Reggeli gondolatok

Azzal a szándékkal jöttem ma be a férjem irodájába – hajnalok hajnalán -, hogy írok valamit. Kiírom, ami a fejemben van, és csökken kicsit a belső nyomás. De most, hogy a két óriás monitor rám szegeződik – mint valami szörny két szeme -, valahogy elszállt az ihlet…

Vajon tudta akár csak egy is a jelentéktelen faszok közül, hogy én is érző ember vagyok? Vajon elgondolkodtak rajta, hogy a csaj, akivel a pikáns üzeneteket váltják és akinek  a kéretlen fasz fotókat küldözgetik, az egyébként minden nap felkel, takarít, mos, főz, munkába jár, normális emberi életet él, férje van, barátai, kollégái, ÉLETE. Nem csak egy két lábon járó pina, abszolút kurva státuszban, aki valami mélységes, sötét gödörben alussza téli álmát, amíg TE, kedves faszfej, úgy nem döntesz, hogy előrántod. Vagy az a nő, aki úgy dönt, hogy tizensok év monogámia után kitekint, automatikusan ribanc lesz, ergo nincs lelke, gondolatai, érzései…? Így működik? Ez a férfi logika?

Hú, de elbaszott módon ostobák vagytok. Bár lehet, hogy ez is csak valamiféle evolúciós faszság, ami a génjeitekbe égett. Az a kevés, akire figyelmet fordítottam, épp amiatt vont le a becsületemből. Aki pedig nem kapott meg, puszta frusztrációból. Mint a hülyegyerek a homokozónál, mikor elveszik előle a lapátot…

Tényleg ennyi lenne…?

Tényleg nem létezik intelligens “tesztoszteron”, aki pontosan tudja, mire megy ez ki?

Ezért próbáltam a nős férfiak táborával először. Mert talán ugyanabban a cipőben járnak és megértik. De nem. Úgy tűnik, aki asszony, az maradjon örökre a konyhában. Nyilvánvalóan a férfinek viszont szabad. Logikus!

Vagy talán csak rosszat választottam… Épp egy csinos Neander-völgyit sikerült kiszúrnom, aki ugyan mutatós… még alfa is, de az agyi kapacitása a barlangban maradt.

Persze ezeknek a csúnya, rossz eseményeknek már több, mint egy éve. Utoljára tavaly nyáron fordult elő, hogy beültem egy BMW hátsó ülésére. Fogalmam sincs, mi volt a neve… Jelentéktelen volt. Arra emlékszem, hogy jókat beszélgettünk, szakmáztunk, együtt ebédeltünk egyszer, aztán nem kerestük egymást többet. Neki fájt a szíve valami volt kollegina után, aki miatt a feleségét is elhagyta volna, én meg…. szóval na. Ez olyan… önbizalom-dugás volt. Van ilyen. Kell ilyen.

Most viszont csak a vágy van. Cselekvés nincs. Érintés sincs. Szex sincs. Csók… nem is volt! Talán rosszul fogtam hozzá, vagy rossz helyen kerestem, vagy rosszul választottam, vagy egyszerűen csak rosszkor. Úgy érzem, most lennék a legkevésbé alkalmas arra, hogy ilyesmit csináljak. A libidóm a béka segge alatt kettővel, az iszap mélyén.

Minap találtam egy amatőr videót pornhubon. Csinos párocska, vékony lány egy halvány lila bugyiban, és egy magas, inkább vékonyabb srác. Közös nyalakodással indult a helyzet… A lány fenekét nyalta a srác. Természetesen eszembe jutott K. meg az ő “beteg” kis fétise… Oké, itt akkor megálltam kicsit. Elméláztam azon, hogy mennyire elbaszódott ez az egész sztori K-val, és vajon ha akkor másképp csinálom, még ma is dugnánk-e vagy ez halálra volt ítélve így is úgy is… kurvára hiányzik egy pofon, egy kis keménység.. határozottság. És ő elég kemény volt. Nem csak odalent.

Oké, folyassuk… Megy tovább a sztori, első behatolás. Csajszi nyögdécsel, de úgy, mint valami ovis kislány, akinek éppen húzogatják a copfját. Baromira idegesítő volt. A pasi is kezd beindulni, de még csendes. Szeretem a férfihangokat. Őszintébbek… és kibaszottul izgatóak. Eszembe jut a férjem. Ő általában csendes, bár az utóbbi időben néha kiengedi a hangját – főleg ha rá tudom venni egy pohár vörösborra.. az ellazítja. Istenem, de rég szexeltünk… Megint pihenő.

Bárcsak én lennék ez a csaj ebben a videóban… Nem elég, hogy rendesen megkapja a magáét és 20 percig reszeli a srác a legalább 20 centis farkával, hanem még csókot is kap, de közben a kezét leszorítja a férfi, úgy húzza magához, hogy egyértelműen érezteti a fölényét… elszorítja a torkát… Apróságok, de nagyon fontosak… Micsoda kan.

Oké, menjünk tovább. Pózt váltanak, már közel jár mindkettő a csúcshoz… A csaj egyre hangosabban nyög… ez elég idegesítő, de közben a srác is elérte a küszöböt és az ő hangja már annál izgatóbb. Szüneteltetem… felpattanok és előveszem a titkos kis dobozomból a csinos, rózsaszín vibrátorom. Közben meglátom mellette a bilincsem… oké, lépjünk tovább.

Folytatom a videót, és közben épp csak hozzáérek a csiklómhoz a rezgő vibrátorral. Benedvesedek… Már náluk is felgyorsult a tempó. A srác egyértelműen alfa, nagyon férfias minden megmozdulása. Egyre jobban irigylem a lányt, és egyre jobban elönt a szomorúság és vágy. Elélveztek. A férfi hangja priceless.

Nem akartam hasonló videót választani…. Elég volt az irigykedésből.

Solo male. Egy hotelszobában “jelöli meg a területét” a következő főszereplő. Szép. méretes szerszám, egyenes, vastag. Jó lesz…

Végzek én is, majd indulhat a nap.

Szerettem ezeket a reggeleket régen… Valahogy más volt. Amikor egyedül csinálom ezt, és nincs kinek megmutatni, vagy elmesélni… akkor csak simán szomorú az egész. Amikor reggelente K-nak küldtem, valahogy boldoggá tett… Nem, ez erős szó. Inkább elégedetté. Meg nyilván büszke voltam rá, hogy erre élvezett el. Nem csak azért, mert D/s (szerű) kapcsolat volt, hanem mert a tudat, hogy valahol valaki arra izgul fel, amit én csinálok… Ez számomra is izgató.

Nos, ezek a ma reggeli gondolatok. Nem túl művészi, nem túl termékeny… nem is egyedi, úgy hiszem. Meggyőződésem, hogy rengeteg nő érzi ugyanezt ennyi év házasság után. Szereti, tiszteli a másikat, az élete része, a mindennapjai fénypontja a férjével való újratalálkozás a fárasztó munkanap után. De valami már nem ugyanaz… Törvényszerű, hogy kikopik a szenvedély egy idő után. Ellaposodik a szex, akárhány “tippet és trükköt” vetsz be, rosszabb esetben – mint nálunk – még meg is ritkulnak az alkalmak. A figyelem, a szexuális kívánatosság azonban rendkívül fontos a nő számára. Annak is, aki nem vallja be még magának sem… Jólesik az elismerő pillantás, az odafigyelés, a másiknak okozott merevedés… és bizonyos szintig a birtoklás, az összetartozás. Enélkül egy idő után kevésbé érzed magad nőnek… legalábbis jó nőnek. Persze, hogyne… a szépség meg az önbizalom belülről fakad, bla-bla… Igen. De ha nincs külső visszacsatolás, állhatok naphosszat a tükör előtt magamban gyönyörködve a vibrátorommal.

Vasárnap reggel

Hajnalok hajnalán – hat órakor – jött az üzenet Zs-től, hogy nem érnék-e rá. Mint utóbb kiderült, akkor ért haza a buliból és rendkívül kanos volt… 🙂 Reggel nyolckor ébredtem fel, akkor válaszoltam. Nem különb állapotban ébredtem én is… nedvesen. Tudtam, hogy délelőtt amúgy is egyedül maradok… Felkeltem, megfürödtem, átmentem hozzá.

Ez most kifejezetten durva session volt. Megviselt fizikailag, itt-ott még érzem is a nyomát. Noha nem ettem semmit reggelire, az a két korty energiaital, amit Zs. adott, megtalálta az útját visszafelé. Utána már csak a bőséges nyál árasztotta el, ahogy újra és újra lenyomta magát a torkomon. Huszonkét centiméter vastag, beton keménység. Még most is fáj a torkom kicsit.

Először persze én kaptam kényeztetést, kézzel is, orálisan is, fantasztikusan csinálja, úgy vezeti le az orgazmust nyelvvel, ahogyan még nem tapasztaltam, közben két majd három ujjal ujjazott és másik kezével a mellemet markolta erősen. Nagyon izgatja a látvány, ahogy elélvezek és érzem közben, ahogy marokra fogom, hogy egyre keményebb, ettől én is mind magasabbra hágok. Egy folytonos gyönyör-hullám az egész, ami a csipetnyi fájdalommal és kényelmetlenséggel válik tökéletes egésszé, mert utána még kellemesebb a kiteljesedés.

Majd tágított. Először csak az ujjaival, aztán a “szörny-pénisszel”, ami felér egy kisebb fatuskó méreteivel… Ijesztő! A másik, vékonyabb “barátját” pedig közben a fenekembe tolta…

– Az öklözés nem fog menni.. legalábbis egyelőre. – Szólt oda miközben a fürdőbe vitte a belőlem kihúzott dildókat, úgy… a nyolcadik orgazmusom után.

– Hány ujjad volt bennem?

– Mind az öt, így… – mutatta kúpot formálva az ujjaiból. – De az öklöm már nem megy be… akárhogy próbáltam… nem akartam durva fájdalmat okozni.

Végül jött a kedvenc részem… A várva várt behatolás! Hihetetlen állóképessége van, fogalmam sincs már, hányszor élveztem el alatta, egyetlen hatalmas orgazmus volt végig, amíg bennem volt. Imádja, ahogy rászorítok a hüvelyemmel, olyankor felnyög, és ettől még jobban megvadulunk mindketten. Hátra fogta a kezeim ismét, a fejem fölé, úgy döfött belém újra és újra… Összecsúszott a tenyerünk, most nem a csuklómat fogta, hanem egymásba kapaszkodtunk. Annyira élvezem ezt: másnak az árnyas parkokban andalgós, romantikus kézfogás az összekapcsolódás netovábbja, én pedig ebben a lángoló, mocskos pokolban tudok csak elégni… Ez az én “kézfogásom”, ahogy szorítja össze a tenyerem, míg már majd’ összeroppannak az ujjaim, közben úgy mártja belém magát újra és újra, mint egy faltörő kos. Birtokló, erőszakos, vad… ALFA.

– Ugye tudod, hogy a seggedbe fogok elélvezni..? – lehelte miközben finomabb lökésekkel “pihent” bennem. Ekkor egészen közel volt az arca az enyémhez, bámultam a hatalmas, szürkés-zöld szemébe, amit teljesen elöntött az extázis. Már nehezen fogta magát vissza…

– Igen… volt egy ilyen érzésem… – mosolyogtam huncutul.

Még volt egy utolsó hajrá… még elszorította a torkom, másik kezével vállára vette az egyik combom és úgy hágott meg, hogy az arcáról lefolyó izzadtság az én arcomra csöppent. Közben csókolt, mélyen, keményen, időnként lágyan… kergettük egymás nyelvét, miközben odalent lucskos, csatakos összecsapódásokkal űztük egymást az extázis már-már őrült szintjeire. Ekkor a csípőm alá rakott egy párnát és áttért a másik lyukba. A session kezdetén szépen ellazított, megujjazott ott lent is, majd tágított kicsit a dildóval, így őt már viszonylag könnyen fogadtam be, de még mindig kellemetlen volt. Az arcomra akaratlanul is kiült a fájdalom, de végül belém élvezett – gumival. Óvatosan fordult le rólam, csókot adott és rögtön a fürdőszobába ment. Nem tud háton feküdni, újabb részleteket varrtak a hátára a tetoválása folytatásaként. Alig értem hozzá, felszisszent, így miután megfürödtünk, gyengéden megtörölgettem és bekentem a színes hegeket.

Segítettem összepakolni, beraktam a mosógépbe az elhasznált törölközőket és vártam, amíg felöltözik. Elkísértük egymást egy darabon; ő ebédet vett magának, én hazafelé vettem az irányt, vasárnapi ebédet főzni.

Említette, hogy van egy barátnője “extrákkal”, akivel akár hármasban is lehetnénk… De ott semmi durvulás, az a lány nem bírja az ilyesmit. Mosolyogtam magamban. Mesélt a péntek és szombat éjszakájáról, mindkettőt átbulizta, ivott… Megtáncoltatta a fél szórakozóhelyet, akit csak lehetett. Aztán egyedül tért haza és engem hívott. Nem volt szerencséje, vagy csak nem hagyta el a járt utat a járatlanért. Korábban sokat morfondíroztam volna ezen, de az az igazság, hogy cseppet sem érdekel. Nem akarok tőle semmit, éppen ezt, amit ad. Ő is pontosan ennyit akar tőlem. Néhány kellemes órát időnként.

– Nem alszol itt egyik este jövő héten? – kérdezte két aktus között.

– Még az is lehet, hogy meg tudom oldani, de tudod… nálam ez mindig kérdéses.

– Tudom, tudom… férjed miatt. Csak azért kérdem, mert jövő héten leszek már csak ebben a lakásban. Itt kényelmesebb, közelebb is van hozzád…

– Akkor igyekszem valahogy megoldani – mosolyogtam.

Megbeszéltük otthon. Vagy a kedd vagy a péntek játszik… Remélem, valamelyik jó lesz neki. Azután – úgy hiszem – egy időre búcsút veszünk egymástól…

 

A hetedik – Rendezettség

– Kérhetek valamit?
– Mi lenne az?
– Megujjaznál úgy, hogy közben fojtogatsz..?
– Működhet… de nem élvezhetsz hangosan…
– Csendben leszek. Remélem, levegőhöz sem jutok majd… 😉
– Rendben. De utána le kell nyelned.
– Élvezettel nyeltem le a spermád korábban is… 😉
– Helyes! 🙂

Tegnap megbeszéltünk mindent e-mailben. Reggel 7:48-kor jött az üzenet: “Én már itt vagyok. Szólj, ha megérkeztél” Szóltam, most a félemeleten találkoztunk. Autóján kis logó hirdette a cége nevét, tisztára mosva állt kissé ferdén parkolva a kocsi, mikor odaértem még benne ült. Kiszállt, a csomagtartóhoz sétált: katonás rend volt benne, ipari törlőkendők és kis törölköző… Hm.

– Ülj oda és tedd fel a lábad – halk szavú, mint mindig, de ellentmondást nem tűrő.

Félrehúzta a bugyim, de nem fért rendesen hozzám… útban volt a ruhám, a magas talpú szandál egyre csak lecsúszott az autó fényesre polírozott, fehér karosszériájáról.

– Nem lenne egyszerűbb, ha ezt levennéd..? – nézett rám dorgálón… Ilyenkor mindig butuska kislánynak érzem magam egy pillanatra, és úgy is viselkedek…
– Aham…. – csak ennyit bírtam kinyögni és bólogattam mosolyogva, ahogy egy engedelmes kis szolgához illik.

Lecsúsztattam a bugyit, egyik lábam kidugtam belőle és visszaültem. Belém nyúlt, először csak egy ujjal.

– Már nedves vagy…? – meglepődött.
– Ühüm… – néztem fel rá nagy boci szemekkel. Indulás előtt megnéztem otthon egy… kis inspirációt pornhub-on, így már nem voltam száraz odalent…

Kicsatolta az övét és kihúzta a bújtatókból… Óh… itt már bizsergett minden porcikám. A látvány, ahogy végigsiklott a derekán a kemény bőrszíj… Tudtam, hogy most valami nagyon jó dolog következik… Amiről már sokszor ábrándoztam (-tunk együtt is) régen.

A nyakam köré kanyarította a bőr övet, becsatolta és meghúzta. A mennyekben éreztem magam..! Erősen tartott, közben másik kezével ujjazni kezdett. Ahogy felszisszentem, azonnal megrántotta a nyakam körül a szíjat, végül szinte ájulásig jutottam már… Közben lüktetett a hüvelyem a gyönyörtől… Mikor elernyedt a testem orgazmus után, elengedett. Majd csettintett és maga elé mutatott.

Ismerős illat, íz, forma… Ő is húsfasz, félkeményen is méretes, leér a mandulámig. Finoman kezdtem… Meleg, puha, nedves ajkakkal zártam körbe, majd nyelvemmel ügyesen feltoltam a bőrt és benyeltem tövig. Zs. ügyesen tanított…! És az ő szerszáma nagyobb is valamivel, így most K. tökéletes farkát egészen a torkomig engedtem, nem is volt olyan feszítő. Meglepődött rajta… Élvezettel tolta belém magát újra és újra… már nem bírt uralkodni a vágyán, a hajamba kapaszkodott és magára húzott, de nem kellett nagyobb erőfeszítést tennie… Egyik pillanatban egyszer csak mélyre engedtem és bent tartottam. Felső ajkam a farka fölötti puha, párnácskába ütközött, számat kinyitottam és hagytam, hogy hallgassa, ahogy csattog bennem… tudtam, hogy ez hatásos lesz… éreztem az előcseppeket. Majd megállt:

– Magaddal hoztad amit kértem?
– Igen… – bólintottam elmosódott arccal. Majd fejével a táskám felé intett, odamentem, kivettem a vibrátort és miután visszatérdeltem elé, magamba toltam, így szoptam őt tovább. Alig kellett pár másodperc… Hallgatta, ahogy cuppogva kényeztetem magam odalent, és közben őt ismét tövig toltam magamba. Egyik kezem a farkára tette – még sosem fogtam meg kézzel! Igazi, finom, light torkon baszás történt, hölgyeim és uraim… Nem olyan kegyetlen és nyers, mint Zs-vel, de azért egy péntek kora reggelhez éppen tökéletes!

Miután végzett, természetesen lenyeltem. Már nem pofozott meg, amikor felnéztem rá elkenődött sminkkel és elégedett mosollyal… Talán még tetszett is neki a műve. Ott hagyott, előre ment törölközni, kis zacskót szedett elő, majd odanyújtott nekem is egy törlőkendőt. Mivel ruhában voltam, a térdem ismét csupa por lett, előre mentem én is a táskámhoz és nedves törlőkendővel tisztálkodtam. Majd visszabújtam a csomagtartó mögé, felhúztam a bugyim és megigazítottam a ruhám. Aztán megszólaltam:

– Milyen rendezett vagy! – biccentettem a csomagtartó felé.
– Mérnök vagyok. Minden mérnök rendezett! Minden jó mérnök… – helyesbített.

Mesélt magáról… Minden este kikészíti a következő napi ruháit, mindene szépen egyenesen, élére állítva, párhuzamosan, katonás rendben áll. Utána nem kell pakolni soha… Ő gyerek kora óta ilyen… Hm…

Cigarettára szerettem volna gyújtani, de rámutatott a tűzjelzőre… Én pedig az ablak felé mutattam, mondván, hogy ott talán már biztonságos, “de te vagy a mérnök..! itt már el lehet szívni egy cigit?” – huncutul mosolyogtam. Elővette a csomagot, kattant az öngyújtó, beálltunk az ablak elé. Figyeltem a reggeli napsütésben az arcát. Jó négy napos borosta rajzolta ki az arcélét és karaktert adott neki… Néhány apró ránc keretezte be kék szemét, ahogy mosolygott időnként. Nem túl vastagok az ajkai, de nem is papír vékonyak, apró fogai vannak, közepes vastagságú szemüvege, zselézi a haját, amitől egy árnyalattal sötétebbnek tűnik. Bőre mindehhez fehér; világos ing, világos szürke nadrág. Kontrasztok. Miközben belül… – leszámítva ezt az apró kis “abberáltságot”, amit művelünk – egy kiábrándítóan hétköznapi férfi 🙂 Őrjítően kocka… Középszerűen átlagos. Az a gondolat fogalmazódott meg bennem, miközben beszélgettünk: “nem lennék a felesége”. És ez mindent elmond.

– Ha körülötted rendetlenség van, mi lehet a fejedben? – folytatta az okfejtést, immár cigarettát szívva.

– Hmm… nem tudom, mi lehet az én fejemben… én Excelekben gondolkodom, rendszerekben, még az asztalom elrendezése is lean… – Tényleg így van… 🙂 Talán ebből a szempontból összeillünk… Bár, ha tudná, hogy csak a munkámban vagyok ilyen, egyébiránt pedig időnként a föld fölött két lépéssel libbenve rombolom a környezetem és önmagam, tobzódva a káoszban…. 🙂 No mindegy.

Ezután szóba jött a munka, elmesélte mivel foglalkozik, milyen pozícióban dolgozik, melyik cégnél, mennyit keres… Mik a jövőbeli tervei, hitel, gyerek, feleség…

– Nem akarsz munkahelyet váltani? – dobtam be a témát.

– Még az is lehet, hogy megfontolnám… Ja tényleg, te HR-es vagy! – mutatott rám a félig leégett cigivel.

Majd szakmáról beszélgettünk, piaci helyzetről, munkaerő hiányról, bérsávokról, önéletrajzról… Vállalati oldali HR vs Executive Search – közép- és felső vezetői szinten már szóba nem jön a toborzás! Javasoltam neki, hogy küldjön egy CV-t, és szívesen látom egy karrier-tanácsadásra… 🙂 Na az lenne még szép!

– Elszívok még egy cigit! – visszament a kocsihoz, én is rágyújtottam még egyre. Még éreztem a számban az ízét, kaparta a torkom, ahogy beszívtam a füstöt.

Megeredt a nyelve, szívesen mesélt, előkerült a politika is egy pillanatra, a GDPR, a szabályozások, amiket be kell tartatnunk mindkettőnknek a munkahelyeinken. A vezetőség, a kollégák, a bürokrácia…

Step by step, K. Baromi nehéz veled. Pedig lehetne egyszerű… A kocka két oldalát most már ismerem… Már csak úgy kell forgatnom, hogy megmutassa magát a többi is! De veled nem lehet tervezni… Sosem lehetett. Talán eltűnsz megint, talán időről időre visszatérsz. Nincs bennem görcs, nincs bennem akarás…

Hazaérve még otthon találtam a férjem. Az általam kora reggel kikészített reggelit majszolta egy szál alsógatyában ülve az asztalánál. Gyönyörű, sportos lábát keresztbe téve ücsörgött a gépe előtt – már megkezdődött neki is munka. Ahogy rám pillantott, elöntött a földöntúli boldogság és elégedettség: “az enyém mennyivel jobb”! 🙂

Most életem puzzle-ja minden ponton tökéletesen illeszkedik. Boldog vagyok. És ettől legbelül rettegek, mert tudom, hogy pillanatnyi csupán. De most nem érdekel, nem figyelek erre… Úszom a vidámságban és csak örülök mindennek és mindenkinek, aki az életem része. Ami eztán jön pedig… az majd a jövő. Nem érdemes még gondolkodni rajta! Ma öröm, nevetés és buli lesz délután a csajokkal, hétvégén pedig a gyönyörű szerelmem karjaiban pihenek. Mi több kell a tiszta, hétköznapi boldogsághoz..? 🙂

 

Szeretőm

Hány alkalom után lehet annak nevezni valakit? És egyáltalán… mit jelent ez a szó? Van benne érzelem, beszélgetés, közös gondolatok, gyengédség, italok, vacsora, tánc, nevetés… Vagy csak állatias, esetleg olykor gyengéd szex..?

Tegnap is felmentem hozzá. Ráírtam, otthon volt, megbeszéltük, hogy munka után hazaugrom zuhanyozni és már megyek is. Így is lett. Várakoztam kicsit a kapuban, majd lejött értem. Csók, ölelés, simítás.

-Már vártalak. Örülök, hogy jöttél! – a nyakamba csókolt.

Felmentünk, ittam egy kortyot, majd levetkőztetett. Ő is levetkőzött, rögtön mohón a számba vettem, kényeztettem, nyalogattam, be is nyeltem tövig – hatalmas húsfasz, kissé elvékonyodó, nyílvessző forma, nem görbe, nem ferde, épp jó! Csak épp… elég hosszú… Túl hosszú ahhoz, hogy ne adjam ki magamból újra és újra az ebédem… Tanít, türelmes, figyel rám, meg-megáll, elmagyarázza…

-Figyelj, most tövig be fogom tolni, vegyél levegőt!.

Újra jön az inger, patakokban folynak a könnyeim, elmosódott a sminkem, közben ő hajamnál fogva tart és mártja belém magát újra és újra… Olyan édes ez a kínlódás, hogy nem bírom abbahagyni, csak mikor már remeg minden porcikám és sajog a fejem is. Megfürdet, megtöröl, ő is lemossa magát és pihenünk egyet az erkélyen egy cigivel.

Bámuljuk a várost, az alattunk nyüzsgő körutat, a rohanó embereket, a csilingelő villamost és a szemközti házak ablakait. Elmeséli, hogy az egyik ablakból látni szokta, amint egy lány meztelenül edz a szobabiciklijén…

-Kiverted már rá?- kérdeztem pajkosan.

-Még jó..! – jött a válasz széles mosollyal.

Játszom közben a még mindig félkemény szerszámmal, óvatosan mozgatom rajta a kezem, finoman… néha elkalandozok a kemény, teli herékhez.

-Jól bánsz vele – mosolyog, majd beleszív a cigarettába és felém fújja a füstöt.

Igazi “rossz fiú”… az a fajta, akitől óvnak anyáink, aki görbe utakra visz, aki kihasznál, aki összetöri a kicsi lány szívét. Kinek rossz arcú, kinek sármos, vásott kölyök-képű srác lenne, ha elmennének mellette az utcán. Én is elmennék mellette az utcán… Minden bizonnyal. De mégis összehozott a sors. Olyan testi kapcsolódás és olyan eszeveszett kémia van közöttünk, hogy rendesen elveszítem az eszem, amikor hozzám ér.

Kinyalt. Elélveztem… Mély volt és intenzív. Mellém feküdt, simogatott, megujjazott…

-Tíz orgazmusig meg sem állunk! – súgta huncutul a fülembe. És be is teljesítette. Előkerültek a játékszerek. Az első dildó egészen baráti, bár méretes darab… Majd jött a “nagy testvér”. Hatalmas, óriás-fasz. Meggyőződésem, hogy élőben ekkora nem is létezik. Tágított. Milliméterről milliméterre… Lassan, óvatosan, rengeteg síkosítóval. Időnként rám köpött, izgatta a csiklóm, belém nyalt. Édes minden érintése. Olyan kettősség, amit kevesen képesek elérni: egyszerre finom és gyengéd, figyelmes és óvó, ugyanakkor határozott és kemény, időnként váratlan és éppen csak annyira fájdalmas, hogy őrülten jólessen.

Kutya pózban végeztük be; a fenekembe élvezett. Előbb csak lazította, izgatta, bekente síkosítóval, megujjazta, majd belém döfött. Fokozatosan tolta magát egyre beljebb és gyorsított a tempón. Belém élvezett – gumival persze. Tudta, hogy fáj, tudtam, hogy tudja, és érezte mennyire vadulhat be. Utána magára húzott, a vállán pihegtem.

-Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam – lehelte a fülembe.

Mosolyogtam rá, és megköszöntem. Szinte alig kellenek szavak.

– Csoda, hogy nincs senkid! – mosolyogtam később, mikor már szóhoz tudtam jutni.

– Képtelen vagyok a normális párkapcsolatra… – puszit nyomott közben a homlokomra.

– Csak megfelelő nő kell hozzá… Ilyen vadállatot nem lehet ketrecbe zárni! – Simogattam én is közben a mellkasát.

– Veled el tudnám képzelni magam. Szexuálisan nagyon passzolunk… legalábbis. – Kis csönd… majd homlokpuszi után ismét megszólalt: – Életünk végéig szeretők leszünk! – nevetett.

Pihenés után vacsorát főzött, meztelenül. Lábai között pihent hatalmas szerszáma, ami meg-meglebbent, ahogy ide-oda járkált fel-alá a konyhában. Húst sütött, megtálalt, innivalót töltött, dinnyét kockázott fel és visszamentünk mindennel a nappaliba, hogy a TV elé telepedhessünk. Valami ezer éves akció film ment az egyik csatornán. Vacsora közben arról beszélgettünk, ki milyen filmeket szeret. Majd a hátán végigvonuló, friss tetoválást babráltam, bekentem az ápoló krémmel, csókolóztunk, ismét elszívott egy cigit az erkélyen és lassan búcsúztam.

– Jó volt, hogy jöttél… örültem neki, hogy itt voltál velem – csókkal búcsúzott. Sosem tudjuk, találkozunk-e még. Semmi nincs eltervezve. Bármelyik pillanatban zárulna le, így lenne tökéletes, ahogyan volt. És ebben rejlik Zs. zsenialitása.

 

Egyéjszakás csoda

Eljött a péntek este. A lányok készültek; csinosan, illatosan, kisminkelve érkeztek, mint az este nyíló virágszálak. A Baba nagyon várta az estét, a bulit, a kikapcsolódást. A doktoriját végzi és épp vizsga után szerette volna kiengedni a fáradt gőzt. A Mókuska pedig kimenőt kapott; párja is épp múlatott valahol vidéken a munkatársakkal.

Kedvetlen voltam és nyúzott. Másnapos, még a csütörtök esti tánc és alkohol után. Kimerültnek éreztem magam… K. sem írt, nem válaszolt a legutóbbi két soromra. Megkérdőjeleztem, mint mindig, hogy vajon egyáltalán akar-e tőlem valamit… Még rendes ruha sem volt rajtam, csak egy kinyúlt póló és melegítő, semmi smink.

A lányok persze rögtön kezelésbe vettek.

– Vegyél már fel egy rendes cuccot, Laura!? Mi ez rajtad, így akarsz jönni? Csinos lesz, bazdmeg… – Baba csípőre tett kézzel állt előttem szemrehányón.

– Mucika, felejtsd el most azt a faszt, arra van most szükséged, hogy kikapcsolj és bulizz egyet! – simogatott Mókuska.

– Nem fasz… ne mondd ezt róla – ösztönösen védtem K-t, mintha számítana bármit is. Úgy indult az este, mint egy “good cop – bad cop” szituáció. Egyik keményen adta az ívet, a másik pátyolgatta a lelkem. Remek…

Beláttam, hogy semmi értelme morfondírozni a dolgokon. Kibújtam a melegítőből és felkaptam magamra az első ruhát, ami a kezem ügyébe akadt. Sima, fekete, pánt nélküli, amiből kibukkannak a vállaim. Hozzá fekete balerina és minimál smink. Ennyi elég is lesz. Nem terveztem semmit estére… Nem érdekelt senki. Fájó fejjel és még szinte másnaposan gurítottam le az első pohár fröccsömet. Majd egy cigi a csajokkal. Csacsogás… Ismét egy fröccs, ismét egy kis girl talk, cigi.

Éjfél körül elindultunk és taxival hamar oda is értünk. Nem volt még sor, épp jókor érkeztünk: nem volt még részeg tömeg, de már üres sem volt a hely. Azonnal megcéloztuk a bárpultot és kirendeltük az első fröccsöt. Tánc… Kínos feszengés. Vakító fények. Bugyuta slágerek. Kilöttyenő ital. Baba széles mosollyal rázta magát, gyönyörű volt, mint mindig. Vékony, hosszú, derékig érő hajjal, gyöngy fogakkal mosolygott és kislányos báját csak a szeme körüli néhány ránc tompította. Népszerű volt… 🙂 Mókuska visszafogottan kezdte, de az első pohár után kissé felbátorodott. Táncolt, jól érezte magát. Örültem neki nagyon. Ritkán láttuk egymást az elmúlt időszakban, és boldog voltam én is, hogy végre kimozdult kicsit.

Az első fröccsöt egy gin-tonic követte. Kezdtem zsibbadni. Nem érdekelt már hol vagyok, kik vesznek körül és mi történik. Fájt a csend, amit K. hagyott ismét maga után, és csak ki akartam kapcsolni az agyam, mielőtt rajta kattognék ismét. Óvatos, de kissé felszabadultabb táncba kezdtem; feszengtem kicsit a ruhámban, nem állt jól vele a lapos balerina cipő, de nem voltam hajlandó magas sarkút venni tánchoz…

Majd kimentünk cigizni. Ekkor következett a pillanat, ami megpecsételte az estét.

– Kérhetnék tüzet a hölgyektől? – fekete bőr cipő, slim fit fekete ing, zakó, farmer. Vékonyabb, mint az esetem, de helyes. Zsozsi tüzet nyújtott neki, rágyújtott, de mellettünk maradt.

– Lehetne enyém a következő tánc veled..? – nyújtotta felém a kezét. Megdöbbentem… Nem gondoltam, hogy épp rám vet szemet hármónk közül, és… végképp nem számítottam rá, hogy vannak még olyan úriemberek, akik azt kérdezik, hogy lehet-e övék a következő tánc..? Nem vettem komolyan, pedig… Ha tudtam volna! 🙂 Csak annyit vágtam rá: naná! Erre ő megfogta a kezem és megcsókolta.

Táncolni kezdtünk. Jól mozgott, jól működött köztünk a kémia. Bevallotta, hogy én tetszettem neki legjobban, és már kiszemelt magának. Azt mondta, gyönyörű az arcom, és “a testem, mint egy istennőé”. Hmm… Oké… Ha te mondod, kedves idegen… – gondoltam magamban. Majd szó szót követett… És végül megkérdezte, van-e valakim. Természetesen elmondtam, hogy férjnél vagyok. Ő egyedülálló. Nem szeretne bekavarni… És magának akarna engem… Elnézést kértem, és kimentem mosdóba. Mire visszatértem, egy koktéllal várt, puszit nyomott az arcomra, és elbúcsúzott, mondván, hogy “a szíve szakad meg, hogy nem vagyok egyedülálló, mert ilyen gyönyörű nővel rég találkozott”. Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot… Rendkívül meglepett, hogy így búcsúzott. Más férfi egyszerűen csak eltűnt volna, mint szürke szamár a ködben. Talán a taktikája része volt, minden esetre klasszisokkal jobb taktika, mint a “hú de jó segged van, feljössz hozzám?” verzió, amit manapság tolnak.

Nos ezek után visszamentünk még táncikálni kicsit, Mókuska közben kiadta magából az estét, így ismét kimentünk a “friss levegőre”, ahol dohányozni lehet. Megint kint volt ő is… Beszélgettünk… Elmeséltem neki, hogy a férjemmel… nyílt házasságban élünk. Szinte gyerekek voltunk még, mikor megismertük egymást és azóta együtt vagyunk. Most jött el az ideje, hogy mindketten kiéljük, ami kimaradt eddig. Látszott, hogy megérti, amit mondok, de még így sem komfortos a helyzet számára, viszont egyre jobban egymásba gabalyodtunk. Megcsókolt. Egyszerre volt finom, de követelőző. Erősen húzott magához, vigyázott rám, kézen fogva vezetett a táncparkettre, és ösztönösen biztonságban éreztem magam mellette.

Útnak indultunk a lakása felé… Ez most az egyik barátjáé, ő locsolta a növényeket, amíg az távol van. Kapóra jött, mert közel volt hozzánk. Épp akkor állt meg egy busz az út túloldalán, arra felpattantunk. Figyeltem a körút fényeit… Közben ő fogta a kezem, csókolgatta a nyakam, a homlokom. Annyira védelmező, egyben birtokló volt… Láttam a szemében ugyanazt a parányi sötétséget, ami bennem van. Belső Szörnyecském életre kelt, kinyúlt és megérintette az övét. Összefonódtak… Megéreztem, mi van benne… és ő is megérzett engem.

– Emlékszel a nevemre..? – fordult oda hozzám.

– Ne haragudj… nem… – elpirultam, lesütöttem a szemem. Tényleg fogalmam sem volt.

– Az ábécé utolsó betűje…. Na?

Kimondtam, eszembe jutott. Nevettünk. Majd a fülembe súgta: emiatt büntetés lesz… Úgy nézhettem vissza rá, mint a kisgyerek a cukorkabolt kirakata előtt, nagy kerek, nedves, vágyakozó szemekkel. Mosolygott. Akkor már tudtuk mindketten, hogy ez olyan találkozás volt, amiből nem sok jut az ember élete során.

Felmentünk és lezuhanyoztunk együtt. Végigsimogatta, csókolgatta az összes porcikám, és imádta minden milliméterét. Soha nem istenítette még így a testem senki. Soha nem bánt még így velem senki… ekkora gyengédséggel, de erővel. Áradt a férfiasság minden pórusából.

Masszázzsal kezdte – én kaptam. Majd belenyalt a fenekembe.. a puncimba… Elélveztem négyszer-ötször, mire fölém hajolt és belém mártotta magát. Szinte azonnal jött a gyönyör, a lökéseivel együtt erősödtek a testemen átszáguldó hullámok. Olyan volt az összhang, mint még soha… Egy-egy menet között beszélgettünk, kiültünk az erkélyre meztelenül, elszívtunk egy cigit, mutatott néhány videót, és felkészített rá, hogy kemény mélytorkos lesz. Nem ám csak úgy… játszásiból.

Mielőtt nekiálltunk, belemarkolt a hajamba, megcsókolt és a fülembe lehelte: – úr vagy szolga? Alélva válaszoltam neki: – szolga…

Eddig azt hittem, nagyjából tudom, milyen a mélytorkos. Nos… Nem. Nem tudtam. Soha nem dugta még le magát senki a torkomon, effektíve. Persze, a mandulámig eljutottak, de rögtön jött a hányinger, a reflex… Kikerülhetetlen. Ezt megbeszéltük. Elmagyarázta, hogy ez tanulható, és enyhül idővel, de elsőre biztosan kiadom, aminek ki kell jönnie, főleg miután ittam.

Így is történt. Mire elélvezett, már nem maradt bennem semmi. De a vége felé már az inger is alább hagyott. Figyelt rám, megmosdatott, feltakarított, megitatott vízzel, pihentünk. Végigcsókolta ismét a testem. Hajnalig szexeltünk. A kezeimet a fejem fölé fogta és erősen szorította a csuklóm. Ahogy élvezett, egyre erősebben. Megpofozott. Látta rajtam, hogy ez még jobban tetszik… Ismét kaptam egyet, majd mikor elértem az isten tudja hanyadik csúcsot, a számba élvezett. Voltak még az este során játékszerek, tágítás, ujjazás, fenekelés, pálcázás, mellkínzás, de rengeteg csók és simogatás is. Annyira tudta, hogy mi kell nekem, mintha kiolvasta volna belőlem, akárcsak egy nyitott könyvből.

Reggel még utoljára megdugott, mikor rövid alvás után felébredtünk. Majd rendet tettünk magunk után, aztán néztem, ahogy felöltözik… Becsakolja az övét, felveszi az ingét, zakóját, elbújtak a tetoválásai a ruha alatt, és egy egészen más személyiséget öltött magára, mint amit nekem megmutatott. Kiérve az épületből megkérdezte:

– Na, cseréljünk akkor számot?

– Ne… azt hiszem, úgy lesz a legjobb. De Zs…. Ez volt életem egyik legjobb éjszakája.

– Nekem is. Vigyázz magadra!

Vissza sem néztem. Zsibbadt minden porcikám és boldog voltam. Pár perc alatt haza is sétáltam, olyan közel voltunk. Rég bántam már ennyire valamit, mint azt, hogy nem adtam meg a számom neki… Talán soha többé nem látom. Tökéletes éjszaka volt, egy igazi Domináns alfával. Mi többre vágyhatna az ember egy szürke, kedvetlen, péntek estén..?

Remélem, csupa jót hoz Neked az élet, akárhol is légy és akárhogy is alakul számodra!

A hatodik – Wellcome!

Elkéstem. Négy egész percet késtem, de mikor felértem a hatodikra még csönd volt. Rekkenő hőség, már korán reggel. Egy szál nyári ruha – ami szabadon hagyja a vállaim – és egy vadonatúj, vakítóan fehér tanga. Pasztell kis balerinával. Megtöröltem kimelegedett homlokom egy papír zsebkendővel és vártam. Már tizenhárom perccel elmúlt nyolc óra… Talán nem is jön…?

Csattant a kocsi ajtaja, jelzett a telefonom: “Gyere”.

Ismét itt vagyok… ismét a kihalt, üres téren megyek keresztül, a poros oszlopok között. Ismét a reggeli nap fényei köszöntenek a legfelső emelet boltíves, mocskos ablakán keresztül. Eltakarja az oszlop, majd megmozdul, kilép mögüle. Figyeli, ahogy közeledek.

– Wellcome! – kezdi egy alig látható, halvány mosollyal – Pakolj be a kocsiba.

– Jó reggelt! Hát… megint itt!

– Megint itt, igen… – majd kezével rögtön a fal felé mutat. Beállok az autó mögé. Hozzám lép, felhúzza a ruhám… majd a bugyimmal matat és a fenekemet vizsgálja. Letérdeltet maga elé és íme… az ismerős, gyönyörű farok. A remekbe szabott, arányos, nyíl alakú, finom farok. Három csepp vizelet az ajkaimra… sós arany, ami nem adja tovább magát, mert már fél merev állapotban van. Egy darabig szopom, ízlelgetem, köszöntöm újra… Majd felállít.

– Térdelj be a hátsó ülésre. – Megteszem amit kér, majd ott hagy… Kutat valami után… Majd ismét megszólal: – Mondj egy számot egytől tízig.

– Nyolc.

– Nyolc? – hümmög egyet, majd nekilát.

Csattan a fájdalom a hófehér húsomon… Szinte érzem, ahogy rögtön megjelenik a nyoma. Mindegyiknél feljajdulok, de a hetedik különösen fáj.

– Kibírsz még egyet?

– I..igen… – lihegem kapkodva a levegőt.

– Nem hallom… Kibírsz még egyet?

– Igen! – mondom határozottan.

Az utolsó volt a legnagyobb… a legcsípősebb…. Ohhh de milyen édes volt!
Majd kattant az öve csatja, és magamban éreztem… Szétfeszítette a fenekem, majd kitöltötte a már jócskán nedves puncim. Lekapta az egyik cipőm, hogy jobban hozzám férjen, és újra meg újra belém mártotta magát. A csatja fém része a húsomba szúródott… és a lökései vadak voltak… Ordítottam.

– Kussolsz!
Elhallgattam… Folytatódott. Ismét visszatolta a fenekembe, és éreztem, hogy már közel jár…

– Gyere szopni! – Kikászálódtam csatakosan, a falhoz penderített és maga elé térdeltetett. A hajam csapzott szénaboglyaként tapadt az arcomra; gyorsan félre söpörtem és a számba vettem… Letolta a torkomig. Sokat fejlődött a mélytorkos technikám, de időnként még levegőért kapkodtam… Megfogta a tövét, és új adta a számba újra és újra.. – Kurva… – lehelte kéjtől kásás hanggal. Az államat tartotta közben, a nyakamba markolt erősen… Észrevettem, hogy van egy egészen picike tetoválás a csuklóján..! Ezt nem is tudtam. De nem volt időm ezen töprengeni… A hajamba kapaszkodott és lenyomta magát a torkomon, majd a számba élvezett. Fullasztó, fanyar, ismerős… finom!

Felálltam, megpróbáltam megtörölni magam, felém nyújtott egy nedves törlőkendőt. Leporoltam a térdeim, ő cigarettára gyújtott. Én kontyba fogtam gyorsan a hajam, visszavettem a bugyim és szintén rágyújtottam.

– Mivel ütöttél? – kérdeztem kíváncsian.

– Gumikötéllel – laza mosoly.

– Ohhh… nagyon jó volt végre érezni!

– Vizuálisan sem volt rossz…! Megmutassam?

Ruha fel, lefotózott. Gyönyörű, vörös hurkák sorakoztak a fenekemen, amilyet mindig is szerettem volna! Imádtam… Szépnek láttam… Elégedett voltam és mindettől vidám.

– Ohhh… mindig is ilyeneket akartam…

– Hát, most ott van a fenekeden! Elküldjem a fotót?

– Igen, köszi! – kislányos mosolyt villantottam felé.

Majd a nyaralásokról beszélgettünk. Megjegyeztem, hogy új autója van. Kiderült, hogy egy hetes… fizetésemeléssel járt együtt. Csevegtünk. Jólesett, még el is nevettük magunkat néha.

– Na, akkor majd írunk még…

– Igen, írunk!

– Menjél dolgozni! Jó legyél! – két puszit küldött felém. Ezen a ponton olvadtak meg kicsit a csontjaim.

Ma egész nap ügyfélnél voltam, de volt pár percem rápillantani a levelezésemre. Máskor én írtam neki a benyomásaimról a találkozás után. Most ő… Két óra körül elküldte a fotót. Most is érzem magamon a nyomát, ahogy itt ülök.

Köszöntelek magamban újra, K! Ezúttal minden más. Minden más!

Vázlat – 4

Annak idején remegő gyomorral mentem hozzád. Annyira szerettem volna megfelelni az elvárásaidnak… mindent tökéletesen akartam csinálni. Most rezignáltan ültem a puha fotelba süllyedve. Elegem volt az ócska búvóhelyekből; pénzem bőven van kifizetni az igényes szállodai szobát. Ez is rendkívül zavar téged… Kitartott férfiként kifacsartalak, amennyire jólesett, utána szótlanul vártam elfordulva, hogy elmenj. Nem marasztaltalak az elején, nem is szóltam hozzád. Elvégezted a dolgod, megkaptam a kínzó gyönyört, amiért odahívtalak, és más nem is kellett tőled. Élveztem, hogy minden apró rezdülésemmel megalázhatlak: az anyagi főlényemmel, az érzelmeim tökéletes kordában tartásával, a hűvösségemmel. Dühös voltál miatta, még keményebben bántál velem, és még jobban fitogtatni próbáltad fizikai előnyöd, de gyermekes viselkedésed csak mindinkább megmutatta, mennyire zavarnak ezek az apróságok.

A fotel, amelyben ezen a napon ültem, az ablak előtt állt. Ott szerettelek várni. Bámulni addig a külvilágot. Ez az ablak azonban most a belső kertre nézett. Odakint vadul tépázta a szél a kert sarkában álló szomorú fűzfát, mint a kegyetlen szerető, aki hajánál fogva rángatja hűtlen kedvesét. Ősz volt; annak is már bőven a derekán jártunk. Az ég hasa szürke volt és sötét; egybefüggő masszaként terült el a horizonton, mint egy maszatos, rosszul kikevert háttérszín az olcsó festményen. Valahol mögötte bújt a nap, esze ágában sem volt előjönni egy ilyen napon, fakó függönye mögött lustálkodott, magára hagyva a fázó embereket itt lenn a földön.

Kopogtál. Háromszor, ahogy mindig szoktál. Összeszorult a gyomrom egy másodpercre, mintha egy vasmarok elszorítaná az életet bennem, majd rögtön el is engedné. Kimért léptekkel mentem feléd. Átfagyva álltál az ajtóban, összehúztad magadon a fekete szövet kabátod.

– Meg lehet kint fagyni! – vacogós sóhajjal dobtad le a kabátod; áradt belőled a hideg, ahogy közelebb léptél hozzám.

– Vegyél egy forró fürdőt, van kád is. Én már lezuhanyoztam, mielőtt jöttem. – Lassan lehúztam a ruhám cipzárját és magam mögött hagytam a padlón, ahogy a fürdő felé sétáltam.

Megnyitottam a meleg vizet, majd valamiféle habfürdőt kerestem, mikor mögém simultál és jeges öleléseddel magadhoz rántottál. Már kemény voltál és aktusra kész. Meglepett. A fenekembe markoltál, majd félrehúztad a falatnyi csipke bugyim és simogatni kezdtél, mintha a jégcsappá hűlt kezedet akarnád melengetni. Mikor már teljesen nedves voltam, belém nyúltál előbb egy, majd két ujjal. Ketten ültünk be a kádba és csókokkal bújtunk össze a forró vízben. Lassan felolvadtál… átmelegedett a szíved is. Csillogó szemekkel mosolyogtál, mint egy vásott gyerek a nyári vakáció kitörésénél.

Nem is emlékszem, hányszor voltam a tiéd… Egyetlen percet sem vesztegettünk el abból a három és fél órából. Tocsogott az ágynemű a víztől, nem bírtunk magunkkal és törölközés nélkül dobtál le a takaróra. Újra és újra belém mártottad magad; a vége felé egyre lassabban, élvezve a nedves, sikamlós, izgató súrlódást, míg már a robbanás határán táncoltunk mindketten. Belém élveztél. Most már lehet… Rég tablettát szedek. A hangod betöltötte a tudatom, semmi más nem létezett, csak a tüdődből kipárolgó, kéjes, mély nyögés, amitől megvadult pulzussal hágtam én is a csúcsok csúcsára.

Fújtató vadként szédültél le rólam, és magadhoz szorítottál. Átkulcsoltam a lábammal a tiéd, összegabalyodva pihegtünk, de alig telt el húsz perc, magadra rántottál és kezdődött minden elölről. A szobát megtöltötte a szex nehéz illata, mely hamarosan cigarettafüsttel keveredett.

– Mesélj valamit. Mi van a Miss-ekkel? – fújtad ki szórakozottan a füstöt.

– Köszönik, jól vannak! Sophie most adta ki a legújabb könyvét és Londonban tart épp könyvbemutatót a kinti magyar olvasótábornak. Szétszedik a rajongók! Százával özönlenek az ilyen eseményekre. A másik Miss. a negyedik hónapban van, nagyon várják a picit. Miáról nem tudok. Hónapok óta nem beszéltem vele. – Daráltam végig a sort.

– És veled, mi a helyzet? Munka? – mindig is gyűlöltem ezt a small talk jellegű faggatást, amit kínodban szükségesnek éreztél néha szex után.

– Köszönöm kérdésed, minden a legnagyobb rendben.

– Nem vagy valami bőbeszédű ma… – felém fordultál egy félmosollyal.

– Mit mondhatnék… Kell egyáltalán ilyenkor bármit is mondani, K.? szerintem nem feltétlenül. – Elfordítottam a fejem.

– Jó, nekem teljesen mindegy… Akkor öltözök. – Ismét felbukkant a sértődött kisfiú.

Még az ágyban maradtam, te pedig gyors tempóban öltözködtél, mintha menekülnél. Kint süvítve tombolt a szél és halott falevelekkel csapkodta az ablakot. A tudatom valahol egész máshol volt. Csak a testem feküdt azon az ágyon. Volt idő, mikor mindennél jobban kívántam az ilyen találkozókat. Mikor boldogan csevegtem volna veled a semmiről. De mára már megkopott a te varázsod is. Idegesítettél… Dühített a gyerekességed, a sekélyességed és a középszerűséged. Csak a tested kellett aznap, semmi más.

– Nem tudom, mi bajod van ma… – vakkantottad még oda, miközben az öved csatoltad be.

– Nincs értelme vitatkozni, egyszerűen csak nem volt kedvem beszélgetni. Inkább ujjaztál volna meg még egyszer… – nevettem fel a végén.

– Igen..? Ezt szeretted volna? – látszott a hezitálásodból, hogy azt fontolgatod, hogyan reagálj. Végül nem szóltál semmi többet, csak visszabújtál mellém ruhástól és három ujjad toltad belém mindenféle előjáték nélkül. Szinte azonnal elélveztem; bizsergett még minden idegvégződésem, elég volt hozzám érned, megéreztem a kölnid illatát a gallérodon, ahogy rám hajoltál, az ujjaid kemény érintését és nyelved követelőző kopogtatását az ajkaimon… Vadul csókolózva élveztem el isten tudja hányadik alkalommal.

Megsimogattál, csókolgattál még egy ideig, majd én is öltözni kezdtem és visszaültem a fotelba. Hallottam, ahogy halkan becsapódik az ajtó utánad.

Cigarettes after sex

Sokáig játszottam a fejemben egy jelentet; mint egy folyamatosan újrainduló, pár másodperces videót vagy GIF-et. Idilli volt, már-már romantikus… az én keser-édes ízlésemhez illő.

Fekszünk az ágyon a vad, véres, szétszakító szex után. A fenekem zsibbad a fájdalomtól, a combomon, mellemen és puncimon hosszúkás, feldagadt hurkák mutatják az édes rombolásának nyomát, mint egy titkos térkép az Ő kifürkészhetetlen útjairól. A kezünkben cigaretta, amit hanyatt fekve szívunk. Erős… az övé, ő gyújtotta meg nekem. Beleszédülök, ahogy szétfeszíti a tüdőm. Oldalra fordítom a fejem és ott fekszik mellettem. A mellkasa nyugodt gőzgépként emelkedik és sűllyed, szemüvege alatt elnehezedik a szemhély: az orgazmus utáni édes fáradtság és kielégültség megnehezíti a testét és tudatát. Rám néz ő is és mosolyog. A nyakam köré simuló fekete bőrre erősített ezüst karika az összetartozásunk jele. Mint egy karikagyűrű. Beleakasztja az ujját és magához húz. Egy rövid, nikotin ízű csókkal jutalmazza alázatosságom, aminél értékesebb ajándékot nem is adhatna nekem.

Attól tartok, ez örökre álomkép marad. A testemből, az odaadásomból, az intellektusomból, a stílusomból, a bőrömből, az ajkaimból, a pinámból, a fenekemből, az alázatomból… csak egy parkolóházas találkozóra futja. Egy öt perces menetre és néhány csepp gecire, aztán két jó szóra. A szakításunk előtti levelében azt írta: “Azt érzem, szomorú vagy”. Jól érezted, K. Mindig szomorú vagyok miattad. Kibaszottul szomorú.

By the book

 

Ennek nem volt tétje. Úgy éreztem, minden mindegy, alakul majd valahogy. Laza beöntés reggel – már gyakorlott vagyok. Csipkés, fekete fehérnemű, csütörtök reggelhez illő ruhák és pufi kabát. Iszonyatosan fáztam… Picit késtem, de addig ő reggelizett. A vár aljában sikerült kivennie egy szobát, amihez tartozott reggeli is. Édes szájú 🙂 Mire megérkeztem, már túl volt a reggelin, kértünk még egy-egy kávét, aztán sütit hozott magának.

A kuglófja utolsó falatjait ette, közben a kávé ízét elemezgettük, a savanykás utóízt, amit nem könnyű megszokni, ezért sokan cukorral isszák. Ő cukor nélkül. Én is mindig. De akkor automatikusan téptem fel a cukros zacskót… Bizarr volt, hogy egy idegennel ülök szemben, akivel eddig kétszer kávéztam, és tudtam, hogy mindjárt keményen meg fog kúrni.

– Kérsz egy pohár pezsgőt, hogy ellazulj kicsit?
– Igen… köszönöm!

Megittam, ő is beleivott, de csak két kortyot. Autóval jött. Majd elindultunk a szoba felé. Ő már korábban becsekkolt, bent volt a bőr táskája, a kabátja és még egy kis sport zacskónak tűnő szütyő… Talán ma még edzeni megy…? Akkor még nem tudtam, mit rejt a kis tatyó.

Körbevezetett, kinéztünk a teraszra is, majd elmentem mosdóba. Aztán vetkőztem… Megragadta a vállam, félresöpörte a hajam és belém harapott… Még most is érzékeny a helye. Majd fenekelni kezdett, a húsomba mart….. a karjaimba, a combjaimba. Noha megállapítottunk egy biztonsági szót, nem állt szándékomban kimondani. Nem… fájdalmat akartam! És meg is kaptam…

A kis szövet zsák kötözőket rejtett. Háttal állt nekem, csak félig-meddig láttam egy pillanatra, hogy egy szájpecek is előkerült, de aztán úgy döntött a számat még használni akarja… nem lenne értelme betömni.

Így hát a hasamra fektetett; megkötözte a kezeimet, majd a lábaimat a karjaimhoz erősítette. Csak ütött, marcangolt és ujjazta a fenekem, közben néha-néha a számba adta a farkát. Hatalmas makkja van, a mérete is egészen szép, vastag is. Kellemes illatú, izgató az íze. De nem ment le rendesen a torkomon… Ekkora makkot még sosem láttam. Éreztem, hogy szétfeszíti a manduláimat!

Mikor már eleget kínzott, belekezdett az igazi gyötrelembe: kegyetlenül és hosszasan seggbe kúrt. Tövig… Először csak ordítottam, aztán már csak bőgtem… a sminkem összefolyt és maszatos foltot hagyott a ropogósra vasalt, hófehér ágyneműn. A nyálam a padlóra csorgott, ahogy egyre jobban lecsúsztam az ágyról a lökések erejétől. És egy idő után…. megszűnt minden létezni. Mintha a végtelen kékségben lebegtem volna… Mintha a tenger morajló zúgása csiklandozná a fülem, ahogy alattam csapkodnak a habok.

Miért nem Veled vagyok itt…? Hol vagy most… kivel vagy… miért nem velem vagy itt…? Mennyire szerettem volna, hogy te vegyél birtokba így… neked tartogattam…

G. vasmarokkal rántott vissza a valóságba. Határozott mozdulattal letépte rólam a köteleket, majd összezárta a lábaimat és ismét fölém hajolt… minden mozdulata kínszenvedés volt, újra és újra a szűk, szinte szűz fenekembe mártotta a hatalmas, duzzadó farkát. Végül hanyatt feküdt és magára húzta a fejem. Alig kaptam levegőt, tele volt az orrom a sírástól. Kirohantam gyorsan a fürdőbe, kifújtam az orrom, hogy levegőt tudjak venni, aztán bevégeztem a dolgom. Kellemes íze van… semleges. A hangja… nos, az nagyon izgató. A hangokra rendkívül fel tudok izgulni. Nincs is annál nagyobb “turn on”, mint amikor egy mély, férfias sóhaj vagy nyögés hagyja el a partnerem ajkait. Attól az én nedveim is beindulnak.

Miután lenyeltem, a szemébe néztem és csak mosolyogtam rá. Hálás voltam neki. Jólesett… jól csinálta. Nem gondolkodott, nem kerülgetett, mint B. Csak belecsaptunk a közepébe! Maga mellé hívott az ágyra és simogatott; a vállára telepedtem és beszélgettünk még egy kicsit. Kielemeztük a szoba belső dizájnját, beszélgettünk a lakásfelújításról – aktuális téma mindkettőnknél. Majd előre küldött fürödni, és miután végeztem, ő is beállt a zuhany alá, miközben én még sminkeltem. Minden nagyon természetes és kellemes volt. Úriember és igazi férfi.

Kíváncsi vagyok, találkozunk-e még.

Legközelebb azonban másról mesélek! Egy új kék szempárról.

Little Death*

Ötször élveztem el. Ebből négy B. által, egy pedig maszturbálás. Utóbbit is előtte úgy, hogy az arca milliméterekre volt a nedves puncimtól. Éreztem a leheletét magamon…

A szobát én foglaltam, de ő fizette. Tegnap találtuk ki, rögtönöznöm kellett. Találtam is egyet olyan helyen, ami mindkettőnknek közel volt. Nem a legjobb… nem a legfelszereltebb, de a célnak tökéletesen megfelelt. Odaértem időben, őt azonban feltartotta még a felesége. Elszívtam az erkélyen egy cigarettát, amíg várakoztam rá. E-mailben beszéltünk. Kávét hozott nekem.

Mikor belépett, már rajtam volt a fekete, bőr szemkötő. Sötétségbe burkolóztam, de ő jól látott mindent – minden remegő porcikám. Megérkezett, köszönt, kezet mosott, majd körbejárt. Leültetett és megitatott a kávéval, kaptam vizet is utána. Aztán sorjáztak a pofonok. Figyelmes volt és úriember. Kérdezett…

– Magának vannak határai a fájdalomban, Laura?
– Igen… 

– Most hogy érzi magát? Hogy tetszik a fájdalom? Nem túl sok?
– Nem. Még nem. 

K. nem kérdezett. Ő tudta. Ő érezte a határaimat. Ő valóban gyakorlott mestere volt ennek. B. még ügyetlen, mesterkélt. Izgult, talán jobban is, mint én. Nem élvezte, hogy bánthat… azt élvezte, hogy én élvezem. És ez buktatta meg… Bárcsak lenne benne egy csepp szadizmus, egy csepp hűvösség, egy csepp kegyetlenség…

Az aktus elején többször is sírva fakadtam. Szegény, azt hitte a fájdalomtól… Megijedt. Éreztem rajta, hogy tanácstalan. Pedig, ha tudta volna… Nem miatta sírtam, nem is a fájdalom miatt. A megrohanó emlékek és gondolatok csalták ki a maró savként kínzó könnyeket a szememből. Jólesett ez a kis megtisztulás.

Nem történt behatolás, mert ez a session a mohóság megfékezéséről és a türelem gyakorlásáról szólt, de majd’ beleőrült, hogy nem dughatta be a farkát a csatakosra nedvesedett puncimba. Hozzáért, csúsztatta fel-le a makkját a csiklómon, de nem hatolt belém. Ez önfegyelemre vall… de ezzel még nem fog elkápráztatni. Sajnos a méreteivel sem. Nem túl kicsi, de nem is olyan nagy. Még elég is lenne… De mikor végre a számba vettem, konkrétan 5-6 mozdulat után elélvezett. Szép kis mennyiséget lövellt az arcomra és melleimre. Mentségére legyen mondva, hogy ekkor már több, mint másfél órája húztuk egymást és majd’ szétrobbant a farka az izgalomtól.
Semleges ízű a spermája, “vizesebb” állagú. A farka és a bőre illata kellemes, de a teste nem inspirál… Bár nem láttam, összeért a testünk, és engedte, hogy végigtapogassam… Levetkőzött ő is. Teljesen.

Öreg hiba… Bőven elég lett volna a nadrágból kibújtatni magát.

A kezei kicsik. Megengedte, hogy megnézzem a kezét, amivel épp a bőrszíját tartotta. Később elfenekelt vele… csípős kis ütések voltak, élveztem. A bőre fehér, az ujjai aprók… Mindenben ellentéte annak, amit szeretek és amire vágyom.

Az intellektusa az egyetlen, amivel még fenntartja az érdeklődésem, bár az is igaz, hogy azokkal a – férfihoz méltatlanul kicsi – kezekkel igen ügyesen bánik..! Négyszer juttatott a csúcsra az ujjaival.

Végül megtörölgetett szépen, ő is megtörölközött, majd felöltözött, átölelt, megsimogatott és elment. Összeszedtem magam, lezuhanyoztam és eljöttem én is.
Nem mosolyogtam az utcán, nem lépkedtem felhőkön, nem szárnyalt a lelkem. Csak elhallgatott egy időre a láncait rázó Démonom.

Hamarosan úgyis megint az Ő nevét fogja kiáltani. Pedig mennyire átlagos ő is. De olyan átlag, mint én. A belső Démonom szerelme… ha ők ketten nem kapcsolódtak volna össze, már rég túlléptem volna az emlékeken és talán B. is jobban inspirálna.

Talán virágzik még mérgező hajtásokat és halálos gyümölcsöt hozó növény a kopár talajon is… ha keserű könnyekkel öntözik.

*La petite mort is an expression which means “the brief loss or weakening of consciousness” and in modern usage refers specifically to “the sensation of orgasm as likened to death”.