályától, ahol percenként átfutott valaki. Egy szomorú fűz alá telepedtünk és figyeltük a túlpartot. Előkerültek a cigarettás dobozok, kattogtak az öngyújtók, ellenünk dolgozott a szél… Izgultam, mert többet vártam. Ott ülve azonban… csupán barátinak éreztem a dolgot.

Amikor megcsókolt, puha volt és röviden érintette az ajkam, amikor pedig felcsúsztatta a kezét a combomon és belém nyúlt, csak a testi reakciókat éreztem, semmi többet. Nem volt szétáradó adrenalin, sziporkázva felrobbanó endorfin-löket a mellkasomban, nem jöttek le a csillagok az égről… Úgy éreztem magam, mintha egy jó baráttal eldöntenénk, hogy kényszerből kicsit túllépünk a barátságunk határain… de nem sikerül.

Előkerült a farka… Furcsa, nem láttam még ilyet… Megőrzöm a férfiúi becsületét, így sem a formájáról, méretéről, sem az időtartamról nem nyilatkozom. Nagyon fel lehetett izgulva… Kézzel végeztem ki.

Annyira hiányzik neki egy nő érintése, törődése, közelsége, szeretete… Teljesen biztos, hogy én nem vagyok képes ebben tovább lépni. Minden jel és minden érzékszervem abba az irányba mutat, hogy ezt itt és most lezárom, annak ellenére, hogy írásban nagyon inspiráló volt. Élőben azonban… Ráadásul a dolgok lelki vonzata is romlott és posványos, már most. Nem tudja mit akar és kitől… Nem találja Önmagát. Megkeresni vele és helyette pedig nem az én dolgom lesz.

Viszont..! Várom, hogy találkozzak ismét Zs-vel. Észrevettem, hogy hagyott egy ujjnyi foltot a csuklómon legutóbb, mikor megszorította a kezem… Imádom az ilyen nyomokat… mennyire szerettem azokat is, amiket K. hagyott rajtam. Ő ismét eltűnt. 🙂 Hát Isten áldja!

Lassan elfogynak a betűk az ábécéből… És csak egy valaki ÖRÖK és megmásíthatatlan… Mindenki más csupán néhány jelentéktelen fejezet naplóm lapjain.

Szeretőm

Hány alkalom után lehet annak nevezni valakit? És egyáltalán… mit jelent ez a szó? Van benne érzelem, beszélgetés, közös gondolatok, gyengédség, italok, vacsora, tánc, nevetés… Vagy csak állatias, esetleg olykor gyengéd szex..?

Tegnap is felmentem hozzá. Ráírtam, otthon volt, megbeszéltük, hogy munka után hazaugrom zuhanyozni és már megyek is. Így is lett. Várakoztam kicsit a kapuban, majd lejött értem. Csók, ölelés, simítás.

-Már vártalak. Örülök, hogy jöttél! – a nyakamba csókolt.

Felmentünk, ittam egy kortyot, majd levetkőztetett. Ő is levetkőzött, rögtön mohón a számba vettem, kényeztettem, nyalogattam, be is nyeltem tövig – hatalmas húsfasz, kissé elvékonyodó, nyílvessző forma, nem görbe, nem ferde, épp jó! Csak épp… elég hosszú… Túl hosszú ahhoz, hogy ne adjam ki magamból újra és újra az ebédem… Tanít, türelmes, figyel rám, meg-megáll, elmagyarázza…

-Figyelj, most tövig be fogom tolni, vegyél levegőt!.

Újra jön az inger, patakokban folynak a könnyeim, elmosódott a sminkem, közben ő hajamnál fogva tart és mártja belém magát újra és újra… Olyan édes ez a kínlódás, hogy nem bírom abbahagyni, csak mikor már remeg minden porcikám és sajog a fejem is. Megfürdet, megtöröl, ő is lemossa magát és pihenünk egyet az erkélyen egy cigivel.

Bámuljuk a várost, az alattunk nyüzsgő körutat, a rohanó embereket, a csilingelő villamost és a szemközti házak ablakait. Elmeséli, hogy az egyik ablakból látni szokta, amint egy lány meztelenül edz a szobabiciklijén…

-Kiverted már rá?- kérdeztem pajkosan.

-Még jó..! – jött a válasz széles mosollyal.

Játszom közben a még mindig félkemény szerszámmal, óvatosan mozgatom rajta a kezem, finoman… néha elkalandozok a kemény, teli herékhez.

-Jól bánsz vele – mosolyog, majd beleszív a cigarettába és felém fújja a füstöt.

Igazi “rossz fiú”… az a fajta, akitől óvnak anyáink, aki görbe utakra visz, aki kihasznál, aki összetöri a kicsi lány szívét. Kinek rossz arcú, kinek sármos, vásott kölyök-képű srác lenne, ha elmennének mellette az utcán. Én is elmennék mellette az utcán… Minden bizonnyal. De mégis összehozott a sors. Olyan testi kapcsolódás és olyan eszeveszett kémia van közöttünk, hogy rendesen elveszítem az eszem, amikor hozzám ér.

Kinyalt. Elélveztem… Mély volt és intenzív. Mellém feküdt, simogatott, megujjazott…

-Tíz orgazmusig meg sem állunk! – súgta huncutul a fülembe. És be is teljesítette. Előkerültek a játékszerek. Az első dildó egészen baráti, bár méretes darab… Majd jött a “nagy testvér”. Hatalmas, óriás-fasz. Meggyőződésem, hogy élőben ekkora nem is létezik. Tágított. Milliméterről milliméterre… Lassan, óvatosan, rengeteg síkosítóval. Időnként rám köpött, izgatta a csiklóm, belém nyalt. Édes minden érintése. Olyan kettősség, amit kevesen képesek elérni: egyszerre finom és gyengéd, figyelmes és óvó, ugyanakkor határozott és kemény, időnként váratlan és éppen csak annyira fájdalmas, hogy őrülten jólessen.

Kutya pózban végeztük be; a fenekembe élvezett. Előbb csak lazította, izgatta, bekente síkosítóval, megujjazta, majd belém döfött. Fokozatosan tolta magát egyre beljebb és gyorsított a tempón. Belém élvezett – gumival persze. Tudta, hogy fáj, tudtam, hogy tudja, és érezte mennyire vadulhat be. Utána magára húzott, a vállán pihegtem.

-Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam – lehelte a fülembe.

Mosolyogtam rá, és megköszöntem. Szinte alig kellenek szavak.

– Csoda, hogy nincs senkid! – mosolyogtam később, mikor már szóhoz tudtam jutni.

– Képtelen vagyok a normális párkapcsolatra… – puszit nyomott közben a homlokomra.

– Csak megfelelő nő kell hozzá… Ilyen vadállatot nem lehet ketrecbe zárni! – Simogattam én is közben a mellkasát.

– Veled el tudnám képzelni magam. Szexuálisan nagyon passzolunk… legalábbis. – Kis csönd… majd homlokpuszi után ismét megszólalt: – Életünk végéig szeretők leszünk! – nevetett.

Pihenés után vacsorát főzött, meztelenül. Lábai között pihent hatalmas szerszáma, ami meg-meglebbent, ahogy ide-oda járkált fel-alá a konyhában. Húst sütött, megtálalt, innivalót töltött, dinnyét kockázott fel és visszamentünk mindennel a nappaliba, hogy a TV elé telepedhessünk. Valami ezer éves akció film ment az egyik csatornán. Vacsora közben arról beszélgettünk, ki milyen filmeket szeret. Majd a hátán végigvonuló, friss tetoválást babráltam, bekentem az ápoló krémmel, csókolóztunk, ismét elszívott egy cigit az erkélyen és lassan búcsúztam.

– Jó volt, hogy jöttél… örültem neki, hogy itt voltál velem – csókkal búcsúzott. Sosem tudjuk, találkozunk-e még. Semmi nincs eltervezve. Bármelyik pillanatban zárulna le, így lenne tökéletes, ahogyan volt. És ebben rejlik Zs. zsenialitása.

 

Zs.

– Na, mesélj el mindent Laurám, hallani akarjuk a részleteket is! – már kint álltunk cigivel a kezünkben, fröccsök sorakoztak előttünk. Baba kíváncsian faggatott.

– Csajok, ez a péntek este… ilyen még nem volt! – kezdtem bele a mondókámba. Majd szépen sorjára vettem az eseményeket.

– És, találkoztok még?

– Nem cseréltünk számot… – vallottam be.

– Jó, hát meg lehet keresni… Hogy hívják? – mindketten előkapták a telefont, mint valami női nyomozóosztag.

– Zs… De a vezetéknevét nem tudom. Nem tudok semmi mást róla…

– Hát bazdmeg Laura, mi az, hogy nem tudsz semmi mást róla? Valami csak van, gondolkodjál! – Baba le sem tagadhatná, hogy katona 🙂

– Ami azt illeti, Baba, pont te kellesz nekem! Annyit tudok róla, hogy tiszt… Valahol… valami alakulatnál…? Mit tudom én! – kutattam az emlékeimben, végigpörgettem az estét, bevillant a kép, amikor megmutatta az igazolványát…

Baba sorolni kezdte, hol érdemes utána nézni, lázas keresésbe kezdtek. Nem fűztem hozzá sok reményt, kimentem mosdóba. Mókuska szólalt meg potom 3 perc után.

– Megvan, ez ő!

– Ez kurvára ő!!! Laurám, gyere már!

Bejelöltem. Rám írt. Visszaírtam. Visongás, fröccs, cigi, “úristenmostmitcsináljak?” “hátírjálvisszanekibazdmeg”, még egy fröccs, megjött a pizzafutár, zsong a fejem, közben Zs. üzenete: “Ma nem érsz rá?” Forgott velem a szoba. Az összes porcikám kívánta, de mégis féltem. Most józan voltam – viszonylag… péntekhez képest mindenképp. Most gyengédségre vágytam – péntekhez képest… mindenképp!

Lányok megették a pizzát, én közben fürödtem, majd magamra kaptam egy piros nyári ruhát – se bugyi, se melltartó alá. Elbúcsúztunk, ők hazamentek, én sminkeltem. Lüktetett a fejem, izgultam, nem akartam, hogy elrontsa ez a villámrandi a péntek éjszaka emlékét. Megegyeztünk, hogy most csak egy órám van. Hamarosan itthon lesz a férjem, addigra illik nekem is hazaérni. Rendben. Belement. Gumi a zsebemben – nálam volt itthon. Telefon a másikban. Lakáskulcs, irány a lépcső.

Ahogy kiléptem a kapun, homlokon csókolt a meleg, nyári este. Igazi, langyos szellővel simogató, bogárzümmögéses, fülledt hangulat telepedett rám, körbeölelt, ahogyan hamarosan átkarol majd idegen szeretőm. Úgy éreztem, az utcán mindenki engem figyel… Mintha mindenki pontosan tudná, hova megyek és mire készülök… Talán csak a piros ruha miatt, talán hosszú, csapzott, még vizes hajam miatt, amit időm sem volt már megszárítani.

Végigsétáltam a körút mentén, és az ismerős kapu alatt már ott várt. Magához húzott, megcsókolt. Visszajött hirtelen minden emlék a péntek éjszakából. A szemébe nézve, mintha egy titkos utat nyitott volna meg az emlékek között. Kölni és cigaretta illata áradt belőle. Érintése most is gyengéd, de határozott volt. Felterelt szépen a lakásba. Ablak nyitva, ment a TV-ben valami bugyuta műsor, lehalkította.

– Nem gondoltam volna, hogy rám írsz… – mondta miután legalább tizennyolcszor elélveztem.

– Én sem… – mosolyogtam vissza.

Most gyengéd volt, alkalmazkodott a hangulatomhoz. Hosszú csókok, gyengéd nyalás, puha érintések… De azért éreztette fölényét, és én is megkívántam. A vége felé kissé megkínozta a melleimet, ami jólesett… És amikor isten tudja hanyadszor élveztem el… a combomat a vállára vette, oldalt fordított, és másik kezével elszorította a torkom. Szinte önkívületi állapotba sodort a gyönyörrel, és ez nála is megtette a hatást… Hangosan nyögve élvezett el, miközben én hangtalanul, lélegzet nélkül feküdtem alatta és csak néztünk egymás szemébe.

Beszélgettünk, elbúcsúztunk és elköszöntem. Péntekig még itt lesz, tőlem egy utcányira…

De ha végre összejön, ma találkozom T-vel is, aki a legígéretesebb jelöltem volt. Kezdem elveszíteni a fonalat. K. tökéletes, sötét alakja a homályba vész. Gyönyörű főnökasszonyom mondogatta mindig:

– Lesz még nála sokkal de sokkal jobb, meglátod!

Nem hittem neki. Pedig van… 🙂

815085