Cigarettes after sex

Sokáig játszottam a fejemben egy jelentet; mint egy folyamatosan újrainduló, pár másodperces videót vagy GIF-et. Idilli volt, már-már romantikus… az én keser-édes ízlésemhez illő.

Fekszünk az ágyon a vad, véres, szétszakító szex után. A fenekem zsibbad a fájdalomtól, a combomon, mellemen és puncimon hosszúkás, feldagadt hurkák mutatják az édes rombolásának nyomát, mint egy titkos térkép az Ő kifürkészhetetlen útjairól. A kezünkben cigaretta, amit hanyatt fekve szívunk. Erős… az övé, ő gyújtotta meg nekem. Beleszédülök, ahogy szétfeszíti a tüdőm. Oldalra fordítom a fejem és ott fekszik mellettem. A mellkasa nyugodt gőzgépként emelkedik és sűllyed, szemüvege alatt elnehezedik a szemhély: az orgazmus utáni édes fáradtság és kielégültség megnehezíti a testét és tudatát. Rám néz ő is és mosolyog. A nyakam köré simuló fekete bőrre erősített ezüst karika az összetartozásunk jele. Mint egy karikagyűrű. Beleakasztja az ujját és magához húz. Egy rövid, nikotin ízű csókkal jutalmazza alázatosságom, aminél értékesebb ajándékot nem is adhatna nekem.

Attól tartok, ez örökre álomkép marad. A testemből, az odaadásomból, az intellektusomból, a stílusomból, a bőrömből, az ajkaimból, a pinámból, a fenekemből, az alázatomból… csak egy parkolóházas találkozóra futja. Egy öt perces menetre és néhány csepp gecire, aztán két jó szóra. A szakításunk előtti levelében azt írta: “Azt érzem, szomorú vagy”. Jól érezted, K. Mindig szomorú vagyok miattad. Kibaszottul szomorú.

Advertisements

By the book

 

Tied back harness - Fine Art of Bondage - Art Photo Book

Ennek nem volt tétje. Úgy éreztem, minden mindegy, alakul majd valahogy. Laza beöntés reggel – már gyakorlott vagyok. Csipkés, fekete fehérnemű, csütörtök reggelhez illő ruhák és pufi kabát. Iszonyatosan fáztam… Picit késtem, de addig ő reggelizett. A vár aljában sikerült kivennie egy szobát, amihez tartozott reggeli is. Édes szájú 🙂 Mire megérkeztem, már túl volt a reggelin, kértünk még egy-egy kávét, aztán sütit hozott magának.

A kuglófja utolsó falatjait ette, közben a kávé ízét elemezgettük, a savanykás utóízt, amit nem könnyű megszokni, ezért sokan cukorral isszák. Ő cukor nélkül. Én is mindig. De akkor automatikusan téptem fel a cukros zacskót… Bizarr volt, hogy egy idegennel ülök szemben, akivel eddig kétszer kávéztam, és tudtam, hogy mindjárt keményen meg fog kúrni.

– Kérsz egy pohár pezsgőt, hogy ellazulj kicsit?
– Igen… köszönöm!

Megittam, ő is beleivott, de csak két kortyot. Autóval jött. Majd elindultunk a szoba felé. Ő már korábban becsekkolt, bent volt a bőr táskája, a kabátja és még egy kis sport zacskónak tűnő szütyő… Talán ma még edzeni megy…? Akkor még nem tudtam, mit rejt a kis tatyó.

Körbevezetett, kinéztünk a teraszra is, majd elmentem mosdóba. Aztán vetkőztem… Megragadta a vállam, félresöpörte a hajam és belém harapott… Még most is érzékeny a helye. Majd fenekelni kezdett, a húsomba mart….. a karjaimba, a combjaimba. Noha megállapítottunk egy biztonsági szót, nem állt szándékomban kimondani. Nem… fájdalmat akartam! És meg is kaptam…

A kis szövet zsák kötözőket rejtett. Háttal állt nekem, csak félig-meddig láttam egy pillanatra, hogy egy szájpecek is előkerült, de aztán úgy döntött a számat még használni akarja… nem lenne értelme betömni.

Így hát a hasamra fektetett; megkötözte a kezeimet, majd a lábaimat a karjaimhoz erősítette. Csak ütött, marcangolt és ujjazta a fenekem, közben néha-néha a számba adta a farkát. Hatalmas makkja van, a mérete is egészen szép, vastag is. Kellemes illatú, izgató az íze. De nem ment le rendesen a torkomon… Ekkora makkot még sosem láttam. Éreztem, hogy szétfeszíti a manduláimat!

Mikor már eleget kínzott, belekezdett az igazi gyötrelembe: kegyetlenül és hosszasan seggbe kúrt. Tövig… Először csak ordítottam, aztán már csak bőgtem… a sminkem összefolyt és maszatos foltot hagyott a ropogósra vasalt, hófehér ágyneműn. A nyálam a padlóra csorgott, ahogy egyre jobban lecsúsztam az ágyról a lökések erejétől. És egy idő után…. megszűnt minden létezni. Mintha a végtelen kékségben lebegtem volna… Mintha a tenger morajló zúgása csiklandozná a fülem, ahogy alattam csapkodnak a habok.

Miért nem Veled vagyok itt…? Hol vagy most… kivel vagy… miért nem velem vagy itt…? Mennyire szerettem volna, hogy te vegyél birtokba így… neked tartogattam…

G. vasmarokkal rántott vissza a valóságba. Határozott mozdulattal letépte rólam a köteleket, majd összezárta a lábaimat és ismét fölém hajolt… minden mozdulata kínszenvedés volt, újra és újra a szűk, szinte szűz fenekembe mártotta a hatalmas, duzzadó farkát. Végül hanyatt feküdt és magára húzta a fejem. Alig kaptam levegőt, tele volt az orrom a sírástól. Kirohantam gyorsan a fürdőbe, kifújtam az orrom, hogy levegőt tudjak venni, aztán bevégeztem a dolgom. Kellemes íze van… semleges. A hangja… nos, az nagyon izgató. A hangokra rendkívül fel tudok izgulni. Nincs is annál nagyobb “turn on”, mint amikor egy mély, férfias sóhaj vagy nyögés hagyja el a partnerem ajkait. Attól az én nedveim is beindulnak.

Miután lenyeltem, a szemébe néztem és csak mosolyogtam rá. Hálás voltam neki. Jólesett… jól csinálta. Nem gondolkodott, nem kerülgetett, mint B. Csak belecsaptunk a közepébe! Maga mellé hívott az ágyra és simogatott; a vállára telepedtem és beszélgettünk még egy kicsit. Kielemeztük a szoba belső dizájnját, beszélgettünk a lakásfelújításról – aktuális téma mindkettőnknél. Majd előre küldött fürödni, és miután végeztem, ő is beállt a zuhany alá, miközben én még sminkeltem. Minden nagyon természetes és kellemes volt. Úriember és igazi férfi.

Kíváncsi vagyok, találkozunk-e még.

Legközelebb azonban másról mesélek! Egy új kék szempárról.

Little Death*

Ötször élveztem el. Ebből négy B. által, egy pedig maszturbálás. Utóbbit is előtte úgy, hogy az arca milliméterekre volt a nedves puncimtól. Éreztem a leheletét magamon…

A szobát én foglaltam, de ő fizette. Tegnap találtuk ki, rögtönöznöm kellett. Találtam is egyet olyan helyen, ami mindkettőnknek közel volt. Nem a legjobb… nem a legfelszereltebb, de a célnak tökéletesen megfelelt. Odaértem időben, őt azonban feltartotta még a felesége. Elszívtam az erkélyen egy cigarettát, amíg várakoztam rá. E-mailben beszéltünk. Kávét hozott nekem.

Mikor belépett, már rajtam volt a fekete, bőr szemkötő. Sötétségbe burkolóztam, de ő jól látott mindent – minden remegő porcikám. Megérkezett, köszönt, kezet mosott, majd körbejárt. Leültetett és megitatott a kávéval, kaptam vizet is utána. Aztán sorjáztak a pofonok. Figyelmes volt és úriember. Kérdezett…

– Magának vannak határai a fájdalomban, Laura?
– Igen… 

– Most hogy érzi magát? Hogy tetszik a fájdalom? Nem túl sok?
– Nem. Még nem. 

K. nem kérdezett. Ő tudta. Ő érezte a határaimat. Ő valóban gyakorlott mestere volt ennek. B. még ügyetlen, mesterkélt. Izgult, talán jobban is, mint én. Nem élvezte, hogy bánthat… azt élvezte, hogy én élvezem. És ez buktatta meg… Bárcsak lenne benne egy csepp szadizmus, egy csepp hűvösség, egy csepp kegyetlenség…

Az aktus elején többször is sírva fakadtam. Szegény, azt hitte a fájdalomtól… Megijedt. Éreztem rajta, hogy tanácstalan. Pedig, ha tudta volna… Nem miatta sírtam, nem is a fájdalom miatt. A megrohanó emlékek és gondolatok csalták ki a maró savként kínzó könnyeket a szememből. Jólesett ez a kis megtisztulás.

Nem történt behatolás, mert ez a session a mohóság megfékezéséről és a türelem gyakorlásáról szólt, de majd’ beleőrült, hogy nem dughatta be a farkát a csatakosra nedvesedett puncimba. Hozzáért, csúsztatta fel-le a makkját a csiklómon, de nem hatolt belém. Ez önfegyelemre vall… de ezzel még nem fog elkápráztatni. Sajnos a méreteivel sem. Nem túl kicsi, de nem is olyan nagy. Még elég is lenne… De mikor végre a számba vettem, konkrétan 5-6 mozdulat után elélvezett. Szép kis mennyiséget lövellt az arcomra és melleimre. Mentségére legyen mondva, hogy ekkor már több, mint másfél órája húztuk egymást és majd’ szétrobbant a farka az izgalomtól.
Semleges ízű a spermája, “vizesebb” állagú. A farka és a bőre illata kellemes, de a teste nem inspirál… Bár nem láttam, összeért a testünk, és engedte, hogy végigtapogassam… Levetkőzött ő is. Teljesen.

Öreg hiba… Bőven elég lett volna a nadrágból kibújtatni magát.

A kezei kicsik. Megengedte, hogy megnézzem a kezét, amivel épp a bőrszíját tartotta. Később elfenekelt vele… csípős kis ütések voltak, élveztem. A bőre fehér, az ujjai aprók… Mindenben ellentéte annak, amit szeretek és amire vágyom.

Az intellektusa az egyetlen, amivel még fenntartja az érdeklődésem, bár az is igaz, hogy azokkal a – férfihoz méltatlanul kicsi – kezekkel igen ügyesen bánik..! Négyszer juttatott a csúcsra az ujjaival.

Végül megtörölgetett szépen, ő is megtörölközött, majd felöltözött, átölelt, megsimogatott és elment. Összeszedtem magam, lezuhanyoztam és eljöttem én is.
Nem mosolyogtam az utcán, nem lépkedtem felhőkön, nem szárnyalt a lelkem. Csak elhallgatott egy időre a láncait rázó Démonom.

Hamarosan úgyis megint az Ő nevét fogja kiáltani. Pedig mennyire átlagos ő is. De olyan átlag, mint én. A belső Démonom szerelme… ha ők ketten nem kapcsolódtak volna össze, már rég túlléptem volna az emlékeken és talán B. is jobban inspirálna.

Talán virágzik még mérgező hajtásokat és halálos gyümölcsöt hozó növény a kopár talajon is… ha keserű könnyekkel öntözik.

*La petite mort is an expression which means “the brief loss or weakening of consciousness” and in modern usage refers specifically to “the sensation of orgasm as likened to death”. 

Séta a Duna-parton

El tudja képzelni, hogy éjjel kettőkor elmegy sétálni egyet?
– Igen.

El tudja képzelni, hogy éjjel kettőkor elmegy sétálni úgy, hogy nincs magán bugyi?
– Igen.

El tudja képzelni, hogy éjjel kettőkor elmegy sétálni úgy, hogy nincs magán bugyi és találkozik egy idegennel a Duna-parton? 
– Igen…

Kisétáltam a Duna partra. Az éjszakai szél lágyan fújta a hajam, kirajzolódtak a mellbimbóim a vékony anyagú felsőmön keresztül, ami szabadon hagyta a vállaim is. Sem melltartó sem bugyi nem volt rajtam – ez volt az utasítása. Egy darabig kerestem a megfelelő helyet… meglepően sokan voltak a parton. Végül ő választott helyet – végig beszélgettük az utat Hangouts-on.

Letelepedtem a hatalmas, műanyag ülőkére, magam alá húztam a lábaimat, zsebre tettem a telefonom és vártam. Hamarosan lépteket hallottam a hátam mögül… lassú, de határozott léptek a fűben. Leült mögém, egymásnak támaszkodtunk. A szemem végig hunyva. Majd megéreztem az érintését a vállamon… Lágyan végigsimította a bőröm, mintha egy törékeny porcelánbabához érne hozzá.

– Jó estét, Laura. Figyeltem magát végig… vigyáztam magára. 

Most is a fülembe cseng a hangja, ahogy halkan morzsolja a szavakat, ahogy kifinomult stílusával ecseteli mit művelne velem, majd ahogy a fülembe súgja, hogy nagyon meg fog baszni… De még nem most. Éreztem a leheletét a bőrömön, az orromba  kúszott lassan az illata; friss volt, mint egy mező és csípős, mint a tenger felől fújó szél. Élvezte, ahogy játszott a lágy selyemre mosott hajammal, ujjai közé fonta a ruganyos tincseket, majd a tarkómnál marokra fogta és szelíd erőszakkal tépett bele. Hátrahúzta a fejem és az ölébe vont. A fejem már a combján pihent.

– Ugye nem nyitotta ki a szemét, Laura? Ugye tudja, hogy azért nagyon csúnyán meg kéne büntetnem…? 
– Nem, nem nyitottam ki… – ráztam meg a fejem. 
– Biztos benne…..? Egy kicsit sem nyitotta ki? Mert akkor most meg kéne csavarnom a helyes kis mellbimbóját…

Benyúlt a felsőm alá és a tenyerét a remegő mellemre tette, lassan betakart vele és fokozatosan szorította, majd a mellbimbómmal játszott. Ahogy éreztem a csípős szorítást, megráztam a fejem ismét.

– Jól van Laura… hiszek magának… Isten ments’, hogy bántsam ezt a szép mellet… még. 

A keze lassan lejjebb csúszott, végig a hasamon, majd az ölemnél megállapodott. Másik kezével maga felé húzta az állam. Éreztem, hogy a hangja és az érintései már megtették a hatásukat és teljesen benedvesedtem. Az ujjával megtalálta az ajkam, én pedig ösztönösen megnyaltam… majd szopogatni kezdtem. Ekkor másik kezével benyúlt a nadrágomba és immár a lenti ajkaim közé hatolt. Felizgatta a nedvességem. Éreztem a farmerján keresztül is, hogy már lüktetve ágaskodik a farka. Kőkemény volt.

Alig dugta be az ujjait, másodperceken belül elélveztem. Nedves ujjait a számba dugta és miután megízleltem a saját nedvességem, újra felültetett. Elmondta, hogy most magamra hagy, de figyelni fog hazafelé is rám. Elmondta azt is, hogy mindennél jobban vágyik arra, hogy az ajkaim közé hatoljon a hatalmasra duzzadt farkával, de ilyet jól nevelt lány és úriember nem csinál… Nem így, nem itt, és nem első alkalommal. Az első alkalom méltó körülmények között fog történni; biztonságot és kényelmet teremt nekem, ahogyan kis szolgája megérdemli.

Elköszöntünk egymástól és ott maradtam egyedül a parton. A szél fújta a hajam, a víz csendes sodrását hallgattam és néhány percen belül kinyitottam a szemem.

Egyedül voltam. Egyedül a gondolataimmal.
Mintha meg sem történt volna.

seta_a_duna_parton

A negyedik – Mocskos, hármas hierarchia

negyedik

Tegnap este megmutattam a mocskos arcom… azt a fétist, amelyről (a férjemen kívül) senki nem tud. A férjem elutasítja… Ő ünnepli. “Fantasztikus!” Ez volt a reakciója a videómra… És megajándékozott érte..! Vele álmodtam, konkrétumra alig emlékszem, de nagyon közel voltunk egymáshoz… Elmentem álmomban. Ezt le is írtam neki reggel…

Mikor kiléptem a lift mellől, már éreztem a kölnije illatát. Betöltötte az egész teret, elöntötte az agyam, átjárta minden porcikám, atommagig hatolt, belém vegyült… Felfigyelt a cipőm kopogására, nem voltam még magas sarkúban. Beszélgettünk… ismét megdicsérte a videóm…

“Közelebb jöhetsz.” Felemelte a szoknyám… ez volt a dresscode mára, és a fehér bugyi. Hófehér tanga volt rajtam. Benyúlt… a csiklómat izgatta… közben olyan közel álltunk egymáshoz… Épp hogy elélveztem volna, de abbahagyta. Belekente a vadonatúj, fehér bugyimba a kezét és behúzta a finom, vékony anyagot az ajkaim közé.

Mia még a liftnél várakozott. Ekkor hívtam magunkhoz. Megvizsgálta… Meg volt szeppenve, mint egy kislány! Pedig 43 éves, két gyermekes anya. Igazi MILF kategória. Felszólítottam, hogy szedje össze magát és húzza már fel a szoknyáját. Engedelmeskedett.

Majd következett a büntetés… Mint a jó diákok, feleltünk előtte… kikérdezett minket, hogy tudjuk-e még miért kapjuk? Persze, hogy tudtuk… belénk égett. Legalábbis belém.

“Mondj egy számot egy és öt között” – fordult oda Miához, aki a hátam mögött állt és hátrafogta a hajam. Kettőt mondott. Repült két pofon. Összekoccantak a fogaim, égett az arcom és pumpálta a szívem az adrenalint… Másodszor már négyet mondott. Majd eljátszottuk fordítva is. Először csak négy pofont engedélyezett adnom a lánynak, majd mikor látta, mennyire élvezem, megengedte, hogy ráhúzzak még kettőt. Csillogott a szeme, de nem sírt.

Majd következett a koreográfia… Még a legelején, mikor ketten voltunk, megkérdezte, mit szeretnék csinálni Miával… Azt feleltem, hogy amit én szeretnék csinálni vele, arra még nincs felkészülve. Erre egy mosoly volt a válasz… Közölte, hogy én sem vagyok még felkészülve arra, amit ő szeretne csinálni velem.

Így ő döntötte el, mi lesz. Nálam volt a “lila”, kedvenc vibrátorom, ami nagy segítségemre van a fotók és videók gyártásánál – melyekkel a kedvére akarok tenni minden nap. Tehát befeküdtem a hátsó ülésre, bugyi nélkül, lábaim széttárva. Belém nyúlt, majd bedugta az ujját Mia szájába, hadd ízleljen meg. Eztán Mia rám hajolt és nyalni kezdett. Nem volt különösebben ügyes szegénykém… de próbálkozott. A Dominánsom utasított, hogy mikor úgy érzem, adjam a kezébe a “lilát”. Hamar eljött a pillanat, mert éreztem, hogy csiklóizgatással semmire sem megyünk. A fenekemben volt az üveg plugom, amely megnehezítette kicsit a vibri útját, és Mia sem volt ügyes… Az első orgazmus nehézkes volt. Ezt Ő is látta… hagyott kicsit pihenni és magára húzta Mia fejét. Majd visszatolta rám. Ismét nyalni kezdett, de kis idő után ismét a kezébe adtam a vibrit. Ezúttal irányítottam is kicsit, majd… egyszer csak magamon éreztem a kezét… simogatni kezdte a lábam, majd megmarkolta a vádlim, combom, amíg elérte, ahogy behajolt a kocsiba ő is. Ettől szinte azonnal robbant az orgazmus.

Eztán már nem volt pihenő, kiszálltam, elé térdeltem és az ajkaim közé fogadtam. Közben Mia mellettem állt, pucsítva, felé fordulva. Megujjazta, a fenekét és a pináját is. Micsoda látvány… micsoda érzés, ahogy megkeményedett a kettőnk hatására… Mikor már mereven ágaskodott, ráhúzta a gumit és utasított, hogy álljak ugyanúgy Mia mellé. Velem kezdte. Majd áttért Miába és benne élvezett el. Ez… jobban fájt, mint a pofon, de a tény, hogy neki jó volt, valamelyest nyugtat… illetve rásegít az is, hogy az enyém volt ismét a “nektár”. Mia pedig az én nedvem nyalogatta le a vibrátoromról. Jó alaposan…

Ezek után útjára küldtem Miát, de MI ketten még elszívtunk egy cigit az autója mellett. Beszélgettünk. Mennyire az elején vagyok még…

Friss még minden… de már mardos a hiánya. Holnap elutazik, nem lesz ideje írni, de megígérte, hogy amikor tud, szakít rám időt. Jó volt élőben is kommunikálni… Nagyon hűvös… profán, szigorú, nyers, de emberi. A két legkeményebb pofon után a vállamra tette a kezét. És ebben a mozdulatban benne volt minden, ami őt fantasztikus vezetővé teszi.

Fantaisie Impromptu I.

rain2

Csatába készülő hadseregként gyülekeztek a szürke pamacsok, mígnem egybefüggő, nehéz burokként borult rám az ég. Alig volt délután három óra, de szürkülethez illő sötétségben sétáltam. A mező harsány, tavaszi zöldje pompás kontrasztot alkotott a haragos égbolttal, mintha ügyes festő ecsetje pingálná elém a horizontig húzódó tájat. Síkság, bokáig érő, zsenge fű, apró, épp nyíló virágok, a távolban egy kis ház, fölöttem meg az esőillatot árasztó sötétség. Vibrált a levegő, elhallgattak a madarak, a méhek, a bogarak… a zümmögés dallamát visszafojtott csend váltotta fel.

A bennem zakatoló érzések gyorsvonata is elérkezett újabb állomásához: lecsendesült a tudatom, vergődő szívem mély ütemű gépezetté kapcsolt át. Kitisztult a fejem, kiürült belőle minden más Rajta kívül. Megszállt a nyugalom, a bizonyosság, hogy hamarosan az övé leszek ismét; különleges mágneseink pólusai újra egymásra találva csatlakoznak össze. Acélos tekintetét láttam viszont az égbolton, mintha hívna magához. Szaporábbra vettem a lépteim – egyre közelebb a kis ház.

Az első csepp. A kezemen, az arcomon, a combomon… Majd elöntötte egész testem. Megfürdetett magában a természet, mintha ő is Neki engedelmeskedne; felkészítette fekete menyasszonyát a közelgő, véres nászra. Lüktetett a gyomrom a várakozás izgalmától és megfeszült a hüvelyem a birtoklása emlékétől. A könnyed nyári ruhám már teljesen rám tapadt. Hajam a vállamra és hátamra lapult a nehéz, kristályos cseppek súlyától. Magamra vettem a mező, a levegő, a nap, a felhők illatát. Kinyitottam a testem és a lelkem, amikor megláttam sötét sziluettjét, ahogy feltűnt az ajtóban. Megsemmisülve és újjászületve álltam előtte. Ő bent a száraz, meleg biztonságban; én kint, a villámokkal szaggatott éggel a hátam mögött.

Beengedett. Magába olvasztott, és én befogadtam sötétsége minden cseppjét…

“Feszült vagy?”

feszult_vagy

Kérdezte tőlem az első alkalom előtt. “Pattanásig feszült.”- válaszoltam.

Most nem kérdez, már nem. Azon már túl vagyunk. Most már követel, parancsol. Alárendelem magam, de még vannak fenntartásaim. A lelkem üveggömbbe zárva őrizgetem. Átlátszó, őszinte, tapintható, de zárt. Hatalmas csapás kell hozzá, hogy feltörje, ez az én tesztem.

Rá várok most is. Az irodában ülök, odakint csatakos idő van, fújja a szél az elcsendesedett esőt az emberek arcába, én pedig figyelem az ötödikről a nyüzsgő világot és várok. Várom, hogy a domináns hím jelt adjon. Azután ki fogok menni a mosdóba és megmutatom neki, amit látni szeretne. Mindent megteszek az élvezetéért. Találkozni ma nem tudtunk, nemet kellett mondanom. Sokkal fontosabb dátum a mai, és a férjem az első!

De kielégítem a vágyait… mert neki jár!


Kicsivel később, visszatérve. Végignéztem, ahogy elélvez. Fantasztikus volt… Hagyta, hogy végignézzem, ahogy kicsatolja az övét… tudja, hogy attól megőrülök. Micsoda kegy… micsoda ajándék! Megköszöntem szépen, mert jó kislány vagyok. A mosdó falára élvezett, nagy ívben lövellte ki azt, amit legszívesebben most lenyeltem volna. Hihetetlenül izgató látvány volt… Folytatása következik… Személyesen. És vizsgáznom kell.