Másik e-mail cím megszüntetve – B. kizárva. Nem tudott vagy nem akart a sorok között olvasni. Nem is érdekel.
K-val nyugszik a sztori, biztos vagyok benne, hogy rám fog írni valamikor, de nincs kedvem hozzá. Ahogy végiggondolom, hogy újra meglátom, jön az a kínos csevegés, a pici feje, a szemüvege, a nyögése, az anál-fétise… Nem. Kösz, nem. Max. (MAX!) akkor, vagyok hajlandó szobára vinni, (én őt), ha nincs anál és az általam leírt forgatókönyv szerint játszunk. Kizárólag ekkor. Utána kiteszem a szűrét az ajtón. Se kávé, se csevegés, se puszi, se pá. Öltözz, takarodj.
Otthon viszont baj van. Bárcsak írhatnék egy levelet valami support oldalra… “Baj van, kedves support, segítsen!”
Ott tartunk a gyerek témánál, hogy Ő elment megvizsgáltatni magát. Nem próbálkoztunk eddig, de az ő filozófiája az, hogy mielőtt még nekiállnánk, legyünk tisztában vele, hogy egyáltalán lehet-e gyerekünk, mert ha nem, akkor megspóroljuk magunknak a több évnyi kudarcot. Ez is egy nézőpont…
Pénteken volt a vizsgálat. Előtte 5 napig no szex. Azon viccelődtünk egész héten, hogy csak legyen már péntek… és amint belép majd az ajtón, el is kap!
Szerda van. Egy ujjal sem ért hozzám. Voltam már jobb formában. Voltam már rosszabban is… Voltam sovány, kövér, teltkarcsú, 36-os és 46-os méret is. De még erre sem tudom visszavezetni a dolgot, mert akárhogy néztem ki, akárhány kiló voltam / vagyok, akármilyen színűre festettem a hajam a feketén át a világosbarnából vörösbe nyúló, majd szőke árnyalatokig, valahogy…. mégsem jó.
De ha ma azt mondanám neki hazafelé a kocsiban, hogy nyissuk meg ismét az ajtót, és tekintsünk ki, benne lenne. Holnap már happy finnish masszázson lenne, vagy valamelyik szexpartner kereső oldalon.
Iszony.hu – így kéne inkább hívni.
A logika nem enged másra következtetni, minthogy bennem van a hiba. Hiszen másik nőt ott és azonnal, amint lehetősége és engedélye lenne rá… Sőt. Ha valaki bepróbálkozna nála, rögtön felhívna vagy üzenetet küldene és közölné, hogy most van itt a lehetőség, és ő élne vele…
De az otthoni nem jó. Az már megvan. Azt már megunta. Az már ismerős. Az ugyanolyan.
A poén az, hogy ez nyilvánvalóan visszafelé is működik ám. Ő sem változott… ő is ugyanakkor és ugyanoda nyúl milliméterre pontosan, már 15 éve. Vannak kiemelkedő alkalmak, amikor baromi jó (általában akkor, mikor elmegyünk nyaralni, vagy hosszú hétvégére valahova, és kicsit ki tud kapcsolni). De ezt leszámítva… Nem hogy nincs kedvem, hanem egyenesen elutasítom a késő esti, sötétben zajló, ágyban, takaró alatti, langyos töcskölődést. Ez olyan, mint egy éhes embernek odavetni egy szelet penészes héjú kenyeret. Kösz. Ennél a semmi is sokkal jobb.
De mégis… Nagyon sokáig semmi másra nem vágytam jobban, minthogy ez megváltozzon benne. Hogy akarjon, hogy elkapjon nap közben, hogy kívánjon, hogy úgy igazán, nőként tekintsen rám. De most már nem. Beláttam, hogy ha ez ennyi év után sem változik, sőt romlik… akkor nincs mit remélni. Torkig vagyok az ígéretekkel és a 3 napig tartó csodákkal. Torkig vagyok a munkájával, a folytonos ígérgetéssel, hogy majd lazább lesz, az éjszakába nyúló home office-okkal…
Most… ha teljesen őszintén magamba nézek, valaki másra vágyom. Nincs arca, neve, teste… csak egy homályos sziluett. De… mindent erre az alakra vetítek ki, ami hiányzik.
Kétségbe vagyok esve. Olyannyira, hogy képes lettem volna megint valami hülyeségre… és ha ez így megy tovább – magamat ismerve -, képes is leszek megint odavetni magam egy csepp figyelem reményében.
És itt van elbaszva a sztori… A szex jó dolog, persze… de fundamentálisan azt jelenti, hogy elfogadod, befogadod és magadévá teszed a másikat. Ettől nem csak orgazmusod, de önbizalmad is lesz.
A férfiak sokkal nyersebben állnak ehhez hozzá. Nem gondolkodnak. Pina kell, nedves legyen és szűk. Élvezzek el, aztán csá. Nekem viszont nagyon hiányzik a törődés.
Talán ez eddig a legszomorúbb és legőszintébb bejegyzés ebben az elbaszott naplóban.
Ha férfi kurvát vennék magamnak, biztos nem a szex miatt venném meg… hanem a törődésért. A bókokért. Az illúzióért. A két órán át tartó idillért, amikor elhiszed, hogy újra beleszerettél valakibe és az viszonozza és te vagy a világ közepe számára.
Ezek jó érzések. A kis görcs a gyomrodban jó érzés. Mikor reggel úgy ébredsz, hogy az első gondolatod az, vajon mi van a másikkal? Vagy amikor nap közben jön egy nem várt üzenet… Vagy egy fotó – akár csak egy selfie az ebédjével.
Jó érzés az, ha bizonyítékát adják, hogy gondolnak rád. Hogy fontos vagy. Hogy számít az adott szó, hogy ha megígéred, hogy ott leszel, akkor ott leszel, mert AKARSZ találkozni a másikkal.
Úgy érzem, mindig félre vagyok téve. Ha üzleti meeting van, ha új ügyfél van, ha többlet munka van, ha tárgyalás van, ha sürgős eset van…. Úgyis mindig ott leszek, el lehet halasztani, arrébb lehet tenni, át lehet variálni, majd én alkalmazkodom. Majd a házasságunk alkalmazkodik.
Nem vagyok író, és nincs elég kifinomult szókincsem ahhoz, hogy kifejezzem, mennyire nagyon belefáradtam. Csupán az elveim tartanak vissza attól, hogy most azonnal ne keressek valaki mást. Anélkül, hogy erről bármiféle értekezést kezdenék Vele. De akkor már olyat keresnék, akivel tovább tudok lépni.
Aki el tudja dönteni, hogy mi a faszt akar az élettől – gyerek vagy szórakozás?
Aki olyannak szeret, amilyen vagyok, az összes faszságommal együtt, és hagyja, hogy bolondulásig rajongjak érte és gondoskodjak róla. Aki szereti a főztöm, aki megdicséri az új ruhám / hajam / sminkem. Akkora klisé az élet, hogy már fájdalmas. Mi a faszért nem mondják ezt el az embernek? Mert “jaj, a kis gyermeki lelkét nem romboljuk szét a kislánynak!” Miért, baszd meg, jobb ha magától jön rá, miután az élet lekevert neki pár büdös nagy pofont?
Én bizony megtanítanám a lányomnak, hogy a fiúk máshogyan vannak bedrótozva, és talán ha tudja, mire készüljön, nem érik csalódások. Akkor ő már könnyebben fogja ezt venni. Ügyesebben hoz döntéseket majd. Nem ragad le egy helyben, nem kapkod hülyeségek után és körültekintőbben választ, vagy könnyedén tovább lép.
Mindegy. Ez a nap is úszik a semmibe a szürke esőfelhők hátán. Viszi a szél.
Nem akarok tovább ilyen nyomorult lenni. Vidám akarok lenni valakivel.
Laura Naplója 